Hazánkban 1964 óta szokás megünnepelni a költészet napját. Aligha meglepő, hogy ez az ünnep április 11-re, minden idők egyik legjelentősebb és legnépszerűbb magyar költője, József Attila születésnapjára esik. Így aztán a költészet napja, bár hagyománya a Kádár-korszakban gyökerezik, kezdettől hiteles volt – és ma is az. A Müpa a Budapesti Tavaszi Fesztiválon több nemzedék nagy kedvence, a 2018 nyarán 89 évesen elhunyt erdélyi alkotó, Kányádi Sándor életműve előtt tisztelegve emlékezik meg a költészet lélekemelő és életnemesítő művészetéről.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
A diktatúrákban az írott szó ereje és jelentősége hatványozott, a rá irányuló figyelem mind a hatalom, mind a lakosság részéről fokozott. A cenzúra minden vesszőben, gondolatjelben veszélyt sejt, az olvasó minden határozóban és tárgyesetben a szabadságot, a tabuknak feszülő szellem esélyét keresi. A romániai magyar líra és próza esetében különösképpen így volt; a nacionalista kommunizmus által elnyomott kisebbség önállóan lélegezni szinte kizárólag a művek világában tudott.
Az értelmezések politikai hangsúlyai már a korabeli képet is torzították, nehezítve a tényleges művészi, irodalmi értékek megítélését. A szűkebb – az egyszerűség kedvéért nevezzük így – szakmai recepció látta az eltéréseket, ám a kritikai megközelítések szükségképpen csínján bántak a szavakkal; ebben a politikai helyzetben szinte az egyetlen érvényes lehetőségük a méltatás volt, az elmarasztalás a cserbenhagyással és árulással lett volna egyenértékű.
1989 után, úgy tűnt, megtisztulnak a tekintetek, a szabadon választott olvasói perspektíva végre feltárhatja a sokrétegű, a többhagyományú könyvek világát.
Ha maradéktalanul csalódniuk ugyan nem kellett feltétlenül az ebben bízóknak, az hamar világossá vált, hogy a múlt hosszú árnyékai nem egykönnyen, nem máról holnapra oszlathatók el. Az erdélyi irodalom mint a politikai identitás kérdése váltig meghatározó elemként dominálja bizonyos szubkultúrák értékválasztását. Holott – és erre többek mellett Kányádi Sándor költészete a bizonyíték – az erdélyi irodalom nem csupán az ellenállás művészetében állt helyt, hanem kortárs, modern líranyelvet is kihordott.
A Müpa költészet-napi Kányádi-estjének egyik fontos pontjaként gondolhatunk arra a beszélgetésre, amelyre Margócsy István, Kovács András Ferenc és Török-Illyés Orsolya részvételével kerül sor, és amelynek során
a Kányádi-költészetnek a nála fiatalabb erdélyi írógenerációkra és a magyarországi szerzőkre gyakorolt hatása megkerülhetetlen téma lesz.
Kányádi népszerűségét közismerten ragyogó gyerekverseinek is köszönheti. Ám nem feledkezhetünk meg arról, hogy az erdélyi irodalom rendkívüli nyelvteremtő erejű, a térség balladisztikus tradícióját Bartók és Kós Károly szellemében minduntalan megújító, az alanyi beszédet radikalizáló, képalkotó nagy verseiben az idő mélységes mélyből szökő áramlását mederbe terelni, a sokkultúrájú, transzilván életegyüttest megszólaltatni képes, a költészetbe vetett hitében, igaz, pályája végén már olykor elbizonytalanodó, de sosem csalatkozó író volt. Egy klasszikus elevenségével lép majd színre, ehhez semmi kétség nem férhet.
A Budapesti Tavaszi Fesztivál teljes programja itt böngészhető.
A BTF programjaival foglalkozó tematikus blogunkat itt olvashatják.
