Valaki jár a fák hegyén – Kányádi Sándorra emlékeznek a Müpában

Kányádi Sándor - forrás: pim.hu

Hazánkban 1964 óta szokás megünnepelni a költészet napját. Aligha meglepő, hogy ez az ünnep április 11-re, minden idők egyik legjelentősebb és legnépszerűbb magyar költője, József Attila születésnapjára esik. Így aztán a költészet napja, bár hagyománya a Kádár-korszakban gyökerezik, kezdettől hiteles volt – és ma is az. A Müpa a Budapesti Tavaszi Fesztiválon több nemzedék nagy kedvence, a 2018 nyarán 89 évesen elhunyt erdélyi alkotó, Kányádi Sándor életműve előtt tisztelegve emlékezik meg a költészet lélekemelő és életnemesítő művészetéről.

A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.

A diktatúrákban az írott szó ereje és jelentősége hatványozott, a rá irányuló figyelem mind a hatalom, mind a lakosság részéről fokozott. A cenzúra minden vesszőben, gondolatjelben veszélyt sejt, az olvasó minden határozóban és tárgyesetben a szabadságot, a tabuknak feszülő szellem esélyét keresi. A romániai magyar líra és próza esetében különösképpen így volt; a nacionalista kommunizmus által elnyomott kisebbség önállóan lélegezni szinte kizárólag a művek világában tudott.

Az értelmezések politikai hangsúlyai már a korabeli képet is torzították, nehezítve a tényleges művészi, irodalmi értékek megítélését. A szűkebb – az egyszerűség kedvéért nevezzük így – szakmai recepció látta az eltéréseket, ám a kritikai megközelítések szükségképpen csínján bántak a szavakkal; ebben a politikai helyzetben szinte az egyetlen érvényes lehetőségük a méltatás volt, az elmarasztalás a cserbenhagyással és árulással lett volna egyenértékű.

1989 után, úgy tűnt, megtisztulnak a tekintetek, a szabadon választott olvasói perspektíva végre feltárhatja a sokrétegű, a többhagyományú könyvek világát.

Ha maradéktalanul csalódniuk ugyan nem kellett feltétlenül az ebben bízóknak, az hamar világossá vált, hogy a múlt hosszú árnyékai nem egykönnyen, nem máról holnapra oszlathatók el. Az erdélyi irodalom mint a politikai identitás kérdése váltig meghatározó elemként dominálja bizonyos szubkultúrák értékválasztását. Holott – és erre többek mellett Kányádi Sándor költészete a bizonyíték – az erdélyi irodalom nem csupán az ellenállás művészetében állt helyt, hanem kortárs, modern líranyelvet is kihordott.

Ide kapcsolódik:
Életének 90. évében elhunyt Kányádi Sándor

A Müpa költészet-napi Kányádi-estjének egyik fontos pontjaként gondolhatunk arra a beszélgetésre, amelyre Margócsy István, Kovács András Ferenc és Török-Illyés Orsolya részvételével kerül sor, és amelynek során

a Kányádi-költészetnek a nála fiatalabb erdélyi írógenerációkra és a magyarországi szerzőkre gyakorolt hatása megkerülhetetlen téma lesz.

Kányádi népszerűségét közismerten ragyogó gyerekverseinek is köszönheti. Ám nem feledkezhetünk meg arról, hogy az erdélyi irodalom rendkívüli nyelvteremtő erejű, a térség balladisztikus tradícióját Bartók és Kós Károly szellemében minduntalan megújító, az alanyi beszédet radikalizáló, képalkotó nagy verseiben az idő mélységes mélyből szökő áramlását mederbe terelni, a sokkultúrájú, transzilván életegyüttest megszólaltatni képes, a költészetbe vetett hitében, igaz, pályája végén már olykor elbizonytalanodó, de sosem csalatkozó író volt. Egy klasszikus elevenségével lép majd színre, ehhez semmi kétség nem férhet.

Budapesti Tavaszi Fesztivál teljes programja itt böngészhető.

A BTF programjaival foglalkozó tematikus blogunkat itt olvashatják.