100 éve született Gábor Miklós

A Magyar Rádió 1-es (sztereó) stúdiójában 1973-ban, Stanley Eveling Kedves Janet Rosenberg, Kedves Mr Kooning című hangjátékának felvételén Gábor Miklós színművész - forrás: Fortepan, adományozó: Szalay Zoltán

1919. április 7-én született Zalaegerszegen, és 1998. július 2-én hunyt el Budapesten Gábor Miklós, a 20. század második felének egyik legjelentősebb magyar színművésze. Filmjei tették széles körben ismertté és kedveltté, de sokoldalú tehetségét bizonyította képzőművészként, íróként is.

Apjának mozija volt, gyermekkora a filmek bűvöletében telt. A család 1926-ban Székesfehérvárra költözött, de a zalaegerszegi mozit tovább működtették, majd apja 1948-ban az Egyesült Államokba emigrált. Gábor Miklós műveltségét a gazdag családi könyvtár is megalapozta, gimnazista korában már eredetiben olvasott Proustot és Gide-et. Ugyanakkor remekül rajzolt, már középiskolás korától kezdve naplókban rögzítette érzéseit és gondolatait.

A Kataliszt blogban hétről hétre nevezetes zenei emlékhelyeket ismerhetnek meg. A blog gazdája, Kocsis Katalin Gábor Miklós-rajongó is. Ha többet szeretnének megtudni a művészről, keressék fel az
In memoriam Gábor Miklós blogot is!

A Színművészeti Akadémia elvégzése után ösztöndíjasként a Nemzeti Színházhoz került, 1941-ben a Madách Színházhoz szerződött. A második világháborúban tüzérként szolgált, majd 1945-től kilenc éven át a Nemzeti Színház tagja volt, 1954-ben ismét a Madách Színházhoz kötelezte el magát. Innen 1975-ben feleségével, Vass Évával együtt a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött, mert úgy gondolta, az ott dolgozó Ruszt József mellett találja meg az ízlésének megfelelő színházat, játékstílust és társulatot. Kecskeméten rendezett is. 1979-ben a Népszínházban játszott, ahová Ruszt került, majd 1984-től a Nemzetiben. 1991-ben követte Ruszt Józsefet a Független Színházba, 1994-től haláláig a Budapesti Kamaraszínház tagja volt.

Sokféle szerepet alakított, rendkívüli intellektuális erővel és pontos stílusérzékkel. Mintha nem lett volna műfaja és szerepköre: tragédiában és vígjátékban, színpadon, rádióban és filmen egyaránt hiteles volt, játszhatott hősöket, antihősöket, intrikusokat, töprengő, moralizáló, ciniku vagy kiábrándult karaktereket. Emlékezetes alakításait neház felsorolni. Füst Milán IV. Henrikjének címszerepétől a Koldusopera Bicska Maxijáig, vagy a Nem félünk a farkastól George-ától Az ember tragédiája Luciferéig. Madách művét 1983-ban rendezte Zalaegerszegen Ruszt József. (A Madách-művet 2004-ben ismét bemutatták a Hevesi Sándor Színházban Ruszt rendezésében, ekkor Kamarás Iván játszotta Lucifert. Amikor belépett a színpadra, épp olyan ballonkabát volt rajta, mint egykor Gábor Miklóson.)

Színpadi szerepei közül kiemelkedik Hamlet, amelyről egy angol kritikus azt írta, hogy Laurence Olivier után az övé a legjobb Európában, s a Shakespeare-darab alcímének analógiájára így is nevezte: Prince of Hungary.

Több alkalommal rendezett is.

Első igazi filmsikere az 1947-es Valahol Európában volt, ezt követte többek között a Mágnás Miska, a Budapesti tavasz, az Éjfélkor, az Apa, az N. N., a halál angyala, a Sértés, a Circus Maximus.

Színészi munkásságát több díjjal jutalmazták: 1953-ban Kossuth-díjat kapott, 1962-ben érdemes, 1967-ben kiváló művész lett, 1995-ben megkapta a Magyar Filmszemle életműdíját, majd 1996-ban a Pro Urbe kitüntetést. A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetéssel és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagságával is elismerték. 1993-tól tagja volt a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának.

Nem csupán színpadi alakításait díjazták. Kamaszkorától írott naplóiból, jegyzeteiből több kötet is megjelent, írásművészetéért 1997-ben Füst Milán-díjban részesült. Képzőművészeti alkotásaiból 1988-ban rendeztek kiállítást.

Emlékére felesége, Vass Éva 2000-ben díjat alapított, amelyet minden évben a legjobb Shakespeare-alakításért ítél oda a szakmai kuratórium.

(via MTI)