A francia műkincspiac riválisai az elsők között fogtak össze a Notre-Dame-ért

A párizsi Notre-Dame a 2019. április 15-i tűzvész előtt és után

Két nappal ezelőtt, amikor a tűz martaléka lett a párizsi Notre-Dame székesegyház tetőszerkezete, lovagtornya, belső berendezésének egy része, a kép nyilván mindenkinek rémesen – a szó szoros értelmében – beleégett a szemébe, az agyába, a szívébe. De még azon a döbbenettől béna éjszakán megérkeztek az első komoly segítségek az épület majdani helyreállításához. És az első két, összesen 300 millió eurót felajánló személy nem akárki volt – ezért is szerepel ez az írás ebben a műkereskedelmi blogban.

Talán még égett az épület, a tűzoltók még küzdöttek a lángokkal, amikor a francia Pinault család, a 82 éves François Pinault és fia, az 56 éves François-Henri Pinault bejelentette, hogy családi cégük, az Artemis S.A. nevében 100 millió eurót (csaknem 32 milliárd forint) adományoznak a katedrális újjáépítésének finanszírozására. És alig hogy felkelt a Nap a még füstölgő romok felett, másodikként csatlakozott hozzájuk az ugyancsak francia Bernard Arnault: a 70 éves üzletember 200 millió eurós felajánlást tett az első mellé.

Azóta mások is csatlakoztak már hozzájuk: április 16-án este, amikor ezeket a sorokat írom, az épületben keletkezett károk helyreállításának költségeit első becslésként 1000 millió euróra teszik – és a hírek szerint ennek az összegnek ebben a pillanatban már a háromnegyede felajánlások formájában együtt van:
  • A Total SA energiavállalat 100 millió eurót ajánlott fel
  • Az egykori L’Oreal birodalmat birtokló Lilliane Bettencourt örökösei 200 millió eurót ajánlottak fel.
  • Párizs városa 50 millió euróval tud hozzájárulni az újjáépítéshez,
  • Martin Bouygues, a French Telecom cégvezetője 10 millió eurót ajánlott fel, a Capgemini 1, a JCDecaux 20 millió eurót ajánlott fel.
  • Marc Ladreit de Lacharriere, a Fimalac befektetési csoport vezérigazgatója 10 millió euró támogatásról biztosította az illetékeseket.
  • A nemzetközi felajánlások között Szeged és Székesfehérvár városa 10-10 ezer eurót ajánlott fel az újjáépítésre.

És hogy ki ez a két első kezdeményező, és miért beszélünk róluk itt a „Senki többet?” blogban?

Nos, mindketten (illetve hát mivel a Pinault-k részéről apa és fia tették meg az ajánlatukat, mind a hárman) üzletemberek, ott vannak a világ leggazdagabbjainak élmezőnyében, az apák mind a ketten jelentős művészetbarátok, akik rendszeresen szerepelnek az Artnews Top 200 Collectors listáján, azaz a világ kétszáz legjelentősebb műgyűjtője között, és főleg mind a hármójuknak– természetesen a műgyűjtésen kívül is – komoly köze van, illetve volt a műkereskedelemhez.

Az eseményeket ebben a cikkben foglaltuk össze:
Ide kapcsolódik:
A tüzet megfékezték, a Notre-Dame orgonája súlyos károkat szenvedhetett

François Pinault családi vállalata, az Artemis S.A. többek között olyan világcégeket birtokol, mint a cipőgyártó Converse, a táskáiról-bőröndjeiről  ismert Samsonite, vagy a Château Latour borászat; fia, Francois-Henri a Kering csoport vezérigazgatója, amelyhez más vállalatok mellett a Gucci, vagy az Yves Saint Laurent tartozik. A család vagyonát a Forbes magazin legutóbb 35 milliárd dollárra becsülte.

És hogy hogyan kapcsolódnak a műkereskedelemhez? Nos, az idősebbik Pinault vállalkozása 1998-ban előbb 243,2 millió dollárért megvásárolta a Christie’s részvényeinek 29,1 százalékát, majd második lépcsőben 1,2 milliárd dollárért az egész céget megszerezte, így a mai napig az ő birtokukban van a világ egyik vezető aukciósháza, sőt a fiatalabb Pinault a Christie’s igazgatótanácsának is a tagja. Mindezek ellenére a világ nagyobb része a fiút ma alighanem leginkább arról ismeri, hogy 2009-ben ő vette feleségül Salma Hayek színésznőt.

A székesegyház világhírű orgonájáról itt írtunk:
Ide kapcsolódik:
Megmenekült a Notre-Dame orgonája

François Pinault több ezer darabos kortárs műgyűjteményében mások mellett olyan mai sztárművészek alkotásai szerepelnek, mint Damien Hirst, Urs Fischer, vagy Takashi Murakami; a hatalmas anyag váltakozó bemutatására Pinault két múzeumot is nyitott Velencében, a Palazzo Grassit és a Punta della Doganát, és évek óta tervezi egy magánmúzeum megnyitását Párizsban is.

Bernard Arnault az LVMH vállalatcsoport elnöke és vezérigazgatója. A portfólióba olyan cégek tartoznak, mint a Dior, a Givenchy és a Louis Vuitton divatmárkák, vagy a Hennessy, a Möet&Chandon és a Veuve Clicquot bor-, illetve szeszesital-vállalatok. Arnault vagyonát a Forbes idén tavasszal 91,3 milliárd dollárra becsülte, amivel ő ma Európa leggazdagabb embere, a világon pedig a negyedik legvagyonosabb.

Arnault-nak szintén jelentős műgyűjteménye van, 2014-ben pedig Párizsban, a Bois de Boulogne-ban megnyitotta a Fondation Louis Vuitton nevű, a világhírű építész, Frank Gehry tervezte épületben elhelyezett intézményt, amely azóta a francia főváros egyik legfontosabb kortárs képzőművészeti kiállítóhelyévé vált.

Arnaultnak ugyan ma már nincs saját árverezőháza, de korábban ő is belekóstolt ebbe a tevékenységbe is: 1999-ben 107 millió euróért megvette a világ akkori harmadik legnagyobb aukciósházát (azóta már több kínai árverezőcég is megelőzte), az 1796-ban éppen a Christie’s-ből kivált Harry Phillips által alapított Phillipset. 2001-ben aztán a vállalkozást egyesítette a svájci székhelyű De Pury& Luxembourg árverezőcéggel, ám mivel a várt fellendülést ez a lépés sem hozta meg, 2002-től több lépésben 2003 januárjára az összes részesedését eladta de Puryéknek. (Azóta már ők is továbbadták a céget.)

És hogy mindezeken kívül mi még a kapocs Pinault-ék és Arnault között? Hát csak az, hogy a két család a különböző üzleti, illetve műgyűjtői tranzakcióik során számos alkalommal került komoly szembenállásba, sőt vetélkedésbe is egymással. Most meg, lám, a bajban vállvetve elsőként siettek hazájuk, a francia kultúra bajba került jeles értékének megmentésére.