A Wohl nővérek, akik a 19. századi Budapest egyik legjelentősebb irodalmi szalonját vezették

Budapest V., Nádor utca 30.

Wohl Janka és Wohl Stefánia - forrás: Vasárnapi Újság 1889. 44. és 45. szám

A Nádor utca 30. alatt laktak a Wohl nővérek: Wohl Janka (1846-1901) és Wohl Stefánia (1848-1889). A nagy műveltségű, több nyelven beszélő testvérek a korabeli Pest kulturális életének népszerű alakjai voltak és lakásukon Pest egyik legjelentősebb irodalmi szalonját vezették. Baráti körükbe Liszt Ferenc is beletartozott.

A nővérek korabeli címe Nádor utca 26., ami az utca átszámozása után ma a 30. számú épület: egy háromemeletes, belsőudvaros klasszicista városi palota a Nádor és a Zoltán utca sarkán. Építészetileg is jelentős, hiszen Hild József tervei szerint épült 1855-ben. Akkori tulajdonosa és építtetője után Forinyák-háznak nevezték. Eredetileg kétemeletes volt, a harmadikat 1869-ben építették rá.

Mert szép volt ez a szalon, – egyetlen a maga nemében. Liszt Ferenctől kezdve, kihez nemes barátság kötötte a nővéreket, megfordultak ott a magyar társadalom legszámottevőbb művész nagyságai s a külföld hírességei

– írta Pekár Gyula.

Justh Zsigmond, aki szintén rendszeres látogatója volt, így örökítette meg a szalon vendégeit: „A két nővér kiegészítette egymást, s egyek lettek abban, hogy szalonjukat a maga idején páratlanná tegyék Budapesten. Hány kiváló alakunk vonult át e kis termeken, hány különböző tehetséggel vonzották őket – meleg baráti körükön kívül – a kandallójuk mellé. (…) Arany János már a fiatal leány, Wohl Janka versei, s a gyermek Stefanie virágregéi iránt érdeklődött. (…) Haynald bíbornok érsek, Rosty Pál (Eötvös József geniális, korán elhunyt sógora), Kandó Kálmán (Deák Ferencz legjobb barátja), többen a Kisfaludy-társaság tagjai közül, mint Greguss Ágost, Beőthy Zsolt, Győry Vilmos, Szász Károly, Ballagi, aztán Fraknóy, Hubay Jenő, Zala György, Aggházy Károly, Strobl Alajos, De Gerando Antonia, gr. Vass Ottilia, Berzeviczy Albert, a gróf Wilczekek, szegény Grünwald Béla, Szmrecsányi Miklós és annyian mások szellemi otthonukat náluk találták fel.”

A művelt és haladó szellemű nővérek a modernizálódó nőknek szánt újságok szerkesztésével (közülük leghosszabb életű a Magyar Bazár volt 1873-1901 között) és műfordítással foglalkoztak. Lapjaikban gyakran közöltek elbeszéléseket divatos külföldi nőíróktól, de ők maguk is írtak novellákat és verseket. Janka tehetséges zongoraművésznek indult, de a pályával járó idegi terhelést nem bírta, ezért nem lett hivatásos muzsikus. Úgy került Liszt bűvkörébe, hogy kamaszlányként ott volt 1858. április 11-én a Belvárosi templomban az Esztergomi mise előadásán, amit a zeneszerző maga vezényelt. Az élményről francia nyelvű verset írt, amelyet hamarosan magyarul is több újságban közöltek. Liszt akkor személyesen kereste fel Jankát, hogy köszönetet mondjon. Így ismerkedett meg a családdal s barátsága a nővérekkel haláláig, 1886-ig tartott. Egy időben közel is laktak egymáshoz, hiszen Liszt 1871-1873 között szintén a Nádor utcában élt. Pesti tartózkodásai időszakában, ami általában a kulturális évadhoz alkalmazkodva az őszi-téli, esetleg tavaszi hónapokat jelentette, rendszeresen felkereste a Wohl-szalont; a nővérek akkor harmincas éveikben jártak. Társaságukat annyira szerette, hogy például amikor megfázott és nem hagyhatta el lakását, őket kérte, hogy látogassák meg és folytassák a legutóbb megkezdett beszélgetést. Nemcsak Liszt zongorajátéka csendült fel gyakran Wohléknál, hanem, hogy lejegyezze, életének sok apró részletét is elbeszélte Jankának; jártak együtt képzőművészeti kiállításokra, a nővérek pedig ott voltak Liszt híres matinéin. Liszt alkalmanként kisebb ajándékokkal, egy-egy könyvvel vagy saját kéziratával kedveskedett nekik.

Ide kapcsolódik:
Itt állhatott Liszt Ferenc első állandó pesti lakása

Liszt más muzsikusokat is a Wohl-szalonba vonzott, így például rendszeres látogató volt Zichy Géza, a félkarú zongoraművész, később pedig a fiatal Hubay Jenő; Pekár Gyula írta: „Az utolsók közt ott látom a nagybeteg Munkácsy alakját, kinek szemében olyan megható lázzal csillant fel az élet még egyszer a Hubay Jenő játékára”, a szalonban tehát Munkácsy is járt. 1881. március 3-án Janka és Stefánia fényes estélyt rendezett a Magyarországon tartózkodó Leo Delibes tiszteletére, amelyen Liszt is jelen volt.

A nővérek gyakori látogatója volt feleségével együtt Arany János, akit Janka még csitri korában, Nagykőrösön ismert meg. Jókai Mór is szívesen üldögélt náluk: ő adta ki Janka verseskötetét és büszke volt rá, hogy Janka az első magyar nő, akinek 30 ívnyi költeménye megjelent.

A szalon élete nem meghívott vendégek rangos összejöveteleit, hanem otthonos délutánokat jelentett hetente általában háromszor, amelyek szellemi, művészi élményt nyújtottak és új gondolatokra, elsősorban a női egyenjogúságra irányították a figyelmet.

Liszt halála után Janka megírta róla szóló emlékeit. Elbeszélése megjelent a Pesti Naplóban és a Magyar Salonban, hamarosan pedig külföldön, német, francia és angol nyelven, könyv formájában.

Stefánia halálakor, aki mindössze negyven évet élt és 1898-ban súlyos betegségben hunyt el, elárvult a szalon… Janka az emlékek elől el is költözött, ahol azért újra megnyitotta a szalont; de már csak rövid időre, mert 1901-ben ő is elhunyt. Ötvenöt éves volt.

A Wohl nővérek sírja a Kerepesi temetőben – forrás: ironok.elte.hu

Közeli barátja, Zichy Géza, a félkarú zongoraművész ezt írta halálakor:

Stefánia volt a zseniálisabb, Janka az okosabb. Janka koncipiálta és fejtette meg azt a problémát, hogy lehessen vagyon, szépség és rang nélkül számot tenni a társadalom minden rétegében. Estéi mindenki előtt keresettek és kedvesek voltak. Tudott lelkesülni, szeretni, tisztán és önzetlenül azokhoz, akiket szeretett, hű maradni egy életen át.

Források:

Konrádyné Gálos Magda: Irodalmi hajlékok a hajdani Pesten. A Wohl-nővérek szalonja. = Budapest 1975/12.
Kósa Judit: Jour fixe Wohléknál. = Népszabadság 2012. 11. 10.
Legány: Liszt Ferenc Magyarországon 2. Bp. Zeneműkiadó, 1986
Csapodiné Gárdonyi Klára: Wohl Janka emlékalbuma. = OSZK Évkönyve 1958
Justh Zsigmond: A Wohl-nővérek szalonjáról. = Magyar Szalon 1892. 405-407. p.
Pekár Gyula: Wohl Janka szalonja. = Pesti Napló 1901. 05. 29.
Rézler Ilona: Wohl Janka és Stefánia. = Magyar Női Szemle 1936/4-6.
Wohl Janka: Liszt Ferenczről. = Magyar Szalon IV.évf.
Watzatka Ágnes: Budapesti séták Liszt Ferenccel. Bp. Helikon, 2011
Déry Attila: Belváros – Lipótváros V. kerület. Bp. Terc, 2005 /Budapest építészeti topográfia 2./
www.hungaricana/Budapest időgép
Wohl Stephanie hátrahagyott iratai. Bp. Fapadoskönyv, 2010