Bojti János: „Húsz éve küzdünk a Hovanscsina műsorra tűzéséért”

Bojti János - fotó: Valuska Gábor

Keress egy történetet, amely tele van rejtélyekkel! Légy kitartó, amíg a végére nem jársz, tartson bár évtizedekig. Végül: ismertesd meg másokkal is! Bojti János zenekutató negyven év alatt elvégzett nyomozómunkáját szisztematikus jellege miatt akár „Bojti-módszernek” is elnevezhetnénk. Az áldozatos munka, amelynek köszönhetően április 5-én először hangzik el Muszorgszkij rekonstruált operája, a Hovanscsina, a mű fordulatokban gazdag 20. századi utóéletét is feltárta.

A csellistaként végzett, majd a katonaság után karvezetést tanuló, később a Magyar Rádióban és a Hungarotonnál tevékenykedő Bojti János 2000 decemberében fejezte be a Hovanscsina rekonstruált változatát, mely a Budapesti Tavaszi Fesztivál nyitókoncertjeként a világon először, koncertszerű verzióban szólal meg. E jelentős eredményt azonban négy évtized kemény munkája, sőt sokkal régebbre visszanyúló szenvedélyek előzték meg.

A cikk eredetileg a BTF magazinban jelent meg.

„Mindig is érdekelt a dolgok szerkezete, hogy hogyan működik valami. Mitől jár például az óra? – emlékszik vissza Bojti a kezdetekre. – A Hovanscsina létrejötte és utóélete pedig még a detektívregényeket is felülmúlóan rejtélyes és kalandos.” Az óraművek iránti kíváncsiság az Operában statisztáló édesapának köszönhetően hamar átcsapott a Borisz Godunov órajelenetének és Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij teljes életművének imádatába. A Hovanscsina 1936-os magyarországi bemutatóján még csak az apa, 1972-es felújításán viszont már az ifjabb Bojti (és Kovács János karmester) is jelen volt – a folyomány pedig: szerelem első hallásra.

Ide kapcsolódik:
Kovács János: „A Hovanscsinában minden túl van jón és rosszon”

Muszorgszkij 1872-től kezdve nyolc éven keresztül dolgozott második operáján, ám halála megakadályozta, hogy befejezze a művet. Két részletet leszámítva nem készített hozzá hangszerelést, és több szakasznyi kéziratának nyoma veszett. Szerencsére két orosz mester is kezébe vette az opera sorsát: Rimszkij-Korszakov és Sosztakovics egyaránt elkészítette a maga változatát.

Adja magát a kérdés: miért van szükség egy újabb verzióra?

„Rimszkij-Korszakov hangszerelése elég közel áll Muszorgszkijéhoz. Gyönyörű a darabja, de kihagyott fontos részeket, és szinte minden ütembe belejavított. Sosztakovics pedig – bár a hangjegyekhez alig nyúlt – teljesen sajátos, 20. századi hangszerelést készített, amely nem hű Muszorgszkijhoz.”

A magyar kutató előtt álló feladat nem merült ki a hangszerelés kialakításában (illetve helyreállításában), mert a darab szerkezeti, dramaturgiai egységét is rekonstruálni kellett. És itt indul igazán az orosz tájakon játszódó, kottakiadókkal és leszármazottakkal tarkított detektívregény… Nézzünk is egy példát!

A Tavaszi Fesztivál háttéranyagait keresse tematikus blogunkban ide kattintva!

Pavel Lamm 1931-ben jelentette meg a Hovanscsina szerzői kézirat alapján készült kottáját. Az ötödik felvonás egyik kulcsjeleneténél Lamm egy állítólagos kéziratra hivatkozik, amelynek később nem lelték nyomát. Úgy tudni, Rimszkij-Korszakov még abból készítette a saját változatát, ám azt követően nyoma veszett. Egy feltételezés szerint ezt a kéziratot a jogutódok tartották maguknál, akadályozva ezzel Lamm tényfeltáró munkáját. A hiányzó részt Lamm autográf forrás híján Rimszkij-Korszakov változatának leegyszerűsítésével adta közre, a hitelessége tehát megkérdőjelezhető. Ezt az „ál-Muszorgszkij-jelenetet” később Sosztakovics is átvette. „A bujkáló kézirat időközben megkerült, és a zongorakivonat 1976-os, revideált kiadásának függelékében publikálták is. Ebben megtalálhatók a finálé vázlatai, amelyek teljes mértékben összeállíthatók egy egésszé. Öt évvel később tanulmányt közöltek a rejtélyes kéziratról, ez adta számomra a bátorságot, hogy el lehet végezni a rekonstrukciót.”

Az impresszionista, aki híressé színezte Muszorgszkij tablóit

A Hovanscsinának létezik még egy, azóta feledésbe merült változata is: a híres francia szerzőt, Ravelt Szergej Gyagilev balettigazgató kérte fel, hogy Stravinskyval karöltve hangszerelje meg az általa kiegészített, újraszerkesztett operát. Ez az 1913-ban elkészült változat feledésbe merült, de az utókor nem maradt Ravel hangszerelte Muszorgszkij-mű nélkül, hiszen az Egy kiállítás képei című zongoradarabot neki köszönhetően hallhatjuk zenekari változatban – legközelebb április 10-én, az Alba Regia Szimfonikus Zenekar koncertjén.

A hangversenyen az orosz szerző Éj a kopár hegyen című munkája, majd Ravel G-dúr zongoraversenye is elhangzik, utóbbi Ránki Dezső szólójával. A tájakban, színekben és festményekben gazdag zenéken a képzőművészeti kötődéséről ismert karmester, Dubóczky Gergely kalauzolja végig a közönséget.

Bojti szerint ahhoz, hogy elkezdjen dolgozni a Hovanscsinán, elengedhetetlen volt pontosan tudnia, hol mire gondolt a szerző. Egységében kell értelmezni a rendkívül összetett darabot, és érteni kell minden mozzanatát. „A korábbi hangszerelésekből az a következtetés vonható le, hogy eddig nem igazán ismerték ezt az operát. Egy könyvet kellett megírnom ahhoz, hogy bemutathassam azt a rendkívüli gondosságot, ahogy a Hovanscsinát a szerző megalkotta. A cselekmény az orosz történelem egy fordulópontján játszódik, ami lehetőséget adott Muszorgszkijnak arra, hogy lexikonszerű összegzésben mutassa be a korabeli orosz társadalmat, állami berendezkedést és egyházat.”

A Hovanscsina hitelesen újraépített változatának eddig mindössze az előjátéka szólalt meg 2001-ben, a mostani bemutató tehát világpremier lesz. A karmestert illetően Bojti szerint egyetlen ember jöhetett csak szóba.

„Kovács János személyében nem volt kétségem egy pillanatig sem. Amint értesültem róla, hogy hasonló hőfokú a rokonszenvünk a Hovanscsina iránt, azonnal egymásra találtunk, és húsz éve küzdünk kéz a kézben a darab műsorra tűzéséért – meséli Bojti. – Bízom benne, hogy nem fog kellemetlen meglepetés érni a saját munkámat illetően sem.”