Volt Maugli, játszott Peter Brook Mahabharatájában, koreografálta Juliette Binoche-t és Kylie Monigue-ot, szólót táncolt a londoni olimpia megnyitóján, legutóbb pedig újraálmodta a klasszikus balett egyik ikonikus darabját, a Giselle-t. Ki az?
A válasz: Akram Khan. A 44 éves táncos-koreográfus bangladesi szülők gyermekeként, Londonban született. Első táncnyelve a klasszikus indiai tánctechnika, a kathak volt, ezt követték a kortárstánc-tanulmányok a legfontosabb brit iskolákban, majd Anne Teresa De Keersmaeker táncakadémiáján képezte magát tovább. 2000-ben teljes fegyverzetben, azaz saját társulattal lépett közönség elé egy olyan darabbal, amelyet Anish Kapoor képzőművésszel és Nitin Sawhney zeneszerző-zenésszel hoztak létre az Edinburgh-i Fesztiválra.
A saját társulat mellett meghívásoknak is eleget tesz. Ezekben a munkákban alapvetően arra a táncnyelvre épít, amelyben meghívói autentikusak, de a kathakot, az észak-indiai tradicionális stílust is beépíti a koreográfiákba. (Ami technikailag biztosan nem könnyű, de elveit, filozófiáját tekintve egyáltalán nem nehéz, hiszen a kathak gyökere a szankszrit katha, azaz történet, a táncos, a kathakar pedig történetmesélőt jelent.) Akram Khan dolgozott már a Ballet Boyz, a Cloud Gate Dance Theatre of Taiwan és a Ballet of China társulatával, Sidi Larbi Cherkaouival, Sylvie Guillemmel, ezek a találkozások pedig minden alkalommal izgalmas produkciókat eredményeztek.
Legutóbbi nagy koreográfiája, első egész estés balettje egy klasszikus, a Giselle újraálmodása volt 2016-ban, a Manchester International Festival (Manchesteri Nemzetközi Fesztivál) felkérésére. Az English National Ballet (ENB – Angol Nemzeti Balett) együttesével, tehát klasszikusan képzett táncosokkal dolgozott, az együttműködésben azonban részt vett a londoni Sadler’s Wells is, az a színház, amely a brit kortárs tánc egyik fellegvára, és ahol Khan társult művészként alkot.
Az 1841-ben Párizsban bemutatott romantikus balett ebben a feldolgozásban új hangsúlyokat kapott. Akram Khan és alkotótársai tisztelettel, a hagyomány és az innováció jegyében alakították át az alapanyagot: Adam Adolphe zenéjét Vincenzo Lamagna alkalmazta 21. századi színpadra, Ruth Little dramaturg megőrizte a történet alapmotívumait, de itt Giselle és társnői menekültek, akik a gazdag Albert varrodájában dolgoznak.
A Giselle-lel az ENB világszerte nagy sikert aratott és arat: nem csupán turnéznak az előadással, jelenleg épp az Egyesült Államokban, de a mozi(köz)vetítések jóvoltából ott is lenyűgözte a nézőket, ahova nem jutottak el.
