18. századi eredetű klasszicista, később kora-eklektikus stílusban átalakított lakóház. Műemlékként Winter–Kühne-házként emlegetik, mivel 1869-ben, amikor Winter Károly gabonakereskedő/földbirtokosé volt, hátsó udvarában rendezte be gépgyártó műhelyét a hamburgi Kühne Ede. Abban az időben ez a városrész Moson néven önálló település volt.
Az épületet a zenetörténet is számon tartja: itt született 1873. október 9-én Flesch Károly hegedűművész.
A Flesch család sziléziai származású. Az apa, Flesch Salamon orvos volt, felesége, Klein Johanna pedig egy győri bútorkereskedő leánya. Saját házuk nem lévén ebben a házban béreltek lakást. Flesch Károly a hat gyermek közül ötödikként látta meg itt a napvilágot.
„Atyám gyakorló orvosként az ott állomásozó kis garnizon ezredorvosa is volt. […] Szegény embert soha nem engedett útjára alamizsna nélkül; a rászorultakat ingyenesen kezelte. Orvosi hivatását sokkal inkább missziónak tekintette, mintsem a pénzszerzés eszközének. Krédója a munka volt. […] Anyámat egészen más fából faragták. Nemes vonású, rendkívül temperamentumos, energikus teremtés volt és nagyon hirtelen haragú tudott lenni…” – írta szüleiről Flesch Károly. Mint az Egy hegedűs visszaemlékezéseiben olvasható, a kis Károlyt azért hegedülni taníttatták, mert három idősebb testvére zongorázott és neki már nem jutott gyakorlási idő a családi hangszeren… Elmondása szerint első hegedűtanára egy szíjgyártó mester volt, aki a templomban szokott hegedülni, majd az „oktatást” a helyi tűzoltózenekar karmestere folytatta; őket követte a mosoni iskolamester, gimnáziumba kerülése után pedig Kern Károly óraadó karnagy.
A kezdeteket így summázta visszaemlékezéseiben: „Az oktatás alacsony színvonaláról, amelyet tíz éves koromig élveztem, ma már aligha lehet fogalma az embernek. Mivel a Schön-féle gyakorlatok másodhegedű-kíséretre íródtak, tanítóm mindenkor együtt játszott velem, ezáltal sohasem volt megállapítható, hogy kettőnk közül voltaképpen ki nem játszik tisztán. Naponta egy órát kellett hegedülnöm, és a gyakorlásnál kínosan ügyeltek arra, hogy egy perccel sem hagyjam abba korábban. Ez az elviselhetetlen kényszer csakhamar heves ellenállást ébresztett bennem, amely oda vezetett, hogy a gyakorlatokat minden eszközzel szabotáljam.”
Flesch különleges adottságai még ezeket a megpróbáltatásokat is túlélték. Tízéves korában, 1883. december 31-én, a Mosoni Társaskör szilveszteri bálján a Fehér Ló fogadóban került sor első nyilvános fellépésére, melyre fél évszázad múltán úgy emlékezett, mint zenei pályája kezdetére.
Tízéves korától zenei tanulmányait Bécsben folytatta és 1904-ben a párizsi Conservatoire-on fejezte be.
Abban az időben a szünidőket itt, szüleinél töltötte. Gyerekkorától vakmerő úszó volt, ám egy alkalommal csaknem belefulladt a Dunába… Hatalmas sikerű bécsi debütálása után hamarosan, 1895 decemberében két hangversenyt is adott itthon: az elsőt Magyaróvárnak, a másodikat Mosonnak ajánlva. Pályája során több hangversenyen szerepelt Győrben is: egyik fivére, Emil ott volt gyógyszerész, maga is kitűnő zongorista, így ő kísérte. Édesapja 1907-ben bekövetkezett haláláig később is gyakran időzött a családi otthonban.
Koncertező hegedűművészként – szólistaként és kamarazenészként egyaránt – világhírre tett szert. Mellette pedagógusként is kiemelkedő tevékenységet folytatott mint az amszterdami konzervatórium, a berlini zeneakadémia és a philadelphiai Curtis Institut professzora. Legjelentősebb zenepedagógiai művét, A hegedűjáték művészete című kétkötetes munkát az 1920-as években írta. Számos kiváló tanítványa volt, a legismertebb név talán Henryk Szeryng.
Élete utolsó időszakát rendkívüli módon megkeserítette az erősödő antiszemitizmus. 1943-ban – sok nehézség után – legalább az ő és családja személyes sorsa rendeződni látszott: a luzerni konzervatórium tanára lett. Az izgalmak azonban nem múltak el nyom nélkül: a következő évben szívrohamban elhunyt.
Szülővárosa hamar elfelejtette a művészt, amiben közrejátszott, hogy a második világháború idején hunyt el. Még halálhíre is nehezen, késve jutott haza. Emlékének felelevenítésében az első lépést Csiszár Péter tette, aki 1978-ban a Műhely című megyei kiadványban tanulmányt publikált róla. 1983-ban a szülőházat emléktáblával jelölték meg, mely Rieger Tibor alkotása.
Felirata:
EBBEN A HÁZBAN SZÜLETETT
FLESCH KÁROLY
1873-1944
VILÁGHÍRŰ HEGEDŰMŰVÉSZ
ÉS ZENEPEDAGÓGUS.
SZÜLETÉSÉNEK 110. ÉVFORDULÓJÁRA
ELHELYEZTE A VÁROS TISZTELGŐ
KÖZÖNSÉGE
1983. okt. 9.
1985-ben a Fejős Józsefné Zenei Alapítvány elindította a Flesch Károly Nemzetközi Hegedűversenyt. A zenei seregszemle máig él, legutóbb 2018 nyarán rendezték meg.
1994-ben Flesch Károlyról nevezték el a városi művelődési házat. Az avató ünnepségen jelen volt Flesch Károly fia és Ida Haendel hegedűművész, egykori Flesch-növendék, aki a kapcsolódó hatalmas sikerű koncerten eljátszotta Brahms hegedűversenyét. Ekkor került sor Flesch Károly és felesége hamvainak újratemetésére az izraelita temetőben levő családi sírboltba.
Itt egy régi felvétele:
Források:
Flesch, Carl: A mosoni szülői házban 1873-1883. (Ford. Dömötör Tibor) = Mosonmagyaróvári antológia II. rész. Mosonmagyaróvár, 1986. december /Mosonmagyaróvári Helytörténeti Füzetek V./
Csiszár Péter: Flesch Károly: egy világhírű hegedűművész. = Uo.
Moldoványi Géza: Flesch Károly (1873-1944) életútja és a róla elnevezett nemzetközi hegedűverseny története. = Moson Megyei Műhely 2003. 1.
http://fleschviolincompetition.com/