A 26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra időzítve jelent meg a L’Harmattan Kiadó gondozásában Osvalds Zebris: Gyerekrablás Rigában című regénye. A kötetet Laczházi Aranka fordította.
- hirdetés -
“Zebris se el, se meg nem veti a metaforákat, szerinte a nemzet igenis születik, ébred, szenved, felkel, de ha már úgy beszél róla, mint egy élő szervezetről, azt sem hagyja ki a számításból, hogy éppen azok a szülték, akik ellen fellázad, azoknak az örökségét viseli magán, azoknak a viselkedési mintázatait nem tudja levedleni, azokat ismétli, ha módosult formában is, akiknek a létezést köszönheti.
Hogy a független Lettország 1918-ban egy szerencsés véletlennek, az első világháborúban magatehetetlenné gyengült német és az orosz birodalom „többé-kevésbé nem kívánt gyermekként jött a világra”, azt egy Anderson nevű történész már 1974-ben helyesen látta. Azt viszont, hogy a metaforikus szülők óhatatlanul a valóságba reprodukálhatják magukat – nyilván, nem genetikailag, hanem a szocializáció szintjén –, Zebris eléggé rafinált eszközökkel érzékelteti” – írja Krasztev Péter a könyv utószavában.
Riga, 1906 adventje. Szinte tegnap volt, hogy a magukat Jaunā strāvának (az új iránynak) nevező ifjú lettek – meghallva az idők szavát – előbb bevezették a „Latvija” szót álombéli országukra, és az autonómia nem túl nagyratörő célját tűzték ki maguk elé, majd 1905-ben maguk is belesodródtak az Orosz Birodalmat megrázó forradalmi hullámba. Ábrándos lelkek, identitásidealisták, akik valóra akarták váltani a felvilágosodás ígéreteit:
a társadalmi igazságosságot és a szolidaritást.
Szószólóik kevesen voltak, de a forradalmakat sosem a tömegek robbantják ki, hanem inkább a leghangosabbak. És nincs senki, aki előre felmérné az árat, melyet utólag mindenkinek fizetnie kell.
Az 1975-ös születésű Osvalds Zerbis prózaírónak eddig négy kötete jelent meg. A Gyerekrablás Rigában című regényével 2017-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját.
