• Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Kategóriák
  • #ZENE
  • #SZÍNHÁZ
  • #TÁNC
  • #FOLK
  • #KIÁLLÍTÁS
  • #KÖNYV
  • #FILM
  • #GYEREK
  • Papageno Rádió
Blogok
  • Altalena
  • A magyar fuvolázás története
  • Animo
  • Arcus Temporum
  • ARTE blog
  • art:képző
  • art quarter budapest
  • A zeneművészet Junior Primái
  • Bach Mindenkinek Fesztivál
  • Backstage
  • Barokk sarok
  • Bartók Tavasz
  • Bartók Világverseny
  • Berlini kalandozások
  • Beszélő képek
  • Brüsszeli Csipke
  • Budaörsi Latinovits Színház
  • Caruso
  • Cziffra Fesztivál
  • Debrecen
  • Debreceni Ünnepi Játékok
  • Egy hályogkovács emlékei
  • Erdély blog
  • Érdi Tamás története
  • Esterházy
  • eSzínház
  • Etno magazin
  • Eyes and Ears on Budapest
  • Fészek Művészklub
  • Fesztivál Akadémia
  • Fischer Ádám története
  • FOCUS on You
  • Giargiana
  • Goethe ráér
  • Gramofon
  • Hagyományok Háza
  • Hallomások
  • Hangszercsodák
  • Haydneum
  • Himnusz-történetek
  • ICMA blog
  • Így írunk mi
  • Jazztörténetek
  • JM blog
  • kamara.hu
  • Kaposfest
  • Kataliszt
  • Képzőművészeti Aktuál
  • Kisvárdai Fesztivál
  • Klassz a pARTon!
  • Kodály Verseny
  • Kórusblog
  • Könyv-papír-olló
  • Könyvsarok
  • Kreatív Európa történetek
  • Kultúr-linzer
  • Kultúrpanda
  • KultúRecept
  • Liszt Ünnep
  • Madridi mozaikok
  • Magyar Zene Háza
  • Marton Éva Énekverseny
  • Mesélő lakosztályok
  • Minden, ami opera, minden, ami Szeged
  • Minden nap színház
  • Mindent Kocsisról
  • MNM Tudástár
  • Mozart Planet
  • Múlt századi csillagok
  • Múzeum+
  • MuzsikAlkohol
  • Müpa magazin
  • Művészetek Völgye
  • m. v.
  • Nagyváradi történetek
  • Operaház
  • Orgonablog
  • Orientale Lumen
  • Oroszlánkörmök
  • Orosz Zenei Fesztivál
  • Pagony
  • Papageno Klasszik
  • Parlando
  • PerfActionist
  • PeterPress
  • PH-érték
  • Purcell – Orfeo
  • Régi Zenei Napok
  • Rost Andrea
  • Ruttkai és kora
  • Senki többet?
  • Sisi gödöllői kastélya
  • StageHive
  • Steinway
  • Szentendre
  • Színikritikusok Díja
  • Színház mindenkinek
  • Színtézis
  • Szokolay
  • Szomorú vasárnap
  • Táncmesék
  • Te csak hallgass!
  • Trafó
  • Utolsó Óra
  • Várfok Galéria
  • Városmajori Szabadtéri Színpad
  • Wagner úr
  • Zenélő bábok
  • Zeneoktatás
  • Zeneszó
  • ZÖLD+KULT
  • Zsámbéki Nyári Színház
  • Ў – A szabadság blogja
Facebook Instagram Vimeo YouTube
  • Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Facebook Instagram Vimeo YouTube
Papageno
Papageno
Zene Címlap

Dvořáktól Dvořákig

Szerző: Szatmári Róbert2019. május 4.
Facebook Twitter E-mail
Vass András

Dvořák zenéjéhez felemás a viszonyom, őt hallgatva mindig olyan „még” és „már” közötti érzésem van. Még ott munkál benne Schubert, de kihallani belőle a kezdeti modernséget is, ami már nem romantikus. Mindemellett a wagneri monumentalitásból is van benne valami, persze lényegesen könnyedebben. Semmiképpen nem fekszi meg a gyomrunkat, de nem is nyaljuk meg a tíz ujjunkat utána.

Dvořák nagyon népszerű, manapság gyakran találkozni műveivel a hangversenytermekben, hiszen csodálatos dallamai vannak, áttekinthető szerkezet jellemzi nagyobb szabású szimfonikus műveit, a sodró lendületről nem is beszélve. Április 27-én a Pannon Filharmonikusok is megvalósította saját Dvořák-programját, legújabb koncertjük címe: „A cselló lelke” volt. A h-moll gordonkaverseny mellett a VII. szimfónia volt műsoron, a tetthely pedig a zenekar otthona, a Kodály Központ.

Vass András és a Pannon Filharmonikusok

Először járok itt, a pécsi koncertteremben, rendesen kíváncsi is vagyok. Az épület egész szellemiségére, az apró helyiségekre, az intim és a nagyszabású hangulatokra, amit belépéskor egy ilyen jellegű impozáns épület  üzen, vagy legalábbis sugall. Zenei szocializációm alapvetően a Müpához kötődik, itt találkozom a legtöbb élő klasszikus zenével, a Bartók Béla Hangversenyterem akusztikáját szoktam meg, ott éltem át igazán, hogy miként is szól egy szimfonikus zenekar, és ott történtek az első összehasonlítások és az értékrendek kialakítása is. De jó itt lenni, már belépéskor érzem a hangulatot.

Alekszandr Buzlov

Ahogy belépek az előtérbe, ismerős érzés kerít hatalmába, mintha valamiféle kedves hangulatú templomban járnánk, nagy terek, ugyanakkor barátságos formák és színek. A közönség láthatóan otthon érzi magát a koncertre várva, magukénak érzik a helyszint. Sokféle ember jött össze, trendi öltönyösöktől a farmeres  fiatalokig, de  családokat is látok,  akik épp a bérleteiket újítják meg.

Laza és intim a hangulat, jöhet a zene is.

Belépve a koncertterembe a familiáris érzés tovább fokozódik, de sötétebb színek várnak ránk, mintha már magára az előadásra hangolódnánk, túl sokat nem is kell lejjebb tekerni a fényerősséget. Habár „A cselló lelke” a koncert mottója, a fő műsorszám egyértelműen a második részben szereplő szimfónia. A csellóverseny első hangjainál nem tudok nem az akusztikára gondolni. Kicsit talán vékonyabban szól a zene, mint budapesti testvérében, de a „sound” filozófiája egyértelműen hasonló:

ezek a falak barátságosabbá, finomabbá, ha úgy tetszik, krémesebbé  teszik a hangzást.

Dvořák versenyműve mentes minden öncélú magamutogatástól. Alekszandr Buzlov hangszerének hangja tökéletesen beleolvad a zenekari szövetbe, érezzük a súlyát, de sokkal lényegesebb az egység, az egymásra reagálás és az az út, hogy eljussunk valahonnan valahova. Nálam ez mindenképp jó pont, mert gyakran kapom magam azon, hogy a sok virtuóz hang közepette egészen másra kezdek figyelni. Mondhatnám, hogy  az üzenet érdekel, és nem a részletek, legfőképpen nem a technika.

Az igazi virtuóz többek között azzal tűnik ki, hogy minden egyes hangjának értelme van, nem ő maga akar tündökölni, hanem a zenét szolgálja.

Jelen esetben is ez történt, mert a szólista tudott a háttérben maradni, amikor a mű azt kívánta, és Vass András értő kezeit követve kerek egész történetet formálni mégis a concertóból. A ráadásban eljátszott szóló Bach-részlet másfajta világba röpítet, viszont mégsem ütközött a Dvořák-mű hangulatával. Mint egy jó desszert, amit kivételes finom vacsora után fogyasztunk el.

Szünet. Újabb felfedező útra indulok, nézegetem az arcokat, a büfékben beszélgető emberek rezdüléseit, kár, hogy a parkban sétálni már nem maradt időm. Hangolódom a fő számra, arra a szimfóniára, ami ugyan tartalmaz számos sokszor játszott  részletet, de kevésbé ismert, mint az utána következő kettő. Dvořák nem csak nagy utazó volt, de a technikai vívmányok szerelmese is. A VII. némely motívumát például a vasút és a mozdonyok iránti szerelme ihlette. (És ez is táplálhatja bennünk azt az érzést, hogy a zeneszerzőt modern művészként lássuk.)

Vass András és a Pannon Filharmonikusok

A mű sodra imponáló, valamerre igyekszünk már az első tétel alatt is, de az irány még bizonytalan, a szerző talán nem is akart különösebb irányt szabni a hallgatónak, csak engedje el magát és figyeljen a mű ívére. A lendület a lassú tétel alatt sem hagy alább, rendkívül impulzívan játszik a zenekar, továbbra is azt érezni, hogy a hangsúly nem a részleteken van, hanem az építkezésen. Ami leginkább szembetűnő, az  a zenekar összeszokott egysége, és ebbe beleértendő a karmester is, aki érezhetően teljes összhangban van a zenekarral. Következik a scherzo, ami talán a legismertebb rész, a jellegzetes finom zakatoló ütemeivel. Az interpretáció egy kissé visszafogottan hozza ezt a tételt, de ez az utolsó részhez vezető út elejeként értelmezhető. Az út végéhez közelítve  egyértelmű a forradalmi hevület és lelkesedés. Az előadás eszünkbe is juttatja, hogy bár a mű a Londoni Filharmóniai Társaság felkérésére készült,  valahol mégis a cseh nemzeti érzület lenyomata. A negyedik tétel végén egyfajta megdicsőülést érzünk, ami sokkal inkább szimbolikus, a konkrét élményt még magasabbra emeli. Az előadás legfőbb érdeme pedig az, hogy az idáig tartó utat bemutatta, Dvořáktól Dvořákig. Jó utazás volt.

pannon filharmonikusok cselló dvořák pécs kodály központ beszámoló vass andrás
Megosztás. Facebook Twitter LinkedIn E-mail
Előző bejegyzésKövesd te is Balog József mesterkurzusát
Következő bejegyzés Hetedik alkalommal jön a Kórusok Éjszakája

Ajánlott Bejegyzések

JM blog

Brácsapróbajáték a Danubia Zenekarnál

2023. február 3.2 perc olvasás
ICMA blog

Csatlakozik az ICMA zsűrijéhez az osztrák ’radio klassik Stephansdom’

2023. február 3.1 perc olvasás
Bohumil Hrabal - Forrás: wikipedia
Intermezzo

„Az élet, ha kicsit is jól jön ki a lépés, annyira, de annyira gyönyörű” – 25 éve hunyt el Bohumil Hrabal

2023. február 2.5 perc olvasás

A hozzászólások le vannak zárva.

Promóció
Dénes Viktor - forrás: Budapesti Operettszínház Promóció

A berobbanástól a sűrített jelenlétig – Beszélgetés Dénes Viktorral

Szent Péter esernyője Színház mindenkinek

Túl a 200 000. nézőn – Folytatódik a Színház mindenkinek misszió

Vass András - fotó: Gyarmati Csaba Zene

Vass András: „A Teremtés zenei anyaga zseniális, sőt tökéletes”

Promóció

Kocsis-Holper Zoltán: „A kortárs zene rólunk szól”

Az almafa virága - forrás: Vertigo Promóció

Tiltott szerelem Budapesten – Érkezik Az almafa virága a mozikba

Promóció

Felelős hitelességgel – Homonnay Zsolt a Mária főhadnagy rendezéséről

Hírlevél

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat
Menu
  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat

Member of

Hírlevél feliratkozás

0001
0001
SB_LOGO_2022-1
SB_SEAL_cmyk_2022-1

A nyomtatott Papageno magazin megjelenését támogatja:

© 2022, Papageno Consulting Kft. Minden jog fenntartva.

Type above and press Enter to search. Press Esc to cancel.