Kétségkívül a jazz a zene egyik legszínesebb területe, könnyebben és nehezebben megragadható stílusirányzatokkal, műfaji határátlépésekkel. Nehéz szavakba önteni, mit is jelent, ritmusait, dallamait, harmóniáit meghallva mégis rögtön tudjuk, hogy jazzt hallunk: valami feloldódik bennünk, szabadnak érezzük magunkat. Harcsa Veronika szenvedélyesen szereti ezt a világot – erről a szenvedélyéről pedig gyerekközönségnek is mesélt már.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
A gyerekek eredendően hordozzák magukban a jazz alapértékeit, véli Harcsa Veronika, mert „nagyon nyitottak, és kevesebb bennük az előítélet”. Jelentős kihívás a megragadhatatlant gyerekek számára bemutatni, ugyanakkor a színpadra lépő művészek biztosan számíthatnak érdeklődő figyelmükre, a pillanatról pillanatra megtapasztalható változékonyság, a játékosok között megszülető kölcsönhatás a zenészt és közönségét egyaránt ösztönzi és lelkesíti.
A jazz – bár ezt nem szoktuk átgondolni – közösségi élmény! A kimagasló sikereket arató, nemzetközi hírű énekesnő ma is pontosan emlékszik arra, milyen volt, amikor hajdan zeneiskolásként bekéredzkedett az iskolai zenekarba, hogy elénekelhesse George Gershwin Summertime című dalát: ekkor érezte meg azt az addig számára ismeretlen átlényegülést, amelyet ma is a jazz iránti szenvedélyének kiindulópontjaként tart számon. Egyszerre füstös és hajlékony hangját jó tizenöt éve ismertük meg az Erik Sumo Bandben, majd tanúi lehettünk annak, ahogyan szólóénekesként kiteljesedik, Japánban jelennek meg lemezei, telt házas koncerteket ad, Lámpafény című albumával nyit az irodalom irányába, és közben
a Bin-Jippel megmutatja, hogy a kísérletezés is nagyon jól áll neki.
Harcsa Veronika legközelebbi zenésztársa a gitáros Gyémánt Bálint, a színpadon szinte közösen lélegeznek, a zenei szimbiózis a jazz konvencionális és új utakat kereső területein is jelen van munkásságukban. A gyerekeknek szóló különleges projekttel – eddigi pályafutásának kulcselemeire és szellemiségére támaszkodva – a jazz azon jellemvonását mutatták be, „hogy számos más műfajjal képes fuzionálni, akár klasszikus vagy elektronikus zenével is”, így a műsor vendégeként közreműködő Razvaljajeva Anasztázia hárfájával vagy IAMYANK elektronikus hangszereivel egyszerre szólaltak meg a talán még soha nem hallott, helyben megalkotott hangzások.
„Az improvizáció nem ördögtől való dolog, sőt mindannyian folyamatosan improvizálunk, például a beszédben”
Harcsa Veronika immár a legnagyobb hatású magyar jazzénekesek közé emelkedett: hol bájosan olvadékony, hol karcosan kemény előadásmódja mindig mélyre nyúl. Őt élőben látni és hallani, megtapasztalni a kreativitás iránti elkötelezettségét bizonyosan olyan emlékezetes kiindulópont lehet a jazz iránt érdeklődő gyerekek számára, amilyen annak idején számára volt a Summertime eléneklése az iskolai zenekar kíséretével.
