• Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Kategóriák
  • #ZENE
  • #SZÍNHÁZ
  • #TÁNC
  • #FOLK
  • #KIÁLLÍTÁS
  • #KÖNYV
  • #FILM
  • #GYEREK
  • Papageno Rádió
Blogok
  • Altalena
  • A magyar fuvolázás története
  • Animo
  • Arcus Temporum
  • ARTE blog
  • art:képző
  • art quarter budapest
  • A zeneművészet Junior Primái
  • Bach Mindenkinek Fesztivál
  • Backstage
  • Barokk sarok
  • Bartók Tavasz
  • Bartók Világverseny
  • Berlini kalandozások
  • Beszélő képek
  • Brüsszeli Csipke
  • Budaörsi Latinovits Színház
  • Caruso
  • Cziffra Fesztivál
  • Debrecen
  • Debreceni Ünnepi Játékok
  • Egy hályogkovács emlékei
  • Erdély blog
  • Érdi Tamás története
  • Esterházy
  • eSzínház
  • Etno magazin
  • Eyes and Ears on Budapest
  • Fészek Művészklub
  • Fesztivál Akadémia
  • Fischer Ádám története
  • FOCUS on You
  • Giargiana
  • Goethe ráér
  • Gramofon
  • Hagyományok Háza
  • Hallomások
  • Hangszercsodák
  • Haydneum
  • Himnusz-történetek
  • ICMA blog
  • Így írunk mi
  • Jazztörténetek
  • JM blog
  • kamara.hu
  • Kaposfest
  • Kataliszt
  • Képzőművészeti Aktuál
  • Kisvárdai Fesztivál
  • Klassz a pARTon!
  • Kodály Verseny
  • Kórusblog
  • Könyv-papír-olló
  • Könyvsarok
  • Kreatív Európa történetek
  • Kultúr-linzer
  • Kultúrpanda
  • KultúRecept
  • Liszt Ünnep
  • Madridi mozaikok
  • Magyar Zene Háza
  • Marton Éva Énekverseny
  • Mesélő lakosztályok
  • Minden, ami opera, minden, ami Szeged
  • Minden nap színház
  • Mindent Kocsisról
  • MNM Tudástár
  • Mozart Planet
  • Múlt századi csillagok
  • Múzeum+
  • MuzsikAlkohol
  • Müpa magazin
  • Művészetek Völgye
  • m. v.
  • Nagyváradi történetek
  • Operaház
  • Orgonablog
  • Orientale Lumen
  • Oroszlánkörmök
  • Orosz Zenei Fesztivál
  • Pagony
  • Papageno Klasszik
  • Parlando
  • PerfActionist
  • PeterPress
  • PH-érték
  • Purcell – Orfeo
  • Régi Zenei Napok
  • Rost Andrea
  • Ruttkai és kora
  • Senki többet?
  • Sisi gödöllői kastélya
  • StageHive
  • Steinway
  • Szentendre
  • Színikritikusok Díja
  • Színház mindenkinek
  • Színtézis
  • Szokolay
  • Szomorú vasárnap
  • Táncmesék
  • Te csak hallgass!
  • Trafó
  • Utolsó Óra
  • Várfok Galéria
  • Városmajori Szabadtéri Színpad
  • Wagner úr
  • Zenélő bábok
  • Zeneoktatás
  • Zeneszó
  • ZÖLD+KULT
  • Zsámbéki Nyári Színház
  • Ў – A szabadság blogja
Facebook Instagram Vimeo YouTube
  • Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Facebook Instagram Vimeo YouTube
Papageno
Papageno
Operaház Színház Zene Címlap

Káel Csaba: „A szürrealitásnak azt a fajtáját alkalmazzuk, amelyet Chagall”

Szerző: Csengery Kristóf2019. május 11.
Facebook Twitter E-mail
Az arany meg az asszony - fotó: Csibi Szilvia

Az Opera igazságot szolgáltatott, amikor műsorra tűzte az „egyműves” Kenessey Jenő Krúdy-színdarabot feldolgozó egyfelvonásosát, melynek megírására az elismert balettkarmestert Nádasdy Kálmán ösztönözte: a mű régóta hiányzott a repertoárról. Tóth Péter Örkény-megzenésítése pedig most került első ízben közönség elé. Káel Csaba a két mű rendezői koncepciójáról nyilatkozott.

– Az arany meg az asszony a mai rendező számára „szűz terület”, hiszen az operát – bár az 1943-as ősbemutatón sikert aratott – sok évtizeden át nem játszották. Mit jelent számodra a történet?

– A cselekmény Lőcsén játszódik. A Felvidék közel áll hozzám, részben zempléni nagyszüleim, részben keresztanyám apja, Kassa utolsó magyar polgármestere révén. Márai- és Krúdy-rajongóként is kötődöm a térséghez. Érdekes világ ez, szeretem a személyes és a történeti vonatkozásait. Furcsa, kicsit zárt terület, kereskedelmi útvonalak között, amelyeken túl már szláv településeket találunk. Szeretem azt is, hogy a Felvidék városai jelentős polgári tradíciókat őriznek. Ezek Kenessey operájában már megkövesedett formájukat mutatják: nála a polgári hagyományok meseszerűen jelennek meg.

Mivel Buñuel bűvöletében választottam a filmrendezői pályát, könnyen azonosulok azzal a közeggel, amely a szürrealitás határán egyensúlyoz.

Krúdy az érzéki és pszichológiai hatásokat valóságfeletti hangulatban oldja fel, amely realitássá válik.

Káel Csaba

Az alapszituáció – egy házasság, amelyben a feleség fogolyként sínylődik, és a
kapcsolatot titokzatosság lengi körül – némelyek szerint a Kékszakállúra hajaz, a
cselekménybe ékelt „A katona története” elbeszélés pedig Stravinskyt juttatja eszünkbe. Az utóbbit nem lehet megkerülni, már csak azért sem, mert ez a mű maga „a katona története”, hiszen a kereskedő házába a katona hozza el a feleség számára a szabadulás esélyét. A Kékszakállú misztérium-atmoszférájánál azonban Az arany meg az asszony sokkal életszagúbb – és éppen ez a köznapiság teszi lehetővé a szürreálisba vaó átcsúszást, hiszen

az igazi szürrealisták mindig a leghétköznapibb szituációkban találják meg a valóságfeletti értelmezés lehetőségét.

Itt minden szereplő történetének realitásában benne rejlik a szürreális mozzanat, és mi ezt próbáljuk kibontani, többek közt a díszletben is. A legfőbb menekülési pont az ablak: azon keresztül lehet rálátni a külvilágra. Olyan, mint egy televízió a szoba falán. Ez az ablak a díszletben hatalmasra növekszik.

Az arany meg az asszony – fotó: Csibi Szilvia

– Mikor játszódik olvasatodban a darab? A librettó szerint Az arany meg az asszony kora a 15. század.

– A korértelmezés nem döntő mozzanat számunkra. A szürrealitásnak azt a fajtáját
alkalmazzuk, amelyet Chagall, aki összeollóz egy kollázst az élményeiből, a díszlet tehát
ilyen szempontból nem kort jelenít meg, hanem koordinátarendszert alkot, amelyben a
szereplőket elhelyezzük. Ebbe személyes dolgaik is belejátszanak: megjelenik például a
színpadon egy hajfonat, amely több méter hosszú – hiszen van ideje megnőni…

– Bizonyos értelemben tehát álomszerűen értelmeződik a cselekmény?

– Igen, mindenképpen.

Az arany meg az asszony – fotó: Csibi Szilvia

– A Tóték másféle értelemben szűz terület, hiszen ősbemutató. Itt viszont mintha inkább meg volna kötve a rendező keze, hiszen a darab tartalma szorosan összefügg a II. világháborúval.

– Ez valóban dramaturgiai alaptény – de ehhez sem kisrealista értelmezésben közelítünk.
Inkább arról beszélnék, hogy

nagyon vigyáztunk, hogy a legendás népszerűségű Fábri-filmre még távolról se emlékeztessenek a mi megoldásaink.

Sokkal inkább azt a világot szeretnénk felnagyítani, amelyet a hajdani falvédőfeliratok képviseltek. És persze a dobozolás szürrealitását hangsúlyozzuk, megmutatva, hogyan szorítja ki a köznapi ember normális életét az az akarat, amelyet az őrnagy képvisel.

Tóték – fotó: Csibi Szilvia

– Tehát itt is elmozdul az előadás a szürreális felé?

– Igen – és ennek nagyon örülök, mert annak idején, amikor filmrendezőnek készültem, erre vágytam, ide kívánkoztam: realitás és szürrealitás határára.

– Mindkét történetben egy katona érkezik hívatlan vendégként egy házba, felforgatja az ott lakók életét – és ezért a vétségért mindkét műben az életével fizet.

– Azok a rendezők, akik egy estén két vagy több darabot állítanak színpadra, általában két út között választhatnak: vagy relációt teremtenek a két alkotás között, vagy tudatosan kerülik ezt. A katona-párhuzam nyilvánvaló, de triviális.

Érdekes azonban, hogy az egyik műben ő, a betolakodó a felszabadító, a másikban viszont leigázója a közösségnek, amelyre rátelepszik.

Díszlet szempontjából fontos gondolat, hogy az alaptér a két darabban azonos, és azon
belül építkezünk különböző irányokban. A jelmezek dolgában a Tóték rendezésében éppúgy
benne van a kispolgári falvédő-életbölcsességek világa, mint az orosz szürrealizmus hatása.

Tóték – fotó: Csibi Szilvia

Ugyanakkor a két mű színrevitelében fontos számunkra, hogy a két katona figurája teljesen különböző. Az, hogy mindketten katonák, adottság, figurájuk jelentése azonban gyökeresen eltérő, és a szerepük értelmezését sem úgy valósítjuk meg, mint „egy katona két oldalát”.

– Az ablak szimbolikus jelentésű díszletelemként mindkét rendezésben meghatározó vizuális mozzanat?

– Igen, és a Tóték vizuális koncepciójában fontos rekvizitumként kiemeljük a jelentős méretű budit és a végzetes funkciójú margóvágót.

Tóték – fotó: Csibi Szilvia

– Utóbbi a pisztoly, amelynek a csehovi dramaturgiai alapelv szerint a darab végéig el kell sülnie?

– Ez az eszköz szürreális fenyegetésként végig jelen van a színen. Úgy működik, mint az olyan tárgyak, amelyeket elég közelről nézünk ahhoz, hogy megnőjenek a szemünkben, a
környezetük pedig elhalványuljon és összezsugorodjék.

– Egy színdarab nézője valakivel azonosulni akar a szereplők közül. A Tóték esetében ez nem is olyan könnyű…

– Ágika az, aki ebben a darabban kifejez valami emberit.

– Milyen játékstílusban gondolkoztál az énekeseket tekintve?

– Szeretem az énekest „helyzetbe hozni”: úgy kitalálni a figurát, hogy abba önmagából tudjon beépíteni karakterjegyeket. Azt persze jelezni szoktam, hogy milyen irányokban
tájékozódjunk.

A szürreális olvasat megenged némi túljátszást.

A Tóték értelmezésében a gesztusvilágot kicsit becsomagoljuk a „falvédő-stílusba”. A Kenessey-darabban pedig azt az irányt keressük, amely részben a commedia dell’ arte hagyományait is képes felidézni.

opera Operaház káel csaba tóték az arany meg az asszony chagall
Megosztás. Facebook Twitter LinkedIn E-mail
Előző bejegyzésElőéneklést hirdet a Purcell Kórus
Következő bejegyzés Budapesten koncertezik Dél-Korea jazz tehetsége és vezető kamarazenei együttese

Ajánlott Bejegyzések

Isteni végjáték - forrás: Átrium/Pribék Nóra
Intermezzo

Londonban vendégszerepelt az Átrium Isteni végjátéka

2023. január 31.2 perc olvasás
Párterápia 150. - forrás: Orlai Produkció
Intermezzo

150. előadásához érkezik a Párterápia

2023. január 31.1 perc olvasás
Gurubi Ágnes - fotó: Bazánth Ivola
Így írunk mi

Így írunk mi – Új blog indul a Papagenón

2023. január 31.4 perc olvasás

A hozzászólások le vannak zárva.

Promóció
Az almafa virága - forrás: Vertigo Promóció

Tiltott szerelem Budapesten – Érkezik Az almafa virága a mozikba

Promóció

Felelős hitelességgel – Homonnay Zsolt a Mária főhadnagy rendezéséről

Mentorok - forrás: Déryné Program Színház mindenkinek

„Meglepő volt, milyen sokan akarnak drámát írni Magyarországon!”

Szent István Filharmonikusokat Záborszky Kálmán vezényli - forrás: Szent István Filharmonikusok Promóció

Petőfi, Kacsóh Pongrác és Lajtha László előtt tiszteleg a Szent István Filharmonikusok koncertje

Keller András - fotó: Emmer László Promóció

Hallgassunk Schubertet! – Tematikus nappal kezdi az évet a Concerto Budapest

Promóció

Sok hűhó semmiért – A BDZ-műhely újabb összművészeti produkciója

Hírlevél

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat
Menu
  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat

Member of

Hírlevél feliratkozás

0001
0001
SB_LOGO_2022-1
SB_SEAL_cmyk_2022-1

A nyomtatott Papageno magazin megjelenését támogatja:

© 2022, Papageno Consulting Kft. Minden jog fenntartva.

Type above and press Enter to search. Press Esc to cancel.