Mindannyian hallottunk már a színpad csodás gyógyító erejéről, azaz amíg fent van a függöny és a művészek játszanak, minden bajuk egy csapásra elmúlik: a fájós láb nem sajog tovább, a köhögőrohamok megszűnnek, sőt még a dadogás is abbamarad egy időre. De mit szól ehhez az orvostudomány?
A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg.
Egy színház mindig különleges helynek számít a kívülállók számára, ahol minden egy kissé másképp működik, mint az megszokott. Ahhoz, hogy egy akkora intézményben, mint a Magyar Állami Operaház, zökkenőmentesen folyhasson a munka, gondosan kialakított belső mechanizmusokra és az egyes munkakörök közötti hatékony együttműködésre van szükség. Az egyik ilyen terület a foglalkozás-egészségügyi osztály, amely a dolgozók számára biztosít állandó orvosi szolgálatot. Az osztály vezetője, Dr. Manninger Péter a 2012/2013-as évadban, a korábbi üzemorvos nyugdíjba vonulásakor szerződött az Operához, Ókovács Szilveszter főigazgató hívására. „A Semmelweis Orvostudományi Egyetemen végeztem, majd a körzetorvosi, mai nevén háziorvosi szakirányon tanultam tovább, és a szakvizsgát követően a Szent János Kórházban helyezkedtem el, ahol üzemorvosi ismeretekre is szert tettem, majd ebből is sikeresen szakvizsgáztam.”
A szakember szerint e két terület között nagy az átfedés, a leghatékonyabban pedig akkor működhet az osztály, ha a feladatot ellátó orvos mindkét szakterület vizsgájával és engedélyeivel rendelkezik. „Vannak persze olyan esetek, amiknél kettéválik a két terület, és ha akarunk, sem vagyunk képesek segíteni. Hétköznapi eseteknél, mint például egy megfázás, mi is tudunk intézkedni, van receptírási jogosultságunk, komolyabb betegségek esetén viszont szakorvosi vizsgálatot kell kezdeményeznünk.”
A Házban dolgozók a szakember szerint jól ismerik ezt a szisztémát, és jó érzékkel veszik igénybe a megfelelő ellátásokat, amelyekben az egészségügyi dolgozók készséggel állnak rendelkezésükre. A foglalkozás-egészségügy feladatköre szerteágazó, az elsődleges funkció azonban egyértelműen a munkaidőben történő üzemorvosi ügyelet biztosítása, amit Dr. Manninger Péter egy orvosi asszisztenssel, Fejes-Luczás Rita Mártával lát el. Orvosi ügyelet természetesen az előadások idején is rendelkezésre áll, amely döntően esti és hétvégi tevékenységet jelent. Ehhez a foglalkozás-egészségügyi osztály elsősorban a szervezéssel és szakmai felügyelettel járul hozzá, ám mint az osztályvezető megjegyzi, kiváló orvosokkal dolgoznak együtt, akikben maximálisan megbíznak. „Amikor az intézményhez kerültem, ki kellett alakítanom az ideillő, egyedi metódusokat, itt ugyanis nem használhatók azok a sémák, amelyek a korábbi munkahelyeimen beváltak. Szerencsére elég jól ismerem az egyedi működésű, zárt belső rendszerű világok mechanizmusát, mivel korábban a Váci Fegyház és Börtön egészségügyi osztályvezetőjeként, majd a Magyar Távirati Iroda üzemorvosaként alkalmam nyílt megtapasztalni az átlagemberek számára ismeretlen, speciális közegek működését.”
Az üzemorvos reszortja a munkaköri alkalmassági vizsgálatok elvégzése is. „A tevékenységtől függ, mit figyelünk egy-egy ilyen alkalom során. A színpad építésével kapcsolatos álláshelyek esetében például elvárás, hogy azok között a díszletépítők között, akik a magasban dolgoznak, ne legyenek epilepsziás betegek, hiszen még a gyógyszeres kezelés mellett is előfordulhat, hogy valamilyen okból rohamuk lesz, és félő, hogy lezuhannának.” A kiszolgáló személyzet mellett a művészekkel is rendszeresen találkoznak.
Olyan szakmai döntéseket, mint például egy énekes hangi megítélése, természetesen nem feladatunk meghozni, így aztán nem is énekeltetjük őket, mi csak az egészségügyi aspektusokat vizsgáljuk.
Még bonyolultabb a helyzet a balettművészek esetében. „Az Operában dolgozó táncosok olyanok, mint a profi sportolók, irdatlan testi teljesítményt nyújtanak nap mint nap, így náluk még komolyabb fizikai alkalmassági vizsgálatot alkalmazunk, ami kiterjed a szív- és érrendszerre, valamint a légzőrendszerre, illetve megvizsgáljuk, nincs-e valami olyan ízületi panasz, ami extra kockázatot jelenthet. Ezeknek a kiszűrése a mi feladatunk, ennek megfelelően adunk ki engedélyt. Az már a balettigazgató szakmai döntésétől függ, hogy ezután milyen feladatra osztja be a táncművészt.”
Az orvosi szolgálat kötelességei közé tartozik a munkavégzés egészségkárosító hatásainak vizsgálata, valamint a munkahelyi veszélyforrások feltárása. „Nagyon konstruktív az együttműködésünk az Opera munkavédelmi osztályával. A Kádár utolsó beszéde című előadás-sorozat kapcsán például komoly egyeztetések voltak a mi bevonásunkkal annak érdekében, hogy minden esetleges balesetet elkerüljünk, ugyanis a produkciót különleges helyszínen, a nézőtér alatt játszottuk.” Persze, nemcsak a Ház falain belül viselik gondját a dolgozóknak: egészségügyi stáb kíséri a társulatot a vendégjátékokra. „A távoli turnékra minden alkalommal orvos is utazik a csapattal, különösen az olyan, speciális helyzetet teremtő utazásokra, mint egy japán vagy kínai turné, ahol az ázsiai egészségügy és az ottani szemlélet jelentősen különbözik az európai orvoslástól. A közelebbi helyszínekre, amilyen a Kárpát-Haza OperaTúra vagy a V4 Operaturné volt, orvosi asszisztencia szokta kísérni a társulatot.”
Az orvosi jelenlét fontosságát egyik alkalommal maga az élet igazolta:
„Egy japán turné során történt, hogy az egyik prominens résztvevő egyre inkább rosszul érezte magát, mígnem kiderült, hogy gyomorvérzése van. Ennek a gyors felismerése, a szakszerű ellátás, majd a hazaúton történő gondos odafigyelés szakmailag fontos helytállás volt.”
Természetesen a tavalyi, nagyszabású, New York-i turné esetén is biztosítottak egészségügyi felügyeletet. „Attól nem tartott senki, hogy az Egyesült Államokban ne lenne elérhető megfelelő orvosi ellátás, viszont komoly létszámban utaztunk ki, hosszabb időre, ami megkövetelte, hogy legyen kint saját orvos is.” Az együtt töltött idő közelebb hozza az egészségügyi csapatot a Ház többi dolgozójához, a személyes kapcsolat és a bizalom pedig elengedhetetlen ennél a munkakörnél. Dr. Manninger Péter is több szállal kötődik az intézményhez, rendszeresen részt vesz az olyan közösségi eseményeken, mint például a maratoni váltófutás, de az opera és a balett műfaját is egyre jobban megkedvelte
„Korábban az átlagember szintjén jártam az Operába, azonban amióta itt dolgozom, egészen más lett a kötődésem mind az előadásokhoz, mind az abban szereplő művészekhez.”
Nem csoda, ha elhivatott orvosként minden tőle telhetőt megtesz a produkciók zökkenőmentes lebonyolításáért. Az egyik ügyelet során különös eset játszódott le a színpadon. „Javában ment az előadás, amikor az egyik énekes egyszer csak rosszul lett, és szó szerint elvágódott a színen. A mellette tartózkodó kollégák ügyesen, nem túl észrevehető módon kisegítették a takarásba, ahol sikerült magához téríteni. Ezután a saját jeleneteinél visszatért a színpadra énekelni, amit tökéletesen megoldott, de közben a többieknek kellett instruálni őt, mert azt sem tudta, milyen darabban van. A szünetben lejött orvosi segítségért, az előadás után pedig mentővel kórházba küldtük a baleseti sebészetre, ahol órákkal később tért csak vissza a tényleges tudata, és egyáltalán nem emlékezett rá, mi történt vele.” Ezek után joggal merül fel a kérdés: hogyan tudta hibátlanul elénekelni a szólamát az énekes, miközben tudatkiesése volt?
Valóban létezik a színpad gyógyító ereje?
A szakember szerint valami biztos van, ami ilyen hatással van a szereplőkre – ebben a csodában pedig szerencsére mi, nézők is osztozhatunk estéről estére, ha ellátogatunk valamelyik előadásra.