A fiatalok körében népszerűsíti a dalszínházi műfajokat az Opera zenei példatára

O/A – holnapra címmel a dalszínházi műfajok népszerűsítését és oktatását célzó
kiadvány jelent meg az Opera gondozásában. Az általános- és középiskoláknak szóló tanári segédkönyv szerzőjével, Kákay Istvánnal a kötet születéséről, célkitűzéseiről és a jövő operaközönségéről is beszélgettünk.

A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg.

– Mi volt az alapgondolat, amely útnak indította a munkát?

– A kiadvány ötlete Ókovács Szilvesztertől, az Opera főigazgatójától származik, aki arra kért, hogy írjak egy olyan példatárat, amely gyerekek számára elénekelhető részleteket tartalmaz az opera- és balettirodalomból.

A mindennapos éneklés meghirdetett mozgalmához kapcsolódva olyan anyagot szerettünk volna a pedagógusok kezébe adni, amely abban segíti őket, hogy megismertessék és megszerettessék ezt a két műfajt a fiatalokkal.

– Mit fejez ki a kötet címében a „holnapra” szó?

– Egyrészt arra utal, hogy a példatár minden napra – holnapra is – tartalmaz énekelnivalót. Főképpen arról szól, hogy a kiadvánnyal a jövő operaszerető közönségét szeretnénk kinevelni. Az opera ma nincs közel a gyerekek világához, sőt általában a magyar társadalom egészétől is távolabb áll, mint szeretnénk. Nagyon komoly küldetésünk van ezen a téren, és én szentül hiszek abban, hogy az opera a 21. században is lehet olyan népszerű, mint két- vagy háromszáz évvel ezelőtt. A jövő hallgatóságának oktatását pedig nem lehet máshol elkezdeni, mint a mai iskolás nemzedékeknél.

– A gyűjtemény 32 szerző 55 operájából és 7 balettjéből tartalmaz összesen 222 részletet. Melyek voltak a válogatás szempontjai?

– A kiválasztott példákkal megpróbáltam az operaírás minden korszakát reprezentálni. Ókovács Szilveszter kérése volt, hogy csak olyan műveket szerepeltessünk, amelyeket az Opera – fennállásának 135 éve alatt – már színpadra vitt. Igyekeztem jól ismert példákat és népszerű dallamokat keresni, ugyanakkor arra is törekedtem, hogy az egyetemes zeneirodalom által fontosnak tartott szerzők és a jelentős magyar komponisták is az őket megillető módon kapjanak helyet a kiadványban. Ez egy olyan kötet, amely soha nem lehet teljes, valahol azonban mégis meg kellett húzni a határt.

Händel Xerxésze a legrégebbi, míg Szokolay Vérnásza a legfiatalabb opera, amely szerepel a gyűjteményben.

– Mi jelentette a legnagyobb kihívást a példatár összeállítása során?

– A kötetet nem csak olyan gyerekeknek szánjuk, akik zenét tanulnak. Az ő hangterjedelmükhöz igazítottam a részleteket, amelyeket szinte kivétel nélkül transzponálnom kellett. A könnyű megszólaltatást segíti egyébként a dallamok fölött található akkordkíséret is, amely bármilyen akkordikus hangszeren megszólaltatható.

– A kötet bemutatóján úgy fogalmazott, hogy mint az Operában minden, úgy ennek a kiadványnak az összeállítása is igazi csapatmunka volt.

– Nagy boldogsággal tapasztaltam, hogy minden operaházi kollégám, akit megkerestem, szívvel-lélekkel támogatta ezt az ügyet. Köszönettel tartozom a kottatári munkatársak odaadó segítségéért éppúgy, mint a kíséreteket lektoráló muzsikusoknak és mindenkinek – az Operán belül és kívül –, aki valamilyen formában részt vállalt a közös munkában.

– Mit jelent Önnek személyesen a kötet?

– Az Opera munkatársaként 1987 óta dolgozom elkötelezetten a magyar operajátszásért és általában az operakultúráért. Minden munkakörömben és minden feladatomban igyekszem a maximumra törekedni, mégis ritka, amikor ennyire kézzelfoghatóvá válik az erőfeszítéseim eredménye. Rendkívüli módon motivált ez a feladat, és nagyon boldoggá tesz az a hihetetlen érdeklődés, ami a kötetet övezi. Bízom benne, hogy ez csak fokozódik majd, és a példatár valódi közkinccsé válik.