A Gramofon-toplistájára került Jevgenyij Kiszin koncertlemeze

Jevgenyij Kiszin

Júniusban az alapításának 20. évfordulóját tavaly ünneplő Budapest Jazz Orchestra és Kovács Linda közös albuma, valamint Jevgenyij Kiszin az Emerson Vonósnégyessel készített koncertlemeze került a Gramofon toplistájának harmadik helyére.

Ezzel a lemezzel mindenkinek egy vakteszt során kellene megismerkednie. Már az első hangoknál elkezdené hegyezni a fülét a delikvens, milyen remekül építkező, érdekesen fejlődő és szépen kiteljesedő szerzeménnyel van dolga, nem beszélve a tömören, egységesen hangzó zenekarról, az izgalmas szólammozgásokról és a kristály-penge énekhangról. Aztán tovább fülelne: mindenféle kortárs (a jelző kicsit sem elidegenítő jelentéshálóját megrezgető) hatások érződnek a darabokban, változatos hangulatok, alaplüktetések, szerkezeti elgondolások, a nagyzenekart kreatívan használó hangszerelések és lefegyverző hangszerszólók. Nincs kizárva, hogy hamar megérkezne a megfejtés: itt bizony magyar big bandről van szó, mert ezen a téren egyértelműen nagyhatalom vagyunk. Annak hallatán viszont a legtöbb hallgatónak elkerekedne a szeme, hogy minden szerzemény és hangszerelés az énekesnő munkája. Pedig Kovács Linda nem most debütált ezekben a szerepekben, de minden bizonnyal a Sunflower az eddigi legjelentősebb munkája. Kár, hogy a borítón nem olvasható a BJO tagnévsora, sem a szólók „elkövetői”, akik közül muszáj megemlíteni Juhász Attilát, Zana Zoltánt, Csejtey Ákost és Birta Miklóst.

Kiszin ritkán játszik kamarazenét. Tavaly európai, chicagói és bostoni koncertek után New Yorkban, a Carnegie Hallban zárták körútjukat az Emerson Vonósnégyessel, ahol a Deutsche Grammophon rögzítette az előadást. Megvan a maga eredetisége az ilyen egy az egyben történő rögzítésnek.  Kiszinnél a stúdió amúgy sem nagyon opció, hiszen a közönség előtti zenélésben tud igazán feloldódni. Mozart és Fauré I. zongoranégyese, majd Dvořák II. zongoraötöse volt a program. Az Emerson Quartett ma is maximálisan megbízható, technikailag kimagasló együttes, az átlagon felüli fegyelmezettségen belül zenei gondolatok érzékeltetésében felette bőkezű. Az előadásokat Kiszin személyisége határozza meg. Játéka a Mozart-darabban végig nagyon tiszta, fürge és erős dinamikájú, nem túl súlyos. Fauré és Dvořák művében hasonló a dinamika, ami relatíve kevesebb erőt és több introspekciót jelent.

Ami a leglenyűgözőbb, az Kiszin játékának folyamatos megfelelése különböző összefüggéseknek, kapcsolódásoknak, megfeleléseknek. Kiszinnek mintha természetes volna az, hogy a zenei szövet megannyi relációjára egyidejűleg figyelni tud, a kvartett határozottan, egyszersmind érzékenyen követi ebben. A három szerző megragadása stílusban elég egységes, egymáshoz közeli, a megközelítést a zene egyedi és nem a korszak általános szemlélete adja. A Fauré-mű első tétele kitartóan elég lassú, a III. tétel érzékenyen visszafogott. Az orosz idióma Kiszin játékéban dominánsan, de mindig adekvátan van jelen. Kár, hogy nem halljuk a párdarabokat, de ilyen nagy muzsikusoktól nem lehet mást várni, csak amit adni kívánnak. A kétségkívül spontán előadások hátterében határozott, kialakult elképzelés áll, melyben azonban szabadon járhat-kelhet a pillanat spontán varázsa. Épp ez az érdekes: se nem egyetlen elképzelés hajszolása, se nem egészen kötetlen pillanatnyi megérzések sora. Valahogy mindkettő kvalitásai benne vannak ezekben az előadásokban. Nem hiányzik a specifikum („mozartos”, „franciás”, „cseh”) kiemelése sem, hiszen a zenetörténetet tekintve időtlen megközelítés éppen attól gazdagabb sokszor, miként itt is, hogy nem él korlátozásokkal. A ráadás Sosztakovics g-moll zongoraötösének Scherzója igen viharos előadásban.

Cím: The New York Concert

Kiadó: Deutsche Grammophon – Universal

Katalógusszám: 4836574

 

Cím: Budapest Jazz Orchestra Plays the Music of Linda Kovács – Sunflower

Kiadó: BJO Records

Katalógusszám: 009