• Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Capriccio
  • English
Kategóriák
  • #ZENE
  • #SZÍNHÁZ
  • #TÁNC
  • #FOLK
  • #KIÁLLÍTÁS
  • #KÖNYV
  • #FILM
  • #GYEREK
  • Papageno Rádió
Blogok
  • ARTE blog
  • Backstage
  • Barokk sarok
  • Beszélő képek
  • Cziffra Fesztivál
  • Debrecen
  • Erdély blog
  • Esterházy
  • Eyes and Ears on Budapest
  • Fesztivál Akadémia
  • FOCUS on You
  • Hallomások
  • Hagyományok Háza
  • Haydneum
  • Jazztörténetek
  • JM blog
  • Kataliszt
  • Képzőművészeti Aktuál
  • Kórusblog
  • Könyvsarok
  • Kreatív Európa történetek
  • Kultúrpanda
  • KultúRecept
  • Madridi mozaikok
  • Magyar Zene Háza
  • Mindent Kocsisról
  • Mozart Planet
  • Múlt századi csillagok
  • Múzeum+
  • Müpa magazin
  • Művészetek Völgye
  • m. v.
  • Operaház
  • Oroszlánkörmök
  • Pagony
  • Papageno Klasszik
  • PeterPress
  • Ruttkai és kora
  • Senki többet?
  • Szokolay
  • Szomorú vasárnap
  • Táncmesék
  • Te csak hallgass!
  • Trafó
  • Várfok Galéria
  • Városmajori Szabadtéri Színpad
  • ZÖLD+KULT
  • Zsámbéki Nyári Színház
  • Ў blog
Facebook Instagram Vimeo YouTube
  • Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Capriccio
  • English
Facebook Instagram Vimeo YouTube
Papageno
Papageno
Bartók Plusz Zene Címlap

„Fesztiválozni mentem” – Elstartolt a miskolci Bartók Plusz Operafesztivál

Szerző: Szatmári Róbert2019. június 15.
Facebook Twitter E-mail

Június 14-én kezdetét vette az idei Bartók Plusz Operafesztivál Miskolcon, melyet a Papagenón is figyelemmel kísérhetnek Szatmári Róbert Fesztiválnaplójának segítségével. Lássuk, hogy zajlott a nyitókoncert! 

Amikor az ember ún. fesztiválozni indul, az legtöbbször valamelyik pop/rock fesztivált jelenti. Igencsak megszaporodtak a nagy (vagy legalábbis nagynak mondott) hazai fesztiválok mostanság, úgy tűnik, hogy osztódással szaporodnak, az ország majd minden településén illik fesztivált tartani.

Én viszont igazából fesztiválozni mentem, egy nagy hagyományú és elismert  eseménysorozatra, amelynek állandó és nemzetközi elismertsége, hírneve lett  már.

Mert Miskolc nagyszabású kezdeményezését, a Bartók Plusz Operafesztivált 2001-ben rendezték meg először. Az eredeti elképzelés pedig az volt, hogy Bartók színpadi muzsikája mellé minden évben kapcsolódjon egy másik zeneszerzői életmű, a hasonlóságokat, közös pontokat vagy éppen a különbözőségeket megmutatva. Később azonban koncepciót váltottak, hiszen a kortárs zenével sokkal kevesebben foglalkoznak ilyen szinten, a Bartókot követő szerzők pedig megérdemlik az érdeklődést.

A fesztivál iránya az opera jövője lett, a halhatatlan műfaj  különböző lehetséges útjainak bemutatása. Számomra ez különlegesen fontossá tette a gálát, hiszen elkötelezett operakedvelőként ugyan, de súlyos kétségeim vannak a műfaj sorsát illetően.   

Nagy kérdéseket  kell feltenni, erre kényszerül  az operabarát, de a szakma is. Meddig mondhatjuk el, hogy ennek a műfajnak elsősorban múltja van? És van-e jelenje, lehet-e jövője egyáltalán? És ez még akkor igaz, ha a magyar kortárs operaszerzők teszik talán az operavilág legjelentősebb lépéseit a műfaj nagyszerű színvonalon történő fenntartásához.

Nagyszerű volt látni, hogy Kesselyák Gergely és csapata jól ráérzett arra, hogy pusztán az új törekvések felmutatása kevés. Mert a befogadhatóság, a közönség érdeklődésének folyamatos fenntartása is fontos, szerethető, egyszerűbb zenei világú alkotásokra van szükség. Hiszen, ahogy a fesztiváligazgató a tegnapi nyitókoncerten mondta…

„mert ettől megy előre a világ.” Az operavilág meg aztán különösen.

A nyitókoncert, számomra amolyan „előeste”-féle volt, a wagneri felkészülés estéje. Érezhetően és hangsúlyosan tükrözte a fesztivál alapkoncepcióját: senki ne számítson holmi bel canto áriavarázslatokra, hosszú időn át haldokló Verdi-hősökre vagy pajkos Mozart- szerelmespárokra. A műsort tekintve főleg az első részre voltam kíváncsi, egyik kedvenc korszakom a 20. század első fele, ez a poszt-verista, poszt-wagneri, amolyan „richardstraussos” zene.

Az első néhány szám Aldo Finzi Szerenád a szélnek cimű vígoperájából hangzott el. Bár, Bősze Ádám, az est házigazdája igazi olasz komédiaként konferálta fel a tragikus sorsú zeneszerző alkotását, inkább tűnt analitikus és többrétegű részletnek, ahol bizony a tragikum éppúgy jelen van, mint a komikum. Majd ezt követte a „giccs”. No, nem én nevezem annak, nem is Bősze, hanem Korngold korának kritikusai. A Heliane csodáját a zeneszerző A halott város után írta, a hangvétele, zenei stílusa hasonló. Bizony,  van olyan   giccs, amire én személy szerint  büszkén „vevő vagyok”,  ha stílusa van, ha indokolt, ha szatirikus, ha… Akkor meg már nem is annyira gicccs, ugye?

Az első rész így, Finzi és Korngold műveinek részleteivel a szerelem egyfajta apoteózisává változott a végére, metafizikai síkokig jutottunk, tökéletes drámai fokozással. Nem is gálaelőadásnak tűnt, hanem sajátos egységnek.

A második rész hangulata már összetettebb volt. Amolyan XX. századi egyveleg,  három jól elkülőnített korszakkal, három különböző nemzetiségű zeneszerzővel.  Sosztakovics Moszkva-Cserjomuski círnű operettjének zenekari szvitje, Puccini Turandotja és a 2018-as Bartók Plusz nemzetközi operaíró versenyét megnyerő Albin Fries zenei világa különbözik egymástól. Puccini a nagy ívű, elmélyült, súlyos érzelmeket hordozó zenéje, Sosztakovics aprólékos finomsága, majd a nyertes szerző művében korunk lüktetése és lefojtott izzása nagyon hatásos és elgondolkodtató élmény volt. És ezek után nagyon kíváncsi vagyok a teljes operára, Fries Nora című alkotása ugyanis szintén hamarosan látható itt.

És még valami: az est számomra egyik legemlékezetesebb mozzanata az volt, amikor Kesselyák Gergely karmester átvette a szót.

Ahogy fogalmazott nem  is akkor, nem is így akart szólni. De arról beszélt, hogy mennyire hálás az Opera zenekarának azért, hogy a szokásos repertoár mellett megtanulja ezeket az ismeretlen műveket, és jó volt látni, hogy az abszolút  profizmus mellett mennyire személyes is ügy ez az egész. És ez, a művész személyes elkötelezettsége, illetve ennek megmutatása egyaránt nagyon fontos eszköz ahhoz, hogy a kortárs opera a közönséghez is közelebb kerüljön.

opera wagner fesztivál miskolc bartók plusz operafesztivál szatmári róbert napló
Megosztás. Facebook Twitter LinkedIn E-mail
Előző bejegyzésItt visszanézheti Pusker Júlia teljes brüsszeli versenyprogramját – Videó
Következő bejegyzés Először kapta zeneművész az Országos Tudományos Diákköri Tanács Prezentációs Díját

Ajánlott Bejegyzések

JM blog

Brácsapróbajáték a Miskolci Szimfonikus Zenekarnál

2022. május 26.2 perc olvasás
Rákóczi-pecsétnyomó – fotó: Rákóczi-pecsétnyomó
Kreatív Európa történetek

Fiatalokhoz és idősekhez is eljutnak a levéltárak digitális kincsei

2022. május 26.4 perc olvasás
Alim Qasimov és Alireza Ghorbani - forrás: Müpa
Intermezzo

Ősi misztikumok találkozása – Közös koncertet ad Alim Qasimov és Alireza Ghorbani

2022. május 26.2 perc olvasás

A hozzászólások le vannak zárva.

Promóció
József Promóció

Jelentkezz a Madách Művészeti Iskola képzéseire!

Rózsa Miklós - forrás: listal.com Promóció

A 115 éve született Rózsa Miklósra emlékeznek Debrecenben

Promóció

Bejárja a Kárpát-medencét az A38 Hajó!

Promóció

Kamarazene Ukrajnáért – segélykoncert sztárokkal a Zeneakadémián  

Molnár Levente Promóció

Molnár Levente: „Csipike az egész világot próbálja a saját nagysága körébe emelni”

Balázs János - forrás: Aranytíz Promóció

Komolyzenei Napok az Aranytízben – Klassz a Belvárosban!

Hírlevél

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • Kapcsolat
Menu
  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • Kapcsolat

Member of

Hírlevél feliratkozás

0001
0001

© 2022, Papageno Consulting Kft. Minden jog fenntartva.

Type above and press Enter to search. Press Esc to cancel.