Korrupciós ügy lett Románia legismertebb szobrászának örökségéből

Brâncuşi: A Föld bölcsessége

Művészet, kulturális örökség, pénz, politika: minden együtt van abban az évek óta zajló szappanoperában, amelyik a szomszédunkban zajlik annak kapcsán, hogy a román állam megvásárolná legnagyobb és világszerte legismertebb szobrászának egyik alkotását – már ha összejönne rá a pénz. Csakhogy még az sem teljesen tiszta, hogy mennyire is lenne szükség az üzlet létrejöttéhez?

Constantin Brâncuşi (1876–1957) Dél-Romániában, a Déli-Kárpátok lábánál született szegényparaszti családban. Gyermekként leginkább állatokat legeltetett a hegyekben, így csak 18 évesen tanult meg írni és olvasni, miközben fúrni-faragni már egészen kicsi korában is ügyesen tudott: nemcsak szerszámokat,

de azokkal egy hegedűt is készített magának.

Tehetségét felismerve egy gazdag mecénás 1894-ben bejuttatta a craiovai képző- és iparművészeti iskolába, majd 1898-ban beiratkozott a bukaresti képzőművészeti főiskolára szobrászatot tanulni. 1903-ban állították ki először egy munkáját a Román Athenaeumban, és még ugyanabban az évben megrendelést kapott egy emlékmű elkészítésére is; ezt a szobrát a bukaresti katonai kórházban állították fel. 1904-ben Münchenbe, majd Párizsba utazott, ahol Rodin műtermében is tanult-dolgozott egy rövid ideig, majd a saját lábára állt. 1906-ban állított ki először a párizsi Szalonon, majd 1913-ban már a Salon des Indépendants-ban és Amerikában az Armory Show-n is szerepelt a munkáival.

Bár Párizsban élt, szülőföldjével sem szakította meg a kapcsolatot: 1937-ben Zsilvásárhelyen készítette el talán legismertebb, monumentális alkotását, az első világháború áldozatai előtt tisztelgő A végtelen oszlop című emlékművet.1952-ben francia állampolgárságot kapott, majd 1955-ben New Yorkban a Guggenheim Múzeumban volt nagyszabású kiállítása. Halála előtt felajánlotta szülőhazájának a műtermében lévő összesmunkáját, de a szocialista Románia visszautasította a gesztust, mondván, a nyugaton élő, ott befutott szobrász nem a haladó művészetet, hanem a polgári dekadenciát képviseli. Így a művész hagyatéka végül a párizsi Modern Művészetek Nemzeti Múzeuma gyűjteményébe került, de emellett alkotásai ma a világ számos más jelentős múzeumában is megtalálhatók, többek között a bukaresti Román Nemzeti Múzeumban, vagy a New York-i Museum of Modern Artban.

Gheorghe Romascu román építészmérnök 1911-ben vásárolta meg Brâncuşi-tól a Cuminţenia Pâmântului (A Föld bölcsessége) című szobrát; a térdeit átkarolva kuporgó nőalakot ábrázoló alkotást, amely jelenleg az építész, illetve egyik egykori barátja leszármazottai, Paula Romascu Ionescu és Alina Șerbănescu tulajdonában van, az örökösök 2014-ben felajánlották megvételre a román államnak, és 20 millió eurót kértek érte. Bár ezúttal ideológia kifogás nem merült fel a mű ellen, de az összeget a kulturális kormányzat sokallta. A háttérben azonban nyilván folytatódtak a tárgyalások, hiszen 2016 márciusában az akkori kulturális miniszter, Vlad Alexandrescu bejelentette, hogy 11 millió euróért megvásárolják a szobrot, méghozzá úgy, hogy az összegből 5 milliót áll a román állam, a többit pedig a „Brâncuşi az enyém” mottóval meghirdetett kampány során közadakozásból tervezik összegyűjteni. A tulajdonosokkal kialkudott határidő, vagyis ameddig az államnak élt az elővételi joga, 2016 vége volt, és bár több mint százezren küldtek különböző összegeket annak érdekében, hogy a szobor valóban Romániában maradhasson, augusztus közepéig mindössze 562.000 euró, a végső határidőig pedig összesen 1.163.032 euró gyűlt össze.

Az üzlet tehát kútba esett, az állam pedig garantálta, hogy 2017. december 31-ig mindenkinek visszajuttatja az általa felajánlott pénzt. Ez persze nemcsak a befizetők nagy száma, de főleg az ügy jogi bonyolultsága miatt nem történt meg; a határidőt azóta többször is módosították, a legújabban megigért végső dátum 2019. december 31. Közben az ügy a politika színtérén is komoly hullámokat vert: a baloldal korrupcióval vádolta a kormányt az adománygyűjtés kapcsán, a jobboldali miniszterelnök pedig a baloldali többségű parlamentet hibáztatta az adásvételhez szükséges törvényi döntések meghozatalának halogatása miatt.

Ide kapcsolódik:
I. M. Pei – nagy műgyűjtő, vagy szimplán kulturált ember?

A szobor tulajdonosainak jogi képviselője időközben kijelentette: ügyfeleit nem érdekli, hogy a közadakozás sikertelen lett, szerintük a román államnak a szerződés értelmében mindenképpen meg kell vásárolnia a szobrot, hogy honnan teremti rá elő a kialkudott 11 millió eurót, az őket nem érdekli. Sőt, az ügyvéd még egy kártérítési perrel is megfenyegette az államot, mondván: a megállapodás nyilvánosságra kerülése után már a nyilvános műkereskedelmi piacon, akár egy árverésen, akár egy magánüzlet során sem tudják megkapni a szobor jóval 11 millió euró feletti valódi értékét.

A legújabb fejlemény pedig az, hogy a jelenlegi kulturális miniszter, Valer-Daniel Breaz is kijelentette: A Föld bölcsessége sokkal többet ér, mint az elődje által közzétett vételár. „Nem tudom, hogy Vlad Alexandrescu honnan vette ezt az összeget – mondta Breaz egy múlt heti sajtótájékoztatón. – Biztosíthatom önöket, hogy a reális ár nem 11 millió euró, hanem ennél sokkal több. A tulajdonosok eddig csak szóban tettek árajánlatot; várom az ajánlatukat írásban is, és akkor majd be tudom jelenteni, hogy ennyi az ár, és ennek ismeretében hogyan döntünk.”

Brâncuşi: A kifinomult lány – Nancy Cunard portréja

Ami viszont talán egy kicsit segítheti a végső döntést, illetve legalább azt pontosan megmutatja, hogy Brâncuşi hogyan is áll jelenleg a világ műkereskedelmi piacán: a művész mindeddig legdrágábban elkelt alkotása a La Jeunefille sophistiquée (Portrait de Nancy Cunard) (A kifinomult lány – Nancy Cunard portréja) című 1932-es szobrának bronz változata (ismert ugyanis fából, illetve márványból faragott példánya is), amelyért 2018 májusában a Christie’s New York-i árverésén 63 millió dolláros leütés után a jutalékokkal együtt pontosan 71 millió dollárt (19,048 milliárd forint) fizetett ki valaki; ezt a szobrot 1955-ben a művész 5000 dollárért adta el a párizsi műterméből.

A második legdrágább Brâncuşi a La Museen dormie (Alvó múzsa) című 1913-ban készített bronzszobor: ezért 2017 májusában a Christie’s New York-i aukcióján 20–30 millió dolláros becsérték után 57.367.500 dollárt (15,988 milliárd forint) adott a licitek nyertese. 2009 februárjában a Christie’s párizsi, Yves Saint Laurent és Pierre Bergé gyűjteményének árverésén 29.185.000 eurót (37.623.104 dollár) adtak az 1914–17 körül készült Portrait de Mme L.R. (Madame L. R. portréja) című alkotásért; 2005 májusában pedig a Christie’s New York-i árverésén az 1922-es Oiseaudans l’espace (Madár az űrben) című bronzplasztika ért meg valakinek 27,5 millió dollárt.

Vagyis a román államnak alighanem mégiscsak mélyen kell majd akár a saját, akár az ország lakosainak zsebébe nyúlnia, ha ezúttal tényleg nem szeretnék elszalasztani egyik legnagyobb nemzeti művészük éppen megszerezhető alkotását.