Átadták az idén hetedik alkalommal megrendezett Vesc-Art fotópályázati díjat, amely a pályakezdő fotóművészek támogatását szolgálja. A Vescot Mérnökiroda által alapított díj és mentorprogram célkitűzése, hogy kiállítási lehetőséget biztosítson induló művészek számára, illetve hogy szakmai és önmenedzselési alapot adjon a fiataloknak.
A program példaértékűnek számít Magyarországon, tekintve hogy a magáncégek által, kortárs képzőművészetet támogató kezdeményezések száma meglehetősen szegényes.
Az idei pályázat témája a Dualitás volt. Olyan fotókat vártak, amelyeken a dualitás mint egész jelenül meg, és ez az egész a két ellentét egyenlő arányának a következménye. A legjobb munkákból The Studiosban nyílt kiállítás, Vol 06 címmel.
Most pedig ismerjük meg az idei év finalistáit.
Tóth Barbara
Mi a fény és árnyék viszonya? Mi a viszony két ember között? Amint más megvilágításba kerül az életünk, fény derül a bújtatott valóságra. Ami a felszínen harmonikus, az a mélyben disszonanciát rejthet. Vajon a felületes, külső szemmel észlelhető, vagy a mélyérzelmű, belsőséges viszonyok számítanak? Meg tudjuk-e ránézésből állapítani, hogy valami csak a felszínen van rendben, vagy elemeire bontva is harmóniát lelünk? Fontosak-e a hétköznapok szempontjából a viszonyaink önmagunkkal, emberekkel, a környezettel? Vajon attól függ, hogy milyen megvilágításba helyezzük? Az életünk viszonyainak deduktív minimalista megfogalmazása segíti a szemlélőt eligazodni élete labirintusában. Mennyivel lenne másabb világ, ahol egy lámpa alá helyezve tisztázódnak ezek az összefüggések. Milyenné formálná az életünket, ha tudnánk, hogy a különböző egyének miként korrelálnak egymással?
Király Péter
Sorozatom talán legfontosabb jellemzője, hogy nem tudatosan jött létre abban az értelemben, hogy nem a sorozattá válás igényével készültek a képek, viszont válogatás után akaratlanul is azzá álltak össze. Ahogy az irodalomban szokták mondani, van egy pont, mikor a szöveg túllép a szerzőn és önmagát kezdi írni, úgy „írta” önmagát ez a sorozat is. Az utcán járva azokat a spontán, mindennapinak nevezhető helyzeteket örökítettem meg, ahol az ember és az általa teremtett tér hasonlósága szembeötlő, kettősségük határvonala elmosódik, ezáltal mégis jobban kirajzolódik.
Bácsfai Gábor, a díj nyertese
Sorozatom lényegében egy idősík. Alanya, Manci néni 95 éves 1927 óta, vagyis 92 éve ugyanabban a házban lakik. A házban laktak a szülei, férje és gyerekei, mára viszont hozzátartozói átléptek a végtelen kapuján. 95 év alatt az ember megtapasztalja, hogy a halál, a földi életből való továbblépés mit is jelenthet annak, aki marad.
Landor Alexandra
Fotósorozatomban a lélek materiális megjelenítésével foglalkozom a természetben.
Számomra ép test nincs ép lélek nélkül. Lelki, belső állapotunk hatással van a testi, külső állapotunkra. De milyen lehet a lélek fizikai valójában? Mindig is úgy képzeltem el, hogy egy színét tekintve alapvetően fehér, vagy már-már átlátszó, formáját tekintve pedig inkább kör alakú, sérülékeny burok, mely az emberi testben a gyomor és a tüdő között kapott helyet. Hatással van rá az érzelmi stádiumunk, melytől függően változtatja színét, méretét és alakját. Rapszodikusság jellemzi: depresszív hangulatnál sötét és sérült, míg önfeledt állapotnál világos és koherens.
A művészek sorozatait bemutató kiállítás július 3-ig tekinthető meg a The Studios Vörösmarty utcai kiállítóterében.