1821. február 20-án született és 1884. július 25-én hunyt el Feszl Frigyes, az európai romantika egyik legjelesebb építésze, akinek ma is álló épületei közül a legnagyobb elismerésnek a pesti Vigadó örvend, bár saját korában némi értetlenség fogadta. Az igazi meglepetést azonban megvalósulatlan épületeinek sora rejti.
Első díjat nyert az Országházra kiírt jeligés nemzetközi pályázaton, de az épület nem az ő tervei szerint épült meg. A Dohány utcai zsinagógára kiírt pályázaton is indult, azon nem nyert, ám a szentély, a festés és a kandeláberek mégis az ő tervei alapján készültek el. 1867-ben, I. Ferenc József koronázásakor ő tervezte a koronázási domb útjainak kő mellvédjét a mai Széchenyi téren. A Magyar Tudományos Akadémia székházára kiírt meghívásos pályázaton nem vett részt, de az épületet saját örömére megtervezte.
Az emblematikusnak számító épületek mellett több lakóházat, iskolát is ő jegyez, amelyeket Kauser Lipóttal és Gerster Károllyal közösen építettek. Feszl Frigyes munkája Zichy Manóné síremléke a budapesti Kálvin téri református templomban, az Alagút krisztinavárosi bejárata, a pécsi zsinagóga, vagy a már nem álló London és Continental Szállodák.
A pesti Vigadó 1859 és 1865 között épült fel az 1849-ben elpusztult, Pollack Mihály tervezte Redoute helyén. Az első terveket Hild József készítette, a bírálat után aztán Feszlt bízták meg a munkával. A többféle stílust elegyítő, gazdagon díszített homlokzatú épület akkoriban nem keltett különösebb elismerést. Emiatt és azért is, mert az építkezés során az illetékes hatóságokkal több konfliktusa volt, visszavonult.
A Vigadót 1865. január 15-én nagy bállal avatták fel. A könnyed főhomlokzat erőteljes saroklezárások közé került, a gazdag és mozgalmas, keleti (bizánci, mór, velencei) formaelemeket a gótizáló formákkal és a magyaros motívumokkal egyesítő díszítés kiemeli az épület újszerű tektonikáját is. Ezekkel együtt a Vigadó geometrikus épületornamentikája és nemzeti építészeti törekvések különleges eklektikát alkotnak. Nagyszabású terei, lépcsőháza szintén jelentős értéket képviselnek, csakúgy, mint a homlokzat táncoló alakjai, amelyeket Alexy Károly készített, vagy a büfé és a lépcsőház freskói, amelyeket Lotz Károly, Than Mór és Wagner Sándor festett.
Feszl visszavonulása után már csak a Pest, Buda, Óbuda egyesítése alkalmából kiírt 1871-es nemzetközi tervpályázaton második díjat nyert városszabályozási tervével keltett figyelmet. Idősebb korára a neoreneszánsz stílushoz vonzódott, a népi építészetet kutatta, a népi formák megújításának előfutára lett, de ötvösműveket, akvarelleket is alkotott.
(Via MTI, Magyar életrajzi lexikon, Múlt-kor)