Burgenlandban egymást érik a komolyzenei fesztiválok. Mit tud Kismarton vagy Szentmargitbánya? – Interjú Daniel Serafinnal

Daniel Serafin - fotó: Lisa Schulcz

Burgenlandban, közvetlenül az osztrák-magyar határ mellett számos koncertet, előadást vagy épp fesztivált találunk, amely egyre inkább a sokszínűségre épít, tárt karokkal várva a fiatalokat is. Ilyen az eisenstadti székhelyű Herbstgold Fesztivál és a Szentmargitbányai kőfejtő, ahol nyáron nézhetünk szabadtéri operaelőadásokat, nem is akármilyen minőségben. Ez utóbbi helyen ültünk le beszélgetni Daniel Serafin művészeti igazgatóval, aki többek között mesélt nekünk A varázsfuvoláról, a Herbstgold Fesztiválról, az utóbbi időkben bekövetkezett változásokról és a fiatalabb generációk bevonzásáról is.

– Ha jól tudom, nem olyan régen vette át a fesztivál művészeti vezetését.

– Körülbelül másfél éve érkeztem ide, és akkor már el is kezdtük A varázsfuvola előkészítési munkálatait. Tavaly sajnálatos módon nem volt bemutatónk, de a problémák azóta végül is megoldódtak, így idén a világ talán legnépszerűbb operáját sikerült színre vinnünk. A varázsfuvola bemutatója 1791-ben volt és azóta töretlen a népszerűsége. Ezért is gondoltuk, hogy ebben a különleges környezetben, ezekben a hatalmas terekben a darab új dimenziói nyílnak meg. A színpad mérete egyedülálló, ez Európa legnagyobb színpada, egyszerűen hatalmas.

Akinek lehetősége van itt megnézni Mozart remekművét, egészen biztosan maradandó élménnyel gazdagodik. Arról nem is beszélve, hogy itt igazán érvényesülni tud az opera mondanivalója.

– Énekesként indult a pályafutása. Édesapja inspirálta erre az útra?

– Részben igen, de talán nem szerencsés egyetlen példaképet kiemelni. Édesapám elsősorban az operett világában mozgott otthonosan, én inkább az opera felé indultam. Mindig igyekeztem több embertől tanulni, hogy aztán majd megtaláljam a saját utam. A tanulás sohasem másolást jelent, hanem valami hasznosnak az elsajátítását, amit később a saját ízlésed szerint továbbfejleszthetsz. Legalábbis a kreatív emberek, úgy gondolom, ezt csinálják. Szóval, elkezdtem zenét tanulni, a Juilliardon is képezhettem magam, de viszonylag hamar jött a felismerés, hogy engem valójában valami egészen más érdekel.

Az, hogy létrehozhassak valamit, legyen az akár egy fesztivál, akár ez az operaelőadás. Olyan esemény, ahol egymással találkozhatnak az emberek, kicserélhetik a gondolataikat és közben a szó legszorosabb értelmében vett kultúrát látnak-hallanak.

Ezek után kerültem az Esterházy Alapítványhoz, ahol először kulturális marketinggel foglalkoztam, és immáron hét hónapja a Szentmargitbányai Opera művészeti vezetőjeként dolgozom.

– Ez a fesztivál viszonylag új és meglehetősen színesnek tűnik. A korábbi évtizedekben megtartott rendezvények főleg a klasszikus zenére és persze Haydnra korlátozódtak. Most viszont különböző zenei műfajok kavalkádját találjuk a programfüzetben. Állandó visszatérő kérdésem, hogy, ha így haladunk, vajon ki fog negyven vagy ötven év múlva klasszikus zenét hallgatni?

– Azt gondolom, ha ilyen módon keverjük egymással a műfajokat ezáltal is új színeket hozva, csak így sikerül megnyernünk potenciális közönségnek a legfiatalabbakat. És nem csak megnyernünk szükséges őket, de közben fejlesztenünk kell az ízlésüket és kinyitni kíváncsiságukat. Ahogy említette is, a Herbstgold Fesztivál igazán sokszínű. Képviselteti magát a jazz, a világzene és sok más műfaj, igyekeztünk számos fűszert és ízt hozzáadni. A hangsúly persze azért idén is Haydnon van, hiszen ő tulajdonképpen itt, Eisenstadtban „nemzeti zeneszerzőnek” számít.

Ide kapcsolódik:
Ősszel ismét megrendezik a Herbstgold fesztivált

Művei jelentős részét itt komponálta az Esterházy család számára, a kastély nagytermében adták elő őket először. Tehát ez tulajdonképpen a mi kulturális örökségünk is. És ehhez jön még hozzá sok más, pl. a speciális mezőgazdasági termékeink és a boraink. Így az Alapítvány égisze alatt egyfajta csomagot kapunk, amiben tényleg minden megtalálható.

– Térjünk vissza a kőfejtő helyszínéhez. Tavaly gazdasági nehézségek miatt nem tudták megtartani a bemutatót?

– Tisztán politikai okokból. A szentmargitbányai operaelőadások kizárólag az Esterházy-csoportnak köszönhetően fejlődtek Burgenland tartomány jelentős, nemzetközileg is számon tartott kulturális turisztikai eseménysorozatává. Bár a csoport 2015 óta minden évben szerény mértékű támogatást igényelt a tartománytól, az vagy elutasította, vagy pedig válasz nélkül hagyta a kérelmét. Ezután a hosszú húza-vona után kénytelenek voltunk úgy dönteni 2018-ban, hogy nem rendezzük meg az operát. Ugyanakkor ez viszont hatalmas deficitnek bizonyult az idegenforgalomban, ugyanis a szokásosnál mintegy 100 ezer emberrel kevesebb jött Burgenlandba, és mindez persze máshol is megjelent. Annak, hogy 2018-ban nem rendeztük meg az operát idén láthatjuk a pozitív végkifejletét: immár „Festivalsommer Neudsiedlersee“ elnevezés alatt fut három jelentős esemény, a Mörbischi Fertő-tavi Fesztivál, a Szentmargitbányai Operák valamint a HERBSTGOLD Fesztivál. A kezdeményezés természetesen az új, Hans-Peter Doskozil elnök irányítása alatt álló tartományi vezetéssel való szoros egyeztetés eredményeként valósulhatott meg. Ezen kívül pedig több évre szóló televízió közvetítési szerződést is aláírtunk. Mindez jól mutatja, hogy  milyen jó a közösségi szellem itt, Burgenlandban, különös tekintettel a kulturális közösségre.

– Mennyire kívánja bevonni a modernebb színházi eszközöket az itteni előadásokba, gondolok itt például a „rendezői színház” mai irányzataira?

– Erről határozott elképzelésem van. Meggyőződésem, hogy a modern rendezői színház valamilyen formában torzítja az összképet. Arra lehet, hogy alkalmas, hogy bizonyos helyzetekben felkeltse az opera iránt a figyelmet, de amire nekünk itt talán a legnagyobb szükségünk van, az egyfajta realista-modern megközelítés. Tulajdonképpen A varázsfuvola esetében is ezt próbáltuk érvényesíteni. Egyszerre van jelen a viszonylag realisztikus jelmez és a szimbolikus díszlet. A színpad közepén egy 21 méter magas „felhőkből álló folyosó van”, ami átjáró egy másik világba. Innen jön ki az elején Tamino is, amikor a kígyó elől menekül.

Daniel Serafin – fotó: Lisa Schulcz

Tökéletesen illeszkedik az opera igazi mondanivalójához és a megértést  is segíti, a látvány pedig igazán lenyűgöző. Egyébként nem csak Tamino, de mindenki más is ebből a kapuból cseppen elénk a színpadra. Valami olyasmit sugallva, hogy mi mindannyian egyek vagyunk, ugyanannak az emberiségnek a részei. Mindegy, hogy férfiak vagyunk-e vagy nők, hogy keressük-e az üdvösséget, mint Tamino vagy épp Sarastro, avagy épp megelégszünk egy-két jó lakomával, miközben Papagenánkat keressük. Lehet különböző elképzelésünk, sokféleképpen látjuk ezt a világot, de sose felejtsük a lényeget, mindannyian emberből vagyunk. Ez talán Mozart és Schikaneder legfőbb gondolata a darabban.

– Ha már említette, Papagenót önöknél nem énekes, hanem színész játssza.

– Így van és ez nem véletlen. Az opera ősbemutatóján maga Emmanuel Schikaneder játszotta Papagenót. Így domborítva ki átlagos, mindennapi vonásait. Ehhez szerettünk volna mi is visszatérni, amikor elhatároztuk, hogy ebben a produkcióban egy prózai színészre bízzuk a szerepet.

Ide kapcsolódik:
Mozart Varázsfuvolájának nemzetközi produkciójában debütál Kristóf Réka

Ez a különbség természetesen az énekhangban is érzékelhető, de így a legtökéletesebb ellenpárja Taminónak, aki mindig újabb és újabb eszmények felé tör. Éppen ezek miatt az  ellentétek miatt tartom én igazán jó operának A varázsfuvolát. Szinte folyamatosan választanunk kell, döntenünk kell valami mellett vagy ellen. Ám minden választás azt szolgálja, hogy a végére mindenki megtalálja saját személyiségének megfelelő, kiteljesedett helyét a világban.

– Lehet-e valamit tudni a jövőbeli terveikről?

– Annyi biztos, hogy 2020-ban a Turandotot mutatjuk be, ami szintén csodálatos darab, és igencsak illik ehhez az egyedülálló környezethez. Természetesen gondolkodunk a továbbiakról is, de talán érthető, hogy ezekről kevésbé beszélhetek. Annyit azonban elárulhatok, hogy egy Verdi és egy német nyelvű opera is szerepel a terveinkben. Egy biztos: meg kell találnunk azokat a műveket, amelyek illenek ehhez a speciális  helyszínhez, hisz a célunk az, hogy olyasmit éljenek át itt az emberek, amit máshol nem tudnak.