Egy osztrák település, amit nem véletlenül hívnak Mozart-falunak

Sankt Gilgen, Ischlerstrasse 15.

Nannerl Mozart

A kis Sankt Gilgen a Salzkammergut egyik gyöngyszeme a Wolfgangsee partján, Salzburgtól körülbelül 40 kilométerre.

Szinte majdnem a tóparton, a kikötő közelében tekintélyes egyemeletes ház áll: egykor érseki elöljáróság volt (Sankt Gilgen is a salzburgi érsekséghez tartozott). Az épület révén, amely egyébként a legelső manzardos ház volt Salzburg tartományban, a település büszkén viseli a „Mozartdorf” (Mozart-falu) rangot.

A nagy Wolfgang Amadeus három közeli családtagja élt egykor a településen, és pontosan ebben a házban, bár maga Mozart soha nem fordult meg itt.

Időben az első rokon anyai nagyapja, Wolfgang Nikolaus Pertl. 1712-ben őt nevezte ki itteni „helytartójának” az érsekség. Mivel az érseki közigazgatás akkor a településtől távol, a Hüttenstein-erődben működött, Wolfgang Nikolaus kijárta, hogy építsenek egy közeli hivatali rezidenciát, szolgálati lakással. Az akkori hercegérsek, Harrach gróf beleegyezését adta, így emlékhelyünket Mozart nagyapja építtette fel (helyén egy 1500-as évekből származó öreg ház állt, ezt építették jelentősen át). 1720 áprilisára lett készen, a dátumot a bejárata feletti kronogram rejti.

Alig pár hónappal az épület elkészülte után, pontosan 1720 karácsonyán, amikor már benne lakott és dolgozott Wolfgang Nikolaus Pertl, itt született meg kislánya, Anna Maria Walpurga – Mozart leendő édesanyja.

Érdemes a nagymamáról is megemlékezni: Eva Rosina Puxbaum, született Altmann özvegyasszonyként ment férjhez Wolfgang Nikolaus Pertl-hez még 1712-ben. Az ő révén is bukkanunk muzsikusra a Mozart-családban, ugyanis Eva Rosina apja (és első férje is) templomi zenész volt.

Mozart édesanyja, Anna Maria Pertl csak négyéves koráig élt itt: apja 1724-ben – betegsége következtében – súlyos adósságokat hátrahagyva halt meg, s a kicsi lány édesanyjával Salzburgba költözött.  1747-ben ott ment férjhez Leopold Mozarthoz, a törekvő hercegérseki muzsikushoz. 1751-ben született lánya, Nannerl, 1756-ban pedig halhatatlan fia, Wolfgang Amadeus.

Jóval édesanyja halála után történt, 1784-ben, hogy az addig salzburgi lakos Nannerl Mozart férjhez ment. Nem siette el, már elmúlt harmincéves. A halogatás mögött az állt, hogy apja több kérőjét is elutasította, akik közül az egyikbe Nannerl szerelmes is volt… Ám apja vagyona és társadalmi rangja alapján választotta ki számára azt a férfit, akihez végül hozzáment: ő Johann Baptist Berchtold zu Sonneburg jómódú többgyermekes özvegyember, aki érdekes módon Pertl nagyapa egyik késői hivatali utódaként Sankt Gilgenben működött. Férjét követve Nannerl így Salzburgból az akkor körülbelül ezer lelket számláló tóparti faluba költözött; pontosan abba az egyszerre a hivatalt és a szolgálati lakást is magába foglaló házba, amelyet nagyapja építtetett és amelyben édesanyja megszületett.

Férjhezmenetelével a kiváló muzsikus – jeles zongorista és énekes – Nannerl élete gyökeresen megváltozott. A zene háttérbe szorult, hiszen nagy családra kellett gondot viselnie: férjének két előző házasságából öt gyermeke volt, s ő maga is három gyermeknek adott életet. Így telt élete következő több mint másfél évtizede. Ritkán tudott Salzburgba látogatni, az út akkor kocsival 6-8 órát vett igénybe… Cserébe férje révén komoly társadalmi rangja lett. 1792 óta, amikor férjét nemesi rangra emelték, Nannerl teljes neve így hangzott: Maria Anna Freifrau von Berchtold zu Sonnenburg.

Férje 1801 februárjában elhunyt, nevelt gyermekei kirepültek, saját gyermekei közül az egyik korán meghalt. Éppen akkoriban félelmetes idők jártak, Napóleon hadserege Sankt Gilgent is elérte. Igaz, az a tiszt, aki felkereste a házat, Mozart nagy rajongója volt, így  Nannerl-t nem atrocitás, hanem csodálat érte… De azért hazaköltözött a biztonságosabb Salzburgba, ahol élete alkonyán újra a maga ura lett, s társaság és zene vette körül – addig mindenesetre, míg betegsége el nem uralkodott rajta. Salzburgi otthonába a bloggal már ellátogattunk, a teljes történet kedvéért érdemes el- vagy újraolvasni azt a posztot.

Ide kapcsolódik:
Egy nő Mozart árnyékában

A következő évtizedekben Sankt Gilgenben elhalványult a Mozart-kötődés emléke. Szerencsére 1905-ben a még akkor is hivatali épületként működő ház padlásán régi iratokat talált az ott dolgozó dr. Matzig. Rájött, hogy az akták Mozart közvetlen rokonaival kapcsolatosak, így kezdődött a településen a Mozart-reneszánsz. Dr. Matzig Jakob Gruber szobrásszal rögtön elkészíttette az épület homlokzatán ma is látható finom kettős domborművet Mozart édesanyjáról és Nannerlről.

Az első szerény kiállítást csak 1983-ban nyitotta meg az épületben a salzburgi Mozart-alapítvány. 2002-ben megszűnt a hivatal, így ide költözhetett a település kulturális egyesülete. 2008-ban múzeumot nyitottak benne. Itt van Sankt Gilgen Mozart Kamarazenekarának a székhelye is.

1991-ben, kétszáz éves Mozart-ünnepségek sorában a ház mellett bájos szökőkutat állítottak fel. Toni Schneider-Manzell bronz kútfigurája Mozart édesanyját jelképezi, mint kislányt.

A Mozarthaus állandó kiállítása Nannerlre koncentrál: a leány, lánytestvér, muzsikus, majd feleség, családanya életének korszakait tárja elénk. Az értékes eredeti relikviák, köztük Nannerl öltözőasztala és korhű tárgyak, kiegészítve az audiovizuális lehetőségekkel szemléletes képet festenek arról az emberről, aki mindig zseniális öccse árnyékában élt, s aki éppen azért, mert öccse a saját kezébe merte venni a sorsát, apja engedelmes leánya maradt. De abban a korban nőnek születve nehezen lett volna másik lehetősége. A múzeumban beleélhetjük magunkat a korszak életmódjába, tárgyi világába, természetesen elsősorban női oldalról. Hozzá külön élmény, hogy azokban a szobákban és folyosókon sétálgathat a látogató, ahol előtte Mozart nagyapja, kicsi leány korában édesanyja, majd Nannerl élt. A tóra néző ablakokból, vagy kisétálva az épület háta mögé, a partra, ma is azt látjuk, amit ők láttak, ugyanaz a kilátás tárul elénk…

Nannerl is ezt látta az ablakból (Mozarthaus, Sankt Gilgen) – fotó: Kocsis Katalin / Kataliszt

A praktikus információkat itt találjuk. Vigyázzunk, mert meglehetősen korlátozott a múzeum nyitvatartása! Igaz, Sankt Gilgen maga is csodálatos látvány. De ha már elmentünk odáig, semmiképpen se hagyjuk ki a múzeumot!