Miért van nyári szünet az árverezőházakban?

Gainsborough Christie - forrás: Royal Academy of Arts

Aki figyelemmel kíséri a világ műkereskedelemét, tapasztalhatja, hogy míg tavasszal, ősszel, vagy a téli hónapokban szinte naponta hallhat újabb és újabb híreket a nagy árverezőházak aukcióinak legkvalitásosabb kínálatáról, vagy éppen egy-egy szenzációs csúcsleütésről, netán valami különleges tétel felbukkanásáról-elkeléséről, addig július-augusztusban nemigen találkozik hasonló információkkal. Ez azonban nem a modern kori nyaralások „holiday-szezonjával” függ össze, a szokás már az első árverezőházak alapítása után nem sokkal kialakult. De vajon miért?

1744. március 11-én Londonban Samuel Baker, aki ekkor már jó tíz éve működtetett egy könyvkereskedést az angol fővárosban, árverést rendezett: egy bizonyos Sir John Stanley nevű főrendi férfiú 457 darab könyvét vitte kalapács alá, köztük ritka és értékes darabokat is. Az aukció bevétele 826 font volt. Az esemény azonban nem emiatt az összeg vált fontossá a műkereskedelem történetében, hanem amiatt, merthogy ettől a naptól számíthatjuk a világ egyik legrégebbi, de ma mindenképpen az egyik legjelentősebb árverezőházának, a Sotheby’snek a működését. Annak pedig, hogy a céget ma nem Baker’s-nek, hanem Sotheby’s-nek ismerjük, az az oka, hogy az alapító Samuel Baker 1778-ban bekövetkezett halála után az üzlet vezetését az ő addigi – a cégbe 1767-ben betársult – partnere, Georg Leigh mellett Baker úr unokaöccse, John Sotheby (1778–1807) vette át, és mivel az ezt követő majd egy évszázadban (egészen pontosan 1861-ig, a családi „vonal” megszakadásáig) a Sotheby-k lettek az üzlet meghatározói, így a ház végül róluk kapta máig közismert nevét.

Sotheby’s – forrás: Sotheby’s

John Sotheby volt az is, aki a vállalkozás üzleti profilját kiterjesztette: a könyvek árverezése mellé ő vezette be előbb az egyéb nyomtatványokét, majd a medálokét és az érmekét is. Egészen a 20. század elejéig a cég gyakorlatilag csakis ilyen tárgyak adásvételével foglalkozott, az első festményaukciójukat csak 1913-ban tartották, első kínai régiségekből összeállított anyagukat pedig 1922-ben vitték kalapács alá.

Ide kapcsolódik:
Vonalak és pacák dollármilliókért - Ilyet tényleg mi is tudnánk?

A kezdetekben főleg tehát könyvekkel foglalkozó Sotheby’s-zel szemben a ma másik legismertebb aukciósház, a Christie’s viszont már az indulásakor kifejezetten bútorokra és festményekre specializálódott, vagyis bár az ezt a céget alapító James Christie (1730–1803) ugyan csak Baker-éknél jó húsz évvel később, 1766. december 5-én tartotta első árverését, mégis nyugodtan mondhatjuk, hogy

ő volt az, aki a világ első, és így mint ilyen, a ma legrégebben működő művészeti aukciósházának az alapjait lerakta.

(Közbevetőleg: minden hiedelemmel ellentétben a napjainkban is működő árverezőházak közül nem a Sotheby’s, vagy a Christie’s, de még csak nem is a bécsi Dorotheum – ezt 1707. március 14-én alapította I. József császár – a legrégebbi, hanem a Stockholms Auktionsverk, amelyik 1674. február 27-én kezdte meg máig tartó tevékenységét. Ez a cég gabona- és állat-aukciókkal kezdte a licitjeit, később az ágyútól a könyvig szinte mindenre kiterjedt a kínálatuk, ma már azonban a fő profiljuk nekik is a műtárgyak árverezése.)

Visszatérve azonban a Christie’s-re: a cégalapító James Christie már a kezdettől fogva nagystílű művészeti adásvételekben gondolkodott. Sok kiemelkedő ügyfele közül az egyik leghíresebb Nagy Katalin (1729–1796) orosz cárnő volt; a vele kötött üzlete eredményeképpen látható például Nagy-Britannia első miniszterelnökének, Sir Robert Walpole-nak (1676–1745) egykori festménygyűjteménye ma a szentpétervári Ermitázsban.

Ide kapcsolódik:
Így fest a világ legdrágább élő női alkotója

James Christie árverései az elegáns londoni Pall Mallon az ottkínált értékes műtárgyaknak köszönhetően a kezdetektől fogva meghatározó szerepet töltöttek be az angol felső tízezer életében. Ennek kapcsán született az a korabeli londoni aukciós körökben terjedt bonmot, miszerint

„a Christie’s olyan gentlemanek cége, akik megpróbálnak árverezni, míg a Sotheby’s olyan árverezőké, akik megpróbálnak gentlemanek lenni”.

És mivel az „urak” a nyári szezont általában vidéki birtokaikon töltötték, hogy szép piros kabátjaikban lóháton vadásszanak, ekkortól alakult ki az árveréseknek mind a mai napig érvényben lévő szeptember és június közötti főszezonja is. Ugyancsak az „úri közönség” igényei – és persze pénzügyi lehetőségei – hozták nyilván magukkal, hogy a francia forradalom idején a Párizsból Londonba menekült és anyagilag megszorult arisztokratáktól felvásárolt ékszerekből a Christie’s rendezte az első ékszerárveréseket. És végül aligha véletlen az sem, hogy James Christie képmását 1778-ban a kor legjelentősebb, a királyi család tagjait is megörökítő portréfestője, Thomas Gainsborough (1727–1788) örökítette meg; a kép ma a Los Angeles-i Paul Getty Múzeumban látható.