Fotóművészet, iparművészet, zenetudomány, színház, beszélgetés, és persze muzsika a javából. A július 20-i esti robbanásszerű kezdés után 21-én valóban beindult a Fesztivál Akadémia fogaskereke: reggel 10-től este 10-ig folyamatosan zajlottak a programok.
A Kelemen-Kokas művészpáros fesztiválja igen komplex rendezvény, hegedűversennyel, mesterkurzusokkal, s idén a Sztalker Csoporttal közösen szervezett nyári táborral. Így ezekre a napokra a Zeneakadémia egy valódi nyüzsgő-zengő idilli világgá változik, ahol együtt mozognak a világ legkeresettebb művészei és civil foglalkozású hobbimuzsikusok, idős mesterek és versenyző kisgyermekek, kemény munkára és tanulásra vállalkozó diákok és kikapcsolódni érkező hallgatók – a világ minden tájáról.
A gondosan összeállított programkínálatban pedig nemcsak, hogy mindenki megtalálhatja a kedvére valót, de a mindenevők szinte az összes eseményen részt tudnak venni. A kísérőprogramok ráadásul ingyenesek, úgyhogy igazán nehéz bármiféle kifogást találni a kihagyásukra.
A vasárnapot Fazekas Gergely zenetörténész Kurtág György operájáról szóló előadása indította, miközben Rinat Ibrahimov tartott nyilvános mesterkurzust. A déli órákban matinékoncerteket hallgathattunk meg, melyek talán a fesztivál legkülönlegesebb hangulatú eseményei: a kurzusokat tartó művészek együtt lépnek fel diákjaikkal. Délután a Sztalker Csoport a Korossy Kvartettel együttműködve, Vecsei H. Miklós rendezésében Ivan Viripajev Részegek című darabjának feldolgozását mutatta be, melyet az elmúlt évadokban több budapesti színház (például a Katona és a Nemzeti) is műsorra tűzött.
A színésztanoncoknak nem volt egyszerű dolguk: egy zenés programokról odacsöppent társaságot kellett lenyűgözniük egy nem éppen színjátszásra kitalált helyszínen (a Solti-terem előterében, színpadán és nézőterén), ráadásul a közönség közvetlen közelében játszva. A kivitelezés azonban arról tett tanúságot, hogy a Sztalker Suliban valóban értékes munka folyik.
Erős és elgondolkodtató előadás volt, s bár az első fél órában érezhető volt a közönség kollektív távolságtartása, végül minden feszültség feloldódott.
A produkciónak köszönhetően néhányan már premier előtt betekinthettünk Dobos Tamás fotóművész kiállításába is, melynek ünnepélyes esti megnyitóján Maxim Rysanov egy kortárs brit-bolgár zeneszerzőnő, Dobrinka Tabakova darabját adta elő. Rysanov a zenéhez fűzött gondolataival feltárta a darabválasztás okát is: olyan szerzeményt keresett, ami tükrözi azt a hihetetlen erőt és azokat a vad kontrasztokat, amik Dobos Tamás fotóit jellemzik.
Az esti, Solti termi koncert fő attrakciója – melyet már a kedden fellépő Joshua Bell is hallgatott a közönség soraiból – Balogh Máté TRIOverture című művének ősbemutatója volt. A darab a fesztivál felkérésére született Brahms a-moll klarinéttriójának nyitányaként, s a szerzői szándék szerint a hallgatóban azt a hatást kellett keltenie, mintha a két trió a két komponista közös, egységet képviselő műve volna. A bemutató óriási sikert aratott Maxim Rysanov, Kokas Dóra és José Gallardo előadásában, ahogyan Mozart Esz-dúr zongoranégyese is Kokas Katalin, Lars Anders Tomter, Enrico Bronzi és Dejan Lazić tolmácsolásában.
Elképesztő, ahogyan ezek a művészek átélik a zenét, és akkor is ez tükröződik minden rezdülésükön, tekintetükön, amikor néhány ütemen át éppen nem játszanak. Ahogyan Lazić elkezd egy frázist, és a felénél teljes teste mozdulatával adja át Kokas Katalinnak, vagy ahogy Tomter úgy játszik egészen halkan egy belső szólamot, mintha az a legcsodásabb szólódallam lenne…