Ő volt az első magyar Wagner-előadás, a Lohengrin Elzája

Sopron, Szent György utca 24.

Carina Anna és Frankenburg Adolf - forrás: Vasárnapi Újság 1865/47, ill. 1879/1

Sopron belvárosában, az Orsolya tér szomszédságában, a Lábasház mögött álló nagy, kétemeletes, 1860 körül épült romantikus stílusú épületben lakott egykor – 1868 és 1881 között – Frankenburg Adolf író, szerkesztő és Carina Anna opera-énekesnő.


Frankenburgról keveset tudunk, érdemes kicsit átfutni, ki is volt ő. Alig egy hónappal később született, s szintén azon a tájékon – Németkeresztúron, melynek mai neve Deutschkreuz –, mint Liszt Ferenc, akivel gyermekkori barátok lettek. Kisfiúként szüleivel ott volt például Liszt csodagyerekkori első soproni koncertjén, amelyről már esett szó itt a blogban.

Ide kapcsolódik:
Petőfi mindent megtett, hogy élőben láthassa Liszt Ferencet koncertezni

Írói-újságírói pályára lépett, mellette hivatalt viselt, de kapcsolata a zenével és Liszt Ferenccel mindvégig megmaradt. Belső munkatársa volt Kossuth Pesti Hírlapjának, majd útjára indította a magyar irodalomtörténetben jelentős szerepet játszó Életképek című folyóiratot. Működése nem volt ínyére a kormányzatnak, ezért 1847-ben kancelláriai titkárnak Bécsbe helyezték. Mintegy két évtizedig élt ott. Sok zaklatásnak volt kitéve, ugyanis gyanúba fogták, hogy szerepet játszott a bécsi felkelés kirobbantásában. Első felesége meghalt, második feleségétől — egy osztrák bárónőtől, aki nem tudta elfogadni magyar érzéseit — külön élt, csak nem tudtak törvényesen elválni. 1866-ban nyugdíjazását kérte s hazatért Magyarországra.

1867-ben Radnótfáy Sámuel, a pesti Nemzeti Színház intendánsa felkérte, hogy legyen a drámabíráló bizottság tagja. Valószínűleg ekkoriban ismerte meg a nála huszonöt évvel fiatalabb Carina Anna operaénekesnőt (akkoriban, az Operaház felépülte előtt a Nemzeti Színház adott helyet az opera-előadásoknak is).

Carina eredeti neve Gschmeidler Katalin volt. Ő is azt a divatot követte, mint akkoriban sok énekes, hogy olaszos művésznevet vett fel. Miután német színpadokon működött, 1863 és 1867 között állandó és megbecsült tagja volt a Nemzeti Színház operatársulatának. Volkmann Róbert az ő számára írta Sapphó című operáját, Erkel rá gondolva komponálta Dózsa György című operájában Csáky Lóra szerepét és ő volt az első magyar Wagner–előadás, a Lohengrin Elzája.

A Vasárnapi Újság így jellemezte 1865/47. számában, amelynek címlapján nagy fényképes cikket közölt róla:

„Carina a magánéletben is érdekes jelenség. Öltözetének, magatartásának, modorának egyszerűsége „Faust” Margitjára emlékeztet, homlokán lady Macbeth büszkesége tükröződik; szép vágású, nagy szemének tüze s az arczot körülfolyó dús fekete fürtök pedig első pillanatra mindenkinek eszébe juttatják Leonorát („Fidelio”-ban), e nagyszerű alkotású szerepét, mely feledhetlen, traditionalis leend színpadunkon.

Művészi értékéről nincs miért írnunk. Azon egyhangú magasztalások, melyek a hazai lapokban olvashatók, a vidéki közönség előtt is már rég ismeretessé s kedveltté tették nevét.

Érzelem, tűz, szenvedély, erő, kifejezés s mindezekhez compact, terjedelmes, ezüstcsengésű, remekül iskolázott hang,

íme az eszközök, melyeket e művésznő értelemmel tud és szokott érvényesíteni.”

Frankenburgot és az énekesnőt valószínűleg hamarosan gyengéd szálak fűzték össze. Amikor 1868-ban a bécsi Hofoper szerződtette Carinát, Frankenburg azért költözött Sopronba, ebbe a ma is álló házba, hogy közelebb legyen szerelméhez. Amikor az énekesnőnek nem volt színházi elfoglaltsága, itt a pár együtt is élt. Anna kapcsolatra azért nem szakadt meg a Nemzeti Színházzal sem, többször hívták vendégszerepelni, s az ezzel kapcsolatos hivatalos ügyeket Frankenburg intézte. Az író időközben Sopronban megalapította a később nevét viselő Irodalmi és Művészeti Kört. Ennek rendezvényein természetesen Carina Anna gyakori fellépő volt.

Frankenburg szervezte meg az Irodalmi Körrel, hogy az 1881-ben 70. évét betöltő Liszt Ferenc szülőházán, a közeli Doborjánban emléktáblát állítsanak. Liszt a jeles alkalomra maga is Sopronba érkezett, ahol április 5-én gróf Zichy Géza és Carina közreműködésével hangversenyt adott az új kaszinóban. A koncert előtti napon Liszt több tisztelgő látogatást tett, köztük ebben a házban is járt barátainál. Másnap nagy társaság kísérte az ősz muzsikust Doborjánba és volt tanúja szülőházán az emléktábla leleplezésének.

Carina Anna – forrás: theatermuseum.at

Frankenburg Adolf és Carina Anna 1881 októberéig voltak soproni lakosok. Ez évben meghalt Frankenburg második felesége, s 1881. október 10-én a hatvankilenc éves Frankenburg Adolf és a negyvenöt esztendős Carina Anna házasságot köthetett. Tíz nap múlva búcsút mondtak a soproni barátoknak és Pestre költöztek.

Házasságuk még három évig sem tarthatott: Frankenburg 1884. július 3-án elhunyt, Carina Anna 1885. május 7-én követte. Mindketten a Kerepesi temetőben nyugszanak.

Egykori soproni lakóhelyük homlokzatán csak Frankenburg emlékét hirdeti portrédomborműves márványtábla (Neszthy Egonné Haich Erzsébet munkája, 1934). Adatai nem teljesen pontosak, hiszen nem csak 1868-ban lakott itt, hanem attól kezdve egészen 1881 októberéig. És itt élt vele Carina Anna, még nem törvényesített kapcsolatban. Innét mentek nagycenki esküvőjükre…

Befejezésül idézzük ismét Berecz Dezsőt:

Carina Anna emlékében mi azt a művészi értéket becsüljük, mely nevét a pesti Nemzeti Színház történetéhez fűzi s azt az emberi értéket, mely Frankenburg Adolf hányatott, küzdelmes életét nyugalommal és boldogsággal koszorúzta.

Források:
Berecz Dezső: Frankenburg Adolf harmadik felesége. = Soproni Szemle 1941
Berecz Dezső: Megemlékezés Frankenburg Adolf halálának századik évfordulóján. = Soproni Szemle 1984. 3.
Genthon István: Dunántúl. Bp. Képzőművészeti Alap, 1959 (Magyarország műemlékei 1.)
Házi Jenő: Liszt Ferenc Sopronban. Sopron, 1936