Sopron belvárosában, az Orsolya tér szomszédságában, a Lábasház mögött álló nagy, kétemeletes, 1860 körül épült romantikus stílusú épületben lakott egykor – 1868 és 1881 között – Frankenburg Adolf író, szerkesztő és Carina Anna opera-énekesnő.
Frankenburgról keveset tudunk, érdemes kicsit átfutni, ki is volt ő. Alig egy hónappal később született, s szintén azon a tájékon – Németkeresztúron, melynek mai neve Deutschkreuz –, mint Liszt Ferenc, akivel gyermekkori barátok lettek. Kisfiúként szüleivel ott volt például Liszt csodagyerekkori első soproni koncertjén, amelyről már esett szó itt a blogban.
Írói-újságírói pályára lépett, mellette hivatalt viselt, de kapcsolata a zenével és Liszt Ferenccel mindvégig megmaradt. Belső munkatársa volt Kossuth Pesti Hírlapjának, majd útjára indította a magyar irodalomtörténetben jelentős szerepet játszó Életképek című folyóiratot. Működése nem volt ínyére a kormányzatnak, ezért 1847-ben kancelláriai titkárnak Bécsbe helyezték. Mintegy két évtizedig élt ott. Sok zaklatásnak volt kitéve, ugyanis gyanúba fogták, hogy szerepet játszott a bécsi felkelés kirobbantásában. Első felesége meghalt, második feleségétől — egy osztrák bárónőtől, aki nem tudta elfogadni magyar érzéseit — külön élt, csak nem tudtak törvényesen elválni. 1866-ban nyugdíjazását kérte s hazatért Magyarországra.
1867-ben Radnótfáy Sámuel, a pesti Nemzeti Színház intendánsa felkérte, hogy legyen a drámabíráló bizottság tagja. Valószínűleg ekkoriban ismerte meg a nála huszonöt évvel fiatalabb Carina Anna operaénekesnőt (akkoriban, az Operaház felépülte előtt a Nemzeti Színház adott helyet az opera-előadásoknak is).
Carina eredeti neve Gschmeidler Katalin volt. Ő is azt a divatot követte, mint akkoriban sok énekes, hogy olaszos művésznevet vett fel. Miután német színpadokon működött, 1863 és 1867 között állandó és megbecsült tagja volt a Nemzeti Színház operatársulatának. Volkmann Róbert az ő számára írta Sapphó című operáját, Erkel rá gondolva komponálta Dózsa György című operájában Csáky Lóra szerepét és ő volt az első magyar Wagner–előadás, a Lohengrin Elzája.
A Vasárnapi Újság így jellemezte 1865/47. számában, amelynek címlapján nagy fényképes cikket közölt róla:
„Carina a magánéletben is érdekes jelenség. Öltözetének, magatartásának, modorának egyszerűsége „Faust” Margitjára emlékeztet, homlokán lady Macbeth büszkesége tükröződik; szép vágású, nagy szemének tüze s az arczot körülfolyó dús fekete fürtök pedig első pillanatra mindenkinek eszébe juttatják Leonorát („Fidelio”-ban), e nagyszerű alkotású szerepét, mely feledhetlen, traditionalis leend színpadunkon.
Művészi értékéről nincs miért írnunk. Azon egyhangú magasztalások, melyek a hazai lapokban olvashatók, a vidéki közönség előtt is már rég ismeretessé s kedveltté tették nevét.
Érzelem, tűz, szenvedély, erő, kifejezés s mindezekhez compact, terjedelmes, ezüstcsengésű, remekül iskolázott hang,
íme az eszközök, melyeket e művésznő értelemmel tud és szokott érvényesíteni.”
Frankenburgot és az énekesnőt valószínűleg hamarosan gyengéd szálak fűzték össze. Amikor 1868-ban a bécsi Hofoper szerződtette Carinát, Frankenburg azért költözött Sopronba, ebbe a ma is álló házba, hogy közelebb legyen szerelméhez. Amikor az énekesnőnek nem volt színházi elfoglaltsága, itt a pár együtt is élt. Anna kapcsolatra azért nem szakadt meg a Nemzeti Színházzal sem, többször hívták vendégszerepelni, s az ezzel kapcsolatos hivatalos ügyeket Frankenburg intézte. Az író időközben Sopronban megalapította a később nevét viselő Irodalmi és Művészeti Kört. Ennek rendezvényein természetesen Carina Anna gyakori fellépő volt.
Frankenburg szervezte meg az Irodalmi Körrel, hogy az 1881-ben 70. évét betöltő Liszt Ferenc szülőházán, a közeli Doborjánban emléktáblát állítsanak. Liszt a jeles alkalomra maga is Sopronba érkezett, ahol április 5-én gróf Zichy Géza és Carina közreműködésével hangversenyt adott az új kaszinóban. A koncert előtti napon Liszt több tisztelgő látogatást tett, köztük ebben a házban is járt barátainál. Másnap nagy társaság kísérte az ősz muzsikust Doborjánba és volt tanúja szülőházán az emléktábla leleplezésének.
Frankenburg Adolf és Carina Anna 1881 októberéig voltak soproni lakosok. Ez évben meghalt Frankenburg második felesége, s 1881. október 10-én a hatvankilenc éves Frankenburg Adolf és a negyvenöt esztendős Carina Anna házasságot köthetett. Tíz nap múlva búcsút mondtak a soproni barátoknak és Pestre költöztek.
Házasságuk még három évig sem tarthatott: Frankenburg 1884. július 3-án elhunyt, Carina Anna 1885. május 7-én követte. Mindketten a Kerepesi temetőben nyugszanak.
Egykori soproni lakóhelyük homlokzatán csak Frankenburg emlékét hirdeti portrédomborműves márványtábla (Neszthy Egonné Haich Erzsébet munkája, 1934). Adatai nem teljesen pontosak, hiszen nem csak 1868-ban lakott itt, hanem attól kezdve egészen 1881 októberéig. És itt élt vele Carina Anna, még nem törvényesített kapcsolatban. Innét mentek nagycenki esküvőjükre…
Befejezésül idézzük ismét Berecz Dezsőt:
Carina Anna emlékében mi azt a művészi értéket becsüljük, mely nevét a pesti Nemzeti Színház történetéhez fűzi s azt az emberi értéket, mely Frankenburg Adolf hányatott, küzdelmes életét nyugalommal és boldogsággal koszorúzta.
Források:
Berecz Dezső: Frankenburg Adolf harmadik felesége. = Soproni Szemle 1941
Berecz Dezső: Megemlékezés Frankenburg Adolf halálának századik évfordulóján. = Soproni Szemle 1984. 3.
Genthon István: Dunántúl. Bp. Képzőművészeti Alap, 1959 (Magyarország műemlékei 1.)
Házi Jenő: Liszt Ferenc Sopronban. Sopron, 1936