A 18. századi itáliai festő, Giovanni Antonio Canal, vagy ahogyan a legtöbben alighanem inkább tudják, Canaletto leginkább a mai szemnek is elképesztően „fotórealisztikus” velencei vedutáiról, azaz városkép-festményeiről ismert. Legutóbb viszont egy grafikájával – vagy ahogyan ezt a műkereskedelemben hivatalosan nevezik: papír alapú munkájával – döntött rekordot egy londoni árverésen.
A múlt héten a Sotheby’s londoni aukciós csarnokában rendezték meg a Régi mesterek és brit művészek papír alapú munkáinak (Old Master & British Works on Paper) árverését, amelyen összesen 131 tételt vittek kalapács alá. Ezek közül a legnagyobb szakmai várakozás alighanem a Canaletto néven közismert Giovanni Antonio Canal (1697–1768) grafikáját övezhette, hiszen az árverés szervezői ennek a részletét emelték a katalógus címlapjára. És nem is kellett csalódjanak: a legmagasabb leütési árat a licitek során valóban A dózse bemutatása a San Marco templomban című, barna tintával tollal rajzolt, szürke lavírozással és fehér krétával színezett, 38×55 centiméteres lap érte el; az előzetesen 2,5–3 millió fontra becsült képért a jutalékokkal együtt végül 3.135.000 fontot (3.940.695 dollár; 1,133 milliárd forint) fizetett ki a nyertes vásárló;
soha ennyit még nem adtak korábban Canaletto egyetlen más grafikájáért sem.
A műről azt biztosan tudjuk, hogy egy sorozat egyik darabjaként készült, amely sorozatból ma összesen tíz lapot ismerünk (ezek nagyrésze múzeumokban van, négy például Londonban a British Museumban, kettő a washingtoni National Gallery of Artban), de feltételezik, hogy Canaletto eredetileg tizenkét rajzot készíthetett, merthogy a lapokról később Giovanni Battista Brustolon (1712–1796) által metszetekben sokszorosított képekből ennyi van. Ez a most árverezett, magánkézben lévő eredeti darab egyszer már szerepelt aukción, igaz, nem mostanában: 1883. június 2-án adták el Londonban a Christie’s akkori árverésén.
Azt pedig, hogy ez a mostani ár mit is jelent a velencei művészet általános árszintjén, jól mutathatja, hogy ugyanaznap este, ugyancsak Londonban, és ugyancsak a Sotheby’snél, csak éppen egy Old Masters Paintings, azaz Régi mesterek festményárverésén a szintén velencei városképeiről ismert Francesco Guardinak (1912–1793) egy a Canal Grandét ábrázoló, meglehetősen nagyméretű olaj-vászon festményéért is mindössze 1.695,000 fontot kellett adjon a licitek nyertesének.
A csúcs-árat elért grafikához képest persze Canaletto mindeddig legdrágábban elkelt munkája, ami természetesen egy olajfestmény, már egészen más árszintet képvisel: az ő Vista de Canal Grande da Palazzo Balbi a Rialto (A Canal Grande a Palazzo Balbitól a Rialto híd felé) című, 1724-ben festett nagyméretű vedutájáért 2005 júliusában a Sotheby’s londoni árverésén 18.600.000 fontot (akkori árfolyamon 32.568.600 dollár) adott meg valaki (amivel ez lett abban az évben a legmagasabb londoni aukciós ár).
És végül még annyit: Canaletto nevével a magyarországi árverési toplistán – ahol pedig nem sok nem hazai művész alkotása szerepel – is találunk egy tételt, csakhogy bár az is egy eredeti Canaletto, csak éppen egy másik festő munkája. Ezen a néven ugyanis két itáliai mestert is számon tart a művészettörténet, akik ráadásul még rokonok is voltak: a fentebb említett Canal mester unokaöccse, Bernardo Bellotto (1720–1780) maga is nagybátyja műhelyében tanulta a festészetet, és az iránt érzett tisztelete jeléül vette fel ő is a Canaletto művésznevet. Az ő egyik festménye szerepelt (ráadásul kétszer is) magyarországi árveréseken: Velencei részlet című képét előbb 1999 márciusában a Polgár Galériában 40 millióért ütötték le, majd pár évvel később, 2003 márciusában a Kieselbach Galériában már 46 milliós leütés után vihette csak haza új tulajdonosa.