Az idei első fél év műtárgypiaci mérlege

Jeff Koons: Rabbit - forrás: Twitter

Véget ért az első félév – tehát szokás szerint megjelent az Artprice Global Art Market Report 1st Semester 2019 című, húsz oldalas kiadvány, amely röviden, de jól áttekinthetően, szövegben, táblázatokban és grafikonokban foglalja össze a műtárgypiac idei első hat hónapjának legfontosabb történéseit, illetve vonja le az ezekből leszűrhető tanulságokat.

Az Artprice tanulmányáról mindenekelőtt azt fontos tudni, hogy kizárólag a január 1. és június 30. között lebonyolított nyilvános árveréseken megfordult festmények, szobrok, grafikák, nyomatok, fotográfiák, videók, installációk, illetve kárpitok árait veszi figyelembe, vagyis nem szerepelnek az adatok között sem a galériás, illetve a művészeti vásárokon történt magán-eladások, sem például a műtárgyak, bútorok, szőnyegek stb. aukciós leütései.

Ezzel a megszorítással az összeállítás kereken 262.300 licitre bocsájtott tételt vett figyelembe, amelyek összesített ára – beleértve a leütési árra a vevők által pluszban kifizetendő jutalékok összegét is – 6.980.144.500 dollár volt (ez mai árfolyamon számolva úgy 2021 milliárd 450 millió forint). Ez az összeg, bár hatalmas, mégis 17,4 százalékkal kevesebb, mint az a 8.445.850.000 dollár, amennyit az árverési piac egy évvel korábban, vagyis 2018 első hat hónapjában „megtermelt”.

A tendencia ráadásul, ha nem is azonos mértékben, de gyakorlatilag az egész világon jól látható: Nagy-Britanniában 25, az USA-ban 20, Kínában 12 százalékkal esett vissza a forgalom az egy évvel ezelőttihez képest.

Ami a legmagasabb ár-kategóriájú „csúcs-műveket” jelenti, az idei év ott sem produkált olyan szinten, mint a tavalyi. Egyfelől a 10 és 100 millió dollár között eladott tételek száma 41 százalékkal esett vissza, másfelől miközben 2018 első felében két alkotás ára lépte át a 100 millió dolláros határt (Amedeo Modigliani: Bal oldalán fekvő akt – 157.159.000 dollár; Pablo Picasso: Lány virágkosárral – 115.000.000 dollár), addig idén mindössze egy (vagyis itt a visszaesés, ha úgy vesszük, 50 százalékos): Claude Monet Szénaboglyák című vásznáért májusban a Sotheby’s New York-i árverésén adtak 110.747.000 dollárt.

Ide kapcsolódik:
Ez minden idők legértékesebb Monet-képe

Ugyanakkor az Artprice tanulmánya arra is felhívja a figyelmet, hogy ezt az idén a szerzőjének ráadásul új ár-rekordot is hozó festményt 1986 májusában a Christie’s New York-i árverésén még „csak” 2.530.000 dollárért adták el, vagyis ez a kép az akkori vevőjének évi 12 százalékos nyereséget hozott a mostani eladásáig. Márpedig a bankszektorban ma egyre általánosabb, a nullához közelítő, vagy néhol már egyenesen negatívba forduló kamatok mellett ez bizony kifejezetten jó befektetési hozamot jelent, ami a szakemberek reményei szerint további lendületet adhat a műtárgypiacnak.

Nyilván ennek a kiugró sikernek is köszönhetően az idei első félévben Monet „hozta” a legtöbb pénzt: a tőle sikeresen elárverezett munkákért összesen 251.165.100 dollárt (72,737 milliárd forint) fizettek. Az összesített második helyre Picasso jutott 243.085.600 dollárral (70,397 milliárd forint), míg a harmadik a 2013-ban elhunyt kínai Csao Vu-csi (Zao Wou-Ki) lett 155.827.800 dolláros (45,127 milliárd forint) összbevétellel. A piac földrajzi átalakulását egyúttal jól mutatja, hogy rajta kívül az első húsz legnagyobb árbevételt elérő alkotó között még két további kínai művész szerepel.

Ide kapcsolódik:
I. M. Pei – nagy műgyűjtő, vagy szimplán kulturált ember?

A fentebb idézett különbség a tavalyi, illetve az idei első félév eredményei között sok más mellett abból is adódik – jelzik az összeállítás készítői –, hogy 2018 első felének műtárgypiacában kiemelkedő szerepet játszott a Rockefeller-gyűjtemény tavaly májusi New York-i árverése, amelyik az ott eladott 44 tételért önmagában 646 millió dolláros összbevételt hozott, miközben az idei első félév legsikeresebb aukciója, a Christie májusi, szintén New York-i Kortárs és Háború utáni művészeti licitje volt, ahol viszont az 58 tételért „mindössze” 588 millió dollár volt a bevétel.

És ha már a „Kortárs és Háború utáni” kategóriáknál tartunk: a tanulmány természetesen kitér az elkelt művek „kor-beosztások” szerinti csoportosítására is, egyúttal ismét pontosan behatárolva az egyes kategóriákat. Eszerint a teljes piaci szegmensben az „Old Masters”, vagyis az 1759 előtt született Régi mesterek alkotásai nyolc, a „19. századi” kategóriával illetett, 1760 és 1859 között született művészek munkái tíz, az 1860 és 1919 között született „Modern művészek” tételei 43, a „Post War”, azaz a Háború utáni művészet 1920 és 1944 között született alkotóinak művei 24, míg az 1945 után született „Contemporary”, azaz Kortárs művészek munkái 15 százalékos részesedéssel vannak jelen. A számokból az is kiderül, hogy az utóbbi, vagyis a kortárs alkotások árai átlagosan 40 százalékkal emelkedtek az egy évvel korábbiakhoz képest; ezen a területen a csúcsot az idei első félévben Jeff Koons érte el a májusban a fémnyuláért kifizetett 91.075.000 dollárral (26,416 milliárd forint).

Ide kapcsolódik:
Egy acélszürke lufinyúl, amely átalakította a kultúránkat

És végül emeljünk ki még egy, szintén sikeres példát a tanulmányból: Vaszilij Kandinszkij Vertiefte Regung (fordítsuk talán Mély impulzusnak) című, 1928-ban készült munkája 2010 májusában a Sotheby’s New York-i árverésén 5.682.500 dollárért talált vevőre; 2015 novemberében ugyanott már 6.410.000 dollárt adott meg érte valaki; idén februárban pedig a Sotheby’s londoni aukcióján 6.093.800 fontért, azaz az árverezőház által megadott napi átszámításban 8.012.128 dollárért került új tulajdonoshoz.

Kandinszkij: Vertiefte Regung – forrás: Wikipedia

Vagyis jól látható: bár az összesítés ugyan általánosságban visszaesést mutat, azért a kvalitásos műalkotás még mindig jó befektetést jelenthet. Igaz, a jelentés szerint éppen ilyenekből van egyre kevesebb a piacon.

A teljes tanulmány megtalálható ide kattintva.