Annak ellenére, hogy azok az idők már jócskán elmúltak, amikor még kihalásos alapon lehetett bejutni a Wagner-szentélybe, a mai napig makacsul tartja magát a mítosz, hogy a német szerző Walhallájába csak a kiválasztottaknak, illetve megfizethetetlen áron lehetséges a bemenet.
Bayreuth nézőterén helyet foglal egy úr, de a mellette lévő szék üresen marad. A férfitól megkérdezi a mögötte ülő néző:
– Bocsásson meg, hogyhogy egyedül érkezett?
– Tudja, hat éve vettük meg a jegyet, de a feleségem időközben meghalt.
– És miért nem jött el valaki a családból?
– Lehetetlen! Mindenki a temetésen van.
Szó, ami szó, nem véletlenül alakult ki ez a kép a fesztivál körül, hiszen az ügymenet a mai napig nagyjából hasonló, mint korábban. Az ember írásban megrendeli a jegyeit, azaz megjelöli a kívánt előadásokat és árkategóriákat, majd izgul, hogy a „Wagner-lottón” az ő nevét is kihúzzák. A bírálásnál figyelembe veszik a várakozással töltött évek számát (a statisztikák alapján egy bayreuthi premierre való bejutásra 32 évet kell várni), ugyanakkora fenti viccel ellentétben nem lehet évekre előre rendelni, előző év októberéig el kell juttatni a bayreuthi kívánságlistát a következő évi ünnepi játékokra.
6 hét, 30 előadás, 2000 férőhely, 58000 jegy
A Bayreuthi Ünnepi Játékok akár esik akár fúj (akár, mint idén, 40 fokos trópusi hőmérséklet mellett), minden évben július 25-én kezdődik, és az azt követő hat hétben összesen harminc előadással várja a zenedráma-zarándokokat. Azok a szerencsések, akik jegyhez jutottak, kora tavasszal elkezdhetik tervezgetni az útjukat, akik viszont nem, azok előtt sem zárulnak be az operaház kapui. Aki nem kapott jegyet, illetve nem rendelkezik a Wagner Társaság Ösztöndíjával, annak sem kell elkeserednie, hiszen a Zöld Dombon is haladnak a korral, a különböző videós livestreamingek és élő rádióközvetítések mellett időközben a Bayreuthi Ünnepi Játékokon is bevezették az
internetes jegyvásárlást.
A nagy jegykiosztások alkalmával furmányosan benntartott jegyek tehát kikerülnek a hétköznapi halandók elé, akik egy előre meghatározott napon (ez a nap évről-évre váltakozik) és időpontban (általában közép-európai idő szerinti 14 óra) nagy bögre nyugtató teával felfegyverkezve beállhatnak az online sorba, hogy megküzdjenek a maradék, nagyjából
9000 jegyért.
A beléptető panelen amellett, hogy idegtépően lassan kúszik a felfelé a betöltést jelző csík, a virtuális jegyvásárlók pedig egyenként belépnek a WalhallábaFestspielhausba, azt is láthatjuk, melyik előadásra milyen tempóban fogynak a jegyek, így a jelzőlámpákról ismert színkódok szerint zöldről lassan pirosra váltanak a pöttyök – mi pedig drukkolunk, hogy még a sárga jelzésnél bejussunk.
Jó, ha előre megtervezzük, hogy mit és mikor szeretnénk megnézni, valamint, hogy mennyit szánunk a jegyekre, mivel összesen 10 percet tölthetünk válogatással, utána kidob a rendszer, és visszaküld a sor végére. Hogy ez miért fontos? Jómagam legutóbb másfél órát töltöttem kiguvadt szemekkel a monitor előtt, pedig meg voltam róla győződve, hogy 14:00-kor kattintottam, pár éve pedig már majdnem bejutottam, amikor a nagy klikkelgetésben véletlenül bezártam az ablakot, és újra megnyitva újabb órákat várhattam. Az online elérhető belépők közt akadnak olcsóbbak és drágábbak, tehát a 20 eurós félig-oszlop-mögött-ülős jegyek mellett a 200-300 eurós helyekre is pályázhatunk, ami egy ilyen presztízsű nyugat-európai fesztiválnál egyáltalán nem számít drágának. A 2000 férőhelyes operaház tizenegy árkategóriájának jegyárai igen széles palettán mozognak,
a legolcsóbb 10, míg a legdrágább 320 euróba kerül
(a nyitóelőadás ennél valamivel drágább, de arra úgysem lehet bejutni). A többezer-eurós-jegyek legendája természetesen nem a valós jegyárak miatt alakult ki, hanem azért, mert amíg nem lehetett visszakövetni a korábban értékesített jegyek tulajdonosait, a jegyüzérek előszeretettel adtak túl sokszoros áron egy-egy belépőn. Természetesen a mai napig vannak, akik ezzel a módszerrel akarnak élni, többek közt azért is vezették be a fesztiválon az online jegyértékesítést, hogy a nepperek hálójából kifogják a szelet – nagyon helyesen.
A linket itt találjátok, regisztráció után használható.
Nem jutott jegy? 10 euróért még akad.
Ha valami miatt elbambáskodtuk az online jegyvásárlást, akkor még mindig van két lehetőségünk: egyrészt időről-időre rápillantani a jegyvásárló felületre, ahol meglepetésszerűen tűnnek fel újabb és újabb jegyek, valamint megkockáztatni a kiutazást, és az előadás napján 14 órakor a jegyirodához fáradni, ahol 10 euróért oszlop-mögötti-jegyet vehetünk magunknak. Amilyen rosszul hangzik írásban, olyan jól a helyszínen, ugyanis
Wagner színháza a világ legdemokratikusabb operája,
már ami a hangzást illeti. Mindegy, hogy a legolcsóbb vagy a legdrágább helyen ülünk, a hangzás ugyanolyan tökéletes. A 10 és 20 eurós helyek kivételével pedig a látvánnyal sincs probléma – no és természetesen bérelhetünk színházi gukkert is.
Belépés csak igazolvánnyal
A jegyüzérkedést elkerülendő, az előzetesen vásárolt jegyeket személyre szabják nekünk, az online vásárolt belépőket pedig nekünk kell nyomtatás előtt kitölteni, belépéskor pedig szigorúan ellenőrzik mind a jegyet, mind a tulajdonosát. Esetleges helyszíni csereberénél be kell fáradni a jegyirodába, ahol pecséttel és névátírással hitelesítik a tulajdonosváltozást. A rendszer remekül működik, nem okoz fennakadást – és felesleges vitákat sem.
Koszt és kvártély
Döbbenetesen kevés pénzből kihozhatjuk az utunkat, nem kell hozzá más, mint egy kis szervezés. Ha a rendelős vagy az online vásárlós módon sikerült megszereznünk a jegyünket, érdemes máris lefoglalni a repülőjegyünket. A Ryanair meglepően gyorsan (1 óra 20 perc) és alacsony áron (10 000 forint körül is elcsíphetjük oda-vissza) repít minket Nürnbergbe, ahonnan 10 perces metrózás (3,20 euró) és egy szűk óra vonatozás (12,50 euró) után máris a bayreuthi főpályaudvaron találjuk magunkat. Az Airbnb/Couchsurfing/Booking stb. korában könnyedén találhatunk a pénztárcánknak megfelelő szállást, a városon belüli közlekedés pedig remek, a buszok pontosan közlekednek (amiben Németország lévén semmi meglepő nincs), így, ha kijjebb lakunk, akkor is haza tudunk menni az előadás után. Egy helyi buszjegy ára 2 euró.
Még mindig vannak jegyek
Külön cikket érdemel, hogy mitől is különleges a „Bayreuth-élmény”, most csak annyit jeleznék wagneriánus társaimnak, hogy aki még idén el szeretne látogatni a zenedrámák szentélyébe, az nem késett le semmiről, több előadásra kaphatóak még jegyek.