Az egyik leghíresebb és talán legmaradandóbb vokalizált szólószám a skót származású, angliai születésű, de hároméves korától az Egyesült Államokban nevelkedő énekesnő, Annie Ross nevéhez fűződik. Annie Ross ambiciózus pótanyukája, a nagynénje filmcsillagnak szánta a kislányt, aki így rövidesen ugyanúgy Hollywoodban találta magát, mint a később világhírűvé vált Judy Garland, akivel 12 éves korában együtt is szerepelt a Presenting Lily Mars című filmben.
A jazz évszázada című kötet e-book formátumban megvásárolható a következő webáruházakban:
Két évvel később már érezhető volt tevékenységében a zene vonzereje, amikor 14 évesen megírta a Let’s Fly (Repüljünk) című dalt, amellyel nemcsak díjat nyert, de a számot lemezre is vette Johnny Mercer és a Pied Pipers. 1947-ben színésznőként tért vissza Angliába, de onnan Párizsba költözött, ahol már jazzt énekelt. 1950-ben visszatért az Egyesült Államokba, ahol dalszövegírói képessége is kibontakozott, amikor 1952-ben a tenorszaxofonos Wardell Gray Twisted (Kicsavart – de átvitt értelemben inkább kissé abnormális a szó jelentése, vagyis Becsavarodott) című számára, az improvizált részeket is beleértve, roppant szellemes szöveget írt, amely az Amerikában akkor oly divatos pszichiátriai kezelés visszásságait figurázza ki jazzes beütéssel.
Annie Ross érzéki hangjával, éles humorával, nagyszerű ritmizálásával Anita O’Dayéhez hasonló stílusú énekesnővé vált, mire 1957-ben összeállt a már korábban említett Dave Lamberttel és egy másik nagyszerű szövegíró-jazzénekessel, Jon Hendricksszel. Ők hármasban vokalizálták a Count Basie-zenekar szöveges emberi hanggal helyettesített zenéjét, mindössze a ritmusszekcióban használtak hangszeres zenészeket. Ezek a felvételek a Sing a Song of Basie című Lambert, Hendricks & Ross albumon jelentek meg, amely szenzációszámba ment a maga idejében. A felvételek sajnos nem elérhetőek a YouTube-on, de ha meg akarunk győződni a trió fantasztikus vokálakrobatikus képességeiről, rendelkezésre áll a két évvel később felvett Count Basie-szerzemény, a Cloudburst.
Lambert, Hendricks és Ross Grammy-díjat nyert, és 1959-től 1963-ig minden évben őket szavazta meg a DownBeat olvasótábora az év legjobb vokálegyüttesének. Annie Ross 1962-ben megvált az együttestől, amely eredeti formájában megteremtette azt a mintát, amelyet később a Pointer Sisters, a Manhattan Transfer és még sok más vokálegyüttes, köztük a magyar Cotton Club Singers is a magáévá tett.