• Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Kategóriák
  • #ZENE
  • #SZÍNHÁZ
  • #TÁNC
  • #FOLK
  • #KIÁLLÍTÁS
  • #KÖNYV
  • #FILM
  • #GYEREK
  • Papageno Rádió
Blogok
  • Altalena
  • A magyar fuvolázás története
  • Animo
  • Arcus Temporum
  • ARTE blog
  • art:képző
  • art quarter budapest
  • A zeneművészet Junior Primái
  • Bach Mindenkinek Fesztivál
  • Backstage
  • Barokk sarok
  • Bartók Tavasz
  • Bartók Világverseny
  • Berlini kalandozások
  • Beszélő képek
  • Brüsszeli Csipke
  • Budaörsi Latinovits Színház
  • Caruso
  • Cziffra Fesztivál
  • Debrecen
  • Debreceni Ünnepi Játékok
  • Egy hályogkovács emlékei
  • Erdély blog
  • Érdi Tamás története
  • Esterházy
  • eSzínház
  • Etno magazin
  • Eyes and Ears on Budapest
  • Fészek Művészklub
  • Fesztivál Akadémia
  • Fischer Ádám története
  • FOCUS on You
  • Giargiana
  • Goethe ráér
  • Gramofon
  • Hagyományok Háza
  • Hallomások
  • Hangszercsodák
  • Haydneum
  • Himnusz-történetek
  • ICMA blog
  • Így írunk mi
  • Jazztörténetek
  • JM blog
  • kamara.hu
  • Kaposfest
  • Kataliszt
  • Képzőművészeti Aktuál
  • Kisvárdai Fesztivál
  • Klassz a pARTon!
  • Kodály Verseny
  • Kórusblog
  • Könyv-papír-olló
  • Könyvsarok
  • Kreatív Európa történetek
  • Kultúr-linzer
  • Kultúrpanda
  • KultúRecept
  • Liszt Ünnep
  • Madridi mozaikok
  • Magyar Zene Háza
  • Marton Éva Énekverseny
  • Mesélő lakosztályok
  • Minden, ami opera, minden, ami Szeged
  • Minden nap színház
  • Mindent Kocsisról
  • MNM Tudástár
  • Mozart Planet
  • Múlt századi csillagok
  • Múzeum+
  • MuzsikAlkohol
  • Müpa magazin
  • Művészetek Völgye
  • m. v.
  • Nagyváradi történetek
  • Operaház
  • Orgonablog
  • Orientale Lumen
  • Oroszlánkörmök
  • Orosz Zenei Fesztivál
  • Pagony
  • Papageno Klasszik
  • Parlando
  • PerfActionist
  • PeterPress
  • PH-érték
  • Purcell – Orfeo
  • Régi Zenei Napok
  • Rost Andrea
  • Ruttkai és kora
  • Senki többet?
  • Sisi gödöllői kastélya
  • StageHive
  • Steinway
  • Szentendre
  • Színikritikusok Díja
  • Színház mindenkinek
  • Színtézis
  • Szokolay
  • Szomorú vasárnap
  • Táncmesék
  • Te csak hallgass!
  • Trafó
  • Utolsó Óra
  • Várfok Galéria
  • Városmajori Szabadtéri Színpad
  • Wagner úr
  • Zenélő bábok
  • Zeneoktatás
  • Zeneszó
  • ZÖLD+KULT
  • Zsámbéki Nyári Színház
  • Ў – A szabadság blogja
Facebook Instagram Vimeo YouTube
  • Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Facebook Instagram Vimeo YouTube
Papageno
Papageno
Barokk sarok Zene Címlap

Mit kezdjünk a korabeli ízléssel, emberi tényezővel, ha régi zenéről van szó?

Szerző: Illés Szabolcs2019. augusztus 31.
Facebook Twitter E-mail

Amíg a legtöbb nagyobb formátumú zeneművet nem lehetett vizuálisan tanulmányozni, csak jól képzett és tapasztalt fülekkel lehetett megmondani, hogyan reagáljunk arra, amit a zenésztársak játszanak. Az előadónak bíznia kellett a hallásában és „éreznie” kellett előre, hogyan kell alakítania a játékát a többiek szólamában található disszonanciák, konszonanciák, párhuzamos mozgás vagy ellenpont, ritmusformák, díszítések, dinamika, frazeálás és artikuláció alapján. Az előadónak bíznia kellett kollégái hasonló megérzéseiben, kezdeményezőkészségében, ötleteiben és tapasztalatában.

Ez a gyakorlat megtanítja az előadókat, hogy nagyon figyelmesen hallgassák egymást, de nagyobb ösztönösséget és kevésbé pontos „együtt játékot” is eredményezhetett, ahogyan ennek a huszadik század első feléből származó hangfelvételeken tanúi lehetünk.

Ide kapcsolódik:
Szabad-e interpretálni a leírt zeneművet?

Hasonlóképpen a legtöbb korai zenekari és kamarazenei szólamkottából feltűnően hiányoznak a kézzel írott vonásjelölések, ujjrendek, dinamikai jelek vagy díszítések. Emlékeztek vajon ezekre a próbák alapján, vagy mindezek kevésbé voltak fontosak?

Még ha a leggondosabban és legpontosabban jegyeztek is le egy kompozíciót, akarva, akaratlanul akkor sem fogjuk tudni kétszer egyformán előadni, vagy meghallgatni. A környezet az előadó és a hallgató számára is folyamatosan változik. Természeténél fogva a művészet nem megismételhető. Még ahol a mű anyagi valójában ismételhető is (film, CD, ugyanannak a festménynek többszöri megtekintése, ugyanannak a könyvnek többszöri elolvasása) a művészi élmény, az alkotó és a közönsége számára is egyszeri jelentésének sokrétűségében ott sem rögzíthető.

Ez a lényeg, az érzelmi hatás, csak itt és most tapasztalható és írott formában nem lehet teljességében megismételni az örökkévalóság számára.

A zenében, úgy tűnik, a historikus értekezések tudatában voltak és elfogadták ezt a változékonyságot. Hangoztatják, hogy hűen követnünk kell a zeneszerző szándékait, de ezzel egy időben azt is hangsúlyozzák, hogy saját, személyes gondolataink (ötleteink) hozzáadása is szükségeltetik (az előadáshoz). Nyilvánvalóan ez utóbbi is része volt a szerző szándékának (vagy legalábbis az elvárásainak), de nem mindig világos, milyen mértékben.

A nagy előadókról szóló számos (korabeli) leírás segítségünkre lehet ugyan (de ismét csak: „az elbeszélt zene…”). (Ezekben) a rossz példák leírásai legtöbbször a túlzásokat kritizálják, kevésbé gyakran az alul-interpretált előadásmódot, mint például a díszítések hiányát. Az olyanfajta kritikák, mint amilyeneket például Bollioud de Mermet De la corruption du goustdans la musique françoise (1746) című írásában találhatunk, többet elárulhatnak magáról a szerzőről, mint az általa leírt előadókról. De még így is szolgálhatnak némi részletes, habár szubjektív információval.

A jó ízlés nagyon sok tizennyolcadik századbeli írásban alapfogalom, mint a művészet elengedhetetlen feltétele (sine qua non). Az ízlés nagyban befolyásolta egy zenemű olvasási (megértési) módját – a jó ízlés nem volt szükségszerűen ugyanolyan Versailles-ban, Nápolyban, Londonban vagy Berlinben, még ugyanabban az időben sem. Ami egy városban sikert aratott, lehet, hogy megbukott egy másikban. A jó ízlés konkrét jelentésének a szerző vagy közvetlen környezete számára eléggé egyértelműnek kellett lennie, de (ennek) meghatározása nyilvánvalóan időtől és helytől függően nagy különbségeket mutatott. A korabeli értekezések bizonyos mértékig megmutatják számunkra az ízlésnek ezeket a változásait, de figyelembe kell vennünk, hogy az időbeli távolság megváltoztathatja egy adott gondolat megítélését. Könnyen tapasztalhatjuk ezt a huszadik század elejéről származó hangfelvételeket hallgatva.

Azt javaslom, fogadjuk ezeket nagyon nyitottan, ne egy retro hozzáállással (a nagymama idejében minden jobb volt) sem pedig leereszkedően. Ezeknek az (akkoriban) általánosan elismert előadóknak a felvételei (akik feltételezhetően birtokában voltak a jó ízlésnek) gyakran idegenül hangzanak számunkra. Bár nyilvánvalóan ugyanazt a notációt olvassák, mint mi, mégsem egyszerű megérteni zenei döntéseiket és azonosulni például Adelina Patti rubatójával és glissandóival Mozart Voi che sapete (című áriájában), Rachmaninov csodálatosan szabad tempójával egy Bach Sarabande-ban, vagy Megelberg drámai Máté Passiójával. Nehezen tudom elképzelni, hogy az ennél is korábbi előadásmódok megszokottabban hangzanának számunkra!

mozart barokk rachmaninov régizene historikus illés szabolcs
Megosztás. Facebook Twitter LinkedIn E-mail
Előző bejegyzésFagott- és kontrafagott-próbajátékot hirdet az Óbudai Danubia Zenekar
Következő bejegyzés Eva Schlegel: un-limited – Az emberi szabadság impressziói a MűvészetMalom kiállításán

Ajánlott Bejegyzések

Csák János
Intermezzo

Csák János: „Engem a kulturális izzás érdekel”

2023. február 1.3 perc olvasás
Bolyki Tamás
Te csak hallgass!

Megjelent a Bolyki Tamás Quartet első lemeze

2023. február 1.1 perc olvasás
Szent Efrém Férfikar
Orientale Lumen

Megjelent a Szent Efrém Férfikar Kings & Queens című lemeze

2023. február 1.2 perc olvasás

A hozzászólások le vannak zárva.

Promóció
Vass András - fotó: Gyarmati Csaba Zene

Vass András: „A Teremtés zenei anyaga zseniális, sőt tökéletes”

Promóció

Kocsis-Holper Zoltán: „A kortárs zene rólunk szól”

Az almafa virága - forrás: Vertigo Promóció

Tiltott szerelem Budapesten – Érkezik Az almafa virága a mozikba

Promóció

Felelős hitelességgel – Homonnay Zsolt a Mária főhadnagy rendezéséről

Mentorok - forrás: Déryné Program Színház mindenkinek

„Meglepő volt, milyen sokan akarnak drámát írni Magyarországon!”

Szent István Filharmonikusokat Záborszky Kálmán vezényli - forrás: Szent István Filharmonikusok Promóció

Petőfi, Kacsóh Pongrác és Lajtha László előtt tiszteleg a Szent István Filharmonikusok koncertje

Hírlevél

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat
Menu
  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat

Member of

Hírlevél feliratkozás

0001
0001
SB_LOGO_2022-1
SB_SEAL_cmyk_2022-1

A nyomtatott Papageno magazin megjelenését támogatja:

© 2022, Papageno Consulting Kft. Minden jog fenntartva.

Type above and press Enter to search. Press Esc to cancel.