Szereplők:
- Nagyhatalmú boszi: avállakozó kedvűeket végigvezeti a Varázserdőben. A közös élmény érdekében mindenkit ellát egy maga választotta varázserővel másfél órára, ugyanakkor a rendetlenkedőket kacsává változtat(hat)ja.
- Varázserejű lények: Alakváltók, Láthatatlanná válók, Varázslók, Varázskígyók, Ravaszdik, Repülő fák, Bátrak, Erősek, Leleményesek, Gyorsak, Szfinxek, Látók, Törpék és Óriások…
- A Varázserdő lényei
A történet:
A varázserejű lények a boszi vezetésével megismerik a Varázserdő titkait. A kalandtúra során különleges képességeik segítségével jutnak az erdő mélyére. Az Út célja az utazás valódi, szimbolikus céljának megismerése.
Most induljunk el együtt a helyszínekre:
- A boszi tanyája
Egy dohos, hideg, ősrégi pince, ahol minden csupa varázserő. Itt az idő nem halad, hanem megmerevedik, akár egy régi fénykép. Vajon milyen emlékképek estek áldozatul e fekete lyuk gravitációs erejének?
A Nagyhatalmú mindenkit felruház a saját varázserejével az oltár előtt, titkos mágia alkalmazásával.
- Elhagyatott kastély
A kastélykertben ágyak: az élet nyomai. Megkövesedett párnákat találunk különös feliratokkal. A képen a Teremtés feliratú, amit a Varázsló, a Ravaszdi és a Bátor választott ki magának.
Bemerészkedünk az épületbe. Egyelőre nincs nyoma veszélynek. Ám nem minden az, aminek látszik. A királyi kastély emeletén igénybe kell vennünk láthatatlanná tevő képességünket…
…első pillantásra emberek egy csoportját látjuk, ám az arcok szétestek; képtelenek vagyunk azonosítani e teremtmények szándékát. Inkább elfordítjuk tekintetünket, és csendben lopózunk el a zombiarcok mellett.
Megnyugtató, hogy van varázserőnk. Azonban az emeleten történt kaland a szétesett arcúakkal jelentősen igénybe vette az energiáinkat. Szerencsére a pincében varázstükröt találunk, amelyben megsokszorozzuk varázserőnket.
- Három bejáratú, óriási Malomépület
„Csipkerózsika halott” – olvasható a középső, rózsákkal befuttatott romos bejárat fölött. Nem, nem szeretnénk halottakkal találkozni, mi az élőket keressük, ezért a jobb oldali ajtót választjuk.
Az érzékelésünk megsokszorozódik: gumiszag lebeg a levegőben és…
…irtózatos hangerővel pörög egy rotor, hogy megmutassa a lebegés lehetőségét. Érzékeink lassan elfáradnak: éppen nem a súlytalanság és a lebegés az, amit megélünk, hanem saját földhözragadtságunk.
A világűr filmjének sajátos ritmusában az élet lüktetését éljük át – ettől újra egyensúlyba kerülünk. Képzeletünk a végtelen, a világ megismerhetőségének határai körül forog.Ráérős filozofálgatás után ébredünk rá, hogy jó helyen járunk: már máshol is találkoztunk a fekete lyukkal.
Utunk az Ezüst Tisztáshoz vezet, ahol hallani véljük a patak csobogását, a tenger hullámzását és az áradó folyók hömpölygését…
Utolsó állomásunk egyikén egy élet nélküli, mérgező tájhoz érünk: mostmár biztosak lehetünk abban, hogy a Varázserdőben nincs minden rendben. Feltehetjük lassan a kérdést: mi az utazásunk célja? Miért keveredünk mindig olyan helyekre, ahol nincs barátságos életforma?
Végre élet nyomaira bukkanunk. A félreeső teremben elhelyezett „lény” azonban ellentmondásos érzéseket kelt bennünk: egyszerre félelmetes, visszataszító, ugyanakkor lüktető, élettel teli képződmény. Úgy tűnik, egyikünk sem szeretne ezzel a lénnyel kapcsolatba lépni…
Végül szétesett emberalakhoz érünk, akiben alig pislákol az élet. Egy mechanikus pumpa épp annyi testnedvet keringet benne, hogy még ne hulljon atomjaira. Csontok helyett vékony pálcikákat mozgat, amelyekkel azonban semmilyen cselekvésre nem képes: csak vegetál.
Körbeüljük, beszélgetünk, ésráébredünk végre, mi a küldetésünk: varázserőnkkel megmenthetjük ezt az embert. Ki-ki a saját képességei szerint ad neki csontvázat, vért, szeretetet, szívet, veséket, jókedvet – azaz Életet.
Írta és fényképezte: a Boszi
- Boros Viola: Az öröklét álma (Városi Vendégház)
- Nagy Barbara: A takaró / LukášMusil: Szellemek / Halász Péter Tamás: Tripod (Vajda Múzeum)
- Eva Schlegel: un-limited / Csurka Eszter: Alpha / DmitrijKavarga: Anyag és test. Mérgező antropocentrizmus (MűvészetMalom)
