A világ egyik legnagyobb ütősének írt darabot Eötvös Péter

Martin Grubinger - fotó: Simon Pauly / Müpa

„Minden történetnek zenéje van” – írja Selyem című könyvéről Alessandro Baricco. Minden zenének története van – mondhatnánk Eötvös Péter darabjairól, melyek a Müpa idei évadában először szeptember 17-én és október 31-én kerülnek reflektorfénybe. Eötvös zenéjének történeteit azonban nem egyszerű programként vagy sztoriként kell a műveiben keresnünk. Ha nyitottan figyelünk, olyan dimenziókat tárnak fel előttünk, ahol az emberi kapcsolatok, vágyak, érzelmek univerzális történeteivel szembesülhetünk.

A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.

Baricco Selyem című írásának részleteire épül Eötvös Péter Secret Kiss című melodrámája, mely magyarországi bemutatóként hangzik el szeptember 17-én a szerző vezényletével, Ryoko Aoki
 és a Musikfabrik Köln előadásában.

Ryoko Aoki különleges szereplő a japán nó színház kultúrájában, melynek hagyományait újfajta kifejezési formákkal és kortárs zenei eszközökkel is tudatosan ötvözi.

A Secret Kiss alapjául szolgáló történet főszereplője egy 19. századi francia férfi, aki Japánba utazva beleszeret egy titokzatos nőbe. Érzékeny, mégis erőteljes kapcsolat alakul közöttük, melynek szimbóluma a Titkos csók is: a férfi iszik egy korty teát egy csészéből, melybe – megkeresve azt a pontot, amelyet a férfi szája érintett – finoman, félig lehunyt szemmel a nő is belekortyol. Kimondatlan szavak és elfojtott érzelmek elevenednek meg Eötvös Péter zenéjében, melyben a szertartásosság éppúgy szerepet kap, mint a hangszerek színházi használata.

Ide kapcsolódik:
Eötvös Péter lett az Évad Művésze a Müpában - Mutatjuk, hogy mikor találkozhatunk vele

A szabad, kísérletező gondolkodásmód zeneszerzőként és karmesterként egyaránt jellemzi Eötvös Pétert, és a világ egyik vezető kortárs zenei együtteseként számontartott Musikfabrik Köln munkájának is fontos ismertetőjegye. Az ensemble tagjai új művészi, kifejezésbeli és kommunikációs eszközöket kutatva közel három évtizede működnek együtt napjaink legmeghatározóbb szerzőivel, köztük Eötvös Péterrel, akinek Secret Kiss című darabja mellett Sonata per sei című kompozícióját is előadják. Eötvös Sonatájában Bartók zenei gondolkodásmódjára reflektálva közvetlen kapcsolatot teremt a szerző két zongorára és ütőhangszerekre írt Szonátájával, és a negyedik tételben magát Bartókot is megidézi, aki „az óceánon átkelve”, azaz az Egyesült Államokba emigrálva jelenik meg előttünk. A bartóki előadói apparátushoz képest Eötvös egy harmadik zongoristának álcázott szintetizátorjátékost és egy további ütőhangszeres művészt is szerepeltet, katartikus zenekari effektusok megteremtéséhez biztosítva ezzel lehetőséget.

Ritkán láthatjuk-hallhatjuk az évad művészét és az évad együttesét egy színpadon, Eötvös Péter és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar közös koncertjén azonban erre is sor kerül.

Martin Grubinger személyében igazi sztárszólistája lesz az előadásnak.

Az ütőhangszerek varázslójaként és jogosan a világ egyik legnagyobb ütőseként emlegetett művész Eötvös Péter neki dedikált Speaking Drums című darabját szólaltatja meg. Grubinger korábban ritkán látott sikerrel emelte szólószerepbe az ütőhangszereket, kivételes erejű játékával több alkotót is megihletve. „Neki írtam a kompozíciót, mert olyan előadóra gondoltam, aki sokoldalú tehetségével képes ezt a különös struktúrájú, Weöres Sándor nonszenszverseire komponált darabot életre kelteni” – mondta Eötvös Grubingerről, aki egy korábbi interjúban igazi szuperhősnek nevezte a zeneszerzőt. Grubinger a Speaking Drums szólistájaként nem mindennapi összművészeti élményt teremt, és olyan kifejezőerővel formálja hangzássá a műben rejlő történeteket, mellyel garantáltan nyomot hagy közönségében.

Sajátos helyzet, amikor egy zeneszerző-karmester egy másik zeneszerző-karmester számára komponál darabot. Eötvös Péter a London Symphony Orchestra megrendelésére 
és Pierre Boulez számára írta zeroPoints című darabját, melynek Eötvös Boulez iránti tisztelete mellett más személyes vonatkozása is van. Nosztalgikus emlékek, a szerző gyerekkorához kötődő hangfelvételek technikai zajai és a filmzenefelvételeknél használt visszaszámolás szinuszjele is felfedezhető a zenében, melynek nullpontjai a mű során újra és újra visszatérnek.

Nemzeti Filharmonikus Zenekar – fotó: Csibi Szilvia / Müpa

Eötvös Péter gyakran játszotta Luciano Berio Erdenklavier című zongoradarabját, mely kedvenc zenéi közé tartozott. 2003-ban a hozzá közel álló szerző halála után egy nappal írta meg Erdenklavier-Himmerklavier címmel hommage-át, mely nehéz akkordjaival és áttetsző zenei anyagával egyszerre mutatja meg a gyászt és azokat a távlatokat, melyek már az „égi zongorán” játszó Berióhoz kapcsolódnak. Az epigrammából Eötvös 2007-ben koncertváltozatot készített, majd 2018-ban Per Luciano Berio címmel zenekarra is meghangszerelte a darabot, melyet nemrég Alan Gilbert vezényletével mutatott be a Drezdai Staatskapelle együttese.

Az új távlatokat a Musikfabrik Köln koncertjén az Eötvös Péter Alapítvány mentorprogramjában részt vevő fiatal argentin szerző, Alex Nante és a figyelemre méltó kortárs japán zeneszerzőnő, Malika Kishino egy-egy új darabja képviseli, míg a Nemzeti Filharmonikus Zenekar az irodalom egyik kulcsfontosságú történetéhez is visszanyúl, melyet Liszt Dante-szimfóniájával, Eötvös Péter vezényletével hoz el a közönségnek.