Alexandre Moutouzkine: „Szép lassan feltárult előttem a bartóki filozófia”

Alexandre Moutouzkine - fotó: Zeneakadémia / Valuska Gábor

A számos rangos díjjal kitüntetett orosz–amerikai zongoraművész, Alexandre Moutouzkine is tagja a Bartók Világverseny zsűrijének. A New York-i Manhattan School of Music tanára szerint Bartók univerzumának felfedezése szavakkal nem leírható élmény egy előadóművész számára.

„Nem minden a márka, de zongorista és hangszere szoros együttműködésének eredménye a végső hangzás. Minden hangszernek lelke van, és hatása is arra, hogyan szólal meg rajta egy dallam, de nem lehet elvonatkoztatni attól sem, milyen a tér, amelyet a zene betölt” – vallja Alexandre Moutouzkine, aki izgalmas kihívásként fogja fel, ha ismeretlen, szokatlan hangszeren játszik. Az első Bartók-mű, amivel gyerekkorában találkozott, a Mikrokozmosz volt, később, kamaszként felfedezte a 2. zongoraversenyt is, napokig bújta a komponista ehhez fűzött megjegyzéseit.

Szép lassan feltárult előttem a bartóki filozófia, és megértettem azt a folyamatot, amely Johann Sebastian Bachtól Beethovenen át Chopinig, majd Lisztig és Bartókig ível.

Ami Bartók zongorakezelésre gyakorolt hatását illeti, Moutouzkine szerint a neki tulajdonított elbeszélő játékmód, a parlando kétségtelenül új fejezetet nyitott a zenetörténetben, meghaladta a dallamos – cantando – játékmódot, és teljesen más szemlélettel gyarapította az egyetemes zongorajátékot. A hangszerre írt műveiről úgy tartja, Bartók önálló univerzum, ő és a hozzá hasonló zseniális zeneszerzők képesek önálló világot teremteni a zenéjükkel, amelynek felfedezése, az utazás maga nem írható le szavakkal. „Megismerésük olyan, mintha egy mesekönyv lapjai kelnének életre, korábban ismeretlen érzésekkel megajándékozva a felfedezőt” – mutat rá.

Alexandre Moutouzkine – fotó: Zeneakadémia / Valuska Gábor

Moutouzkine szeret időről időre visszatérni Bartók egy-egy darabjához, ekkor újabb rétegek tárulnak fel előtte: „az 1. és a 2. zongoraverseny, valamint a Zongoraszonáta minden alkalommal lenyűgöz, de rá tudok csodálkozni újra és újra a népi ihletésű kisebb darabok egyszerű szépségére is”. Elárulja azt is, hogy a 3. zongoraverseny esetében például a kiváló magyar zongoraművész, György Sándor előadásmódja hatott rá leginkább. „Nála tetten érhető az a mély megértés és beavatottság, amikor a mű és előadója párbeszédbe kerülnek egymással. Egy művész számára ennek elérése a legnagyobb öröm” – hangsúlyozza Alexandre Moutouzkine.

Az interjú teljes terjedelmében a bartokworldcompetition.hu portálon olvasható.