Az olasz irodalmi nyelv egyik megújítója, Daniele Benati érkezik a Müpába – interjú

Daniele Benati - forrás: Müpa

Az Európai Hidak fesztivál színes palettáján természetes gesztussal kér helyet magának az irodalom. Így van ez az idei, Olaszországnak szentelt program esetében is, hiszen az itáliai tollforgatók versei, regényei és drámái, elméleti és filozófiai művei az európai és a világirodalom megkerülhetetlen részét alkotják. Egyetlen est persze nem lehet alkalmas a teljes olasz irodalom bemutatására, ezért Szkárosi Endre, a Literárium Extra olasz irodalmi estjének összeállítója a közelmúlt és a jelen: a 20. és a 21. század itáliai literatúrájára összpontosított a szeptember 23-i program megalkotásakor.

– Mi volt az apropója ennek az eseménynek? Hogyan született meg az ötlet, s mi volt a motivációja?

– Keresztury Tiborral már dolgoztunk együtt a Müpában – akkor a francia irodalom néhány fontos áramlatát mutattuk be. Már akkor terveztük a mostani olasz betekintést. Egyrészt szeretnénk közel hozni a közönséghez a 20. század végének legnagyobbjait – elsősorban Italo Calvinóra és Pier Paolo Pasolinire gondolok – olyan szövegeikkel, amelyek kevéssé ismertek a magyar olvasó előtt. Másrészt az a szándékunk, hogy bemutatjuk a „majdnem kortárs” olasz irodalom legismertebb tudós kutatóit és persze művelőit, a nemrég elhunyt Umberto Ecót és a dél-közép-európai irodalom legjobb ismerőjeként számon tartott Claudio Magrist idézve meg.

– Igen sokszínű műsort állítottak össze: lesz kerekasztal-beszélgetés, színészek olvasnak fel, sőt még a kortárs olasz zene is szerepet kap. Mi volt a koncepció a műsor megtervezésekor?

– Szándékunk, hogy a már ismert olasz irodalmat a legkortársibb kontextusban villantsuk fel, vagyis olyan zenei és hangi környezetben, amely a szövegek által kódolt élményvilágot szinte azonnal „tapinthatóvá”, érzékelhetővé teszi a néző számára.

Daniele Benati – forrás: Müpa

– Az átlagos magyar olvasó számára nagy valószínűséggel bemutatásra szorul az est olasz vendége, Daniele Benati. Mitől ő az egyik legjelentősebb kortárs olasz prózaíró?

– Annak érdekében, hogy a szó legszorosabb értelmében vett kortárs irodalomról is képet adhassunk, a monografikus megközelítést ajánlottuk: az egyik legjelentősebb emiliai (Vergilius szülőföldje!) írót, Daniele Benatit hívtuk meg, hogy megismerhesse a hazai olvasóközönség.

Irodalomalkotó ember: nemcsak ír, hanem legjobb pályatársaival kulturális környezetet is teremtett az egyik meghatározó modern olasz írónak, Luigi Malerbának a majdnem-mainstreamig áttörő experimentális, az olasz irodalmi nyelvi gondolkodást megújító irodalmi hagyománya nyomán.

Bemutatjuk Benatit mint alkotót, de általa azt az irodalmi környezetet is, amelyet fontosnak tart. Benati az angol és az ír irodalom kiváló olasz fordítója, nagy tudású entellektüel is egyben. Azt is reméljük, Ludmann Ágnes doktori disszertációja és készülő monográfiája alapján a kiadók kedvet kapnak e fontos életmű megismertetésére hazánkban.

– Mi alapján választották ki az olasz alkotókat, akiknek műveiből színészek olvasnak fel?

– Nem könnyű ilyenkor a választás, hiszen a 20. század második felének olasz irodalma nagyon gazdag erős művekben és többször is áttörést hozó mozgalmakban. Calvino alig vitathatóan talán legkiemelkedőbb prózaírója e korszaknak, számos műve jelent meg magyarul, monográfiát is írt róla Szénási Ferenc – ám vannak megjelent, mégis alig ismert szövegei, amelyek számunkra is igen aktuálisak. Pasolini vitathatatlanul évtizedek óta a legnagyobb hatást gyakorolja a függetlenül tájékozódó fiatal írókra és értelmiségiekre: műveivel, szellemével, minden sorával, pontos, kíméletlen és mélyreható gondolkodásával. Eco megkerülhetetlen szereplője az utóbbi évtizedek olasz és világirodalmának, ugyanakkor rövid időn belül élesen vetődhet fel a kérdés: mennyire maradandó az általa felállított, hiperintelligens narratív modell. Magris pedig földrajzi értelemben és kulturálisan egyaránt közel áll a magyarokhoz.

Ide kapcsolódik:
Kezdődik az Európai Hidak Fesztivál - Ezek a kihagyhatatlan programok

– Hogyan fogalmazódott meg az ötlet, hogy mindemellett a kortárs olasz zenéből is ízelítőt adjanak? Szorosan kapcsolódik a kortárs zene és a költészet az olasz művészeti életben? Felfedezhetők közös tendenciák a kettő között?

– Az olasz zenei gondolkodás 20. századi hagyománya kitörölhetetlen nyomokat hagyott a legkülönbözőbb pályaívekben kibontakozó zenei modellekkel az irodalmi gondolkodáson is. Elég a futurista zenétől Nono elektronikus zenéjén és Berio vagy Bussotti kísérleti szemléletén keresztül az olasz rapig és zajzenéig terjedő szivárványgazdagságú ívre utalni, amelyben ott ragyog Demetrio Stratos vokális költészetének sugara is. Berio és Bussotti részt vettek a Gruppo ’63 elsősorban irodalmi szellemi mozgásában, Stratos a kiemelkedő olasz költővel, Nanni Balestrinivel vagy John Cage-dzsel is dolgozott, Jovanotti meghatározó hatással volt az olasz rapre…

Jó példa ez a magyarok számára: dolgozzatok többet együtt másokkal, kevesebbet egyedül!

– Nagyon izgalmasan hangzik a műfaj, de mit is értsünk zene- és képmix alatt?

– Egyszerű: ma már alig találunk olyan helyet, ahol kép és zene ne jelenne meg együtt – ez még az utcán is megfigyelhető. A mai valóság zenei-képi, kisebb részben nyelvi keverék. Mivel realisták vagyunk, a nyelvet és az irodalmat a maga gazdag képi és hangi összetevőiben idézzük fel, három dimenzióban. Ebből a tapasztalati világot nyelvileg kódoló irodalmi művek is születnek.

– Mivel csábítaná a közönséget az eseményre?

– Ha szeretik az izgalmat és az élvezeteket, jöjjenek!

Olasz irodalmi est

Közreműködők:

Daniele Benati, Ludmann Ágnes, Szkárosi Endre
Fodor Tamás, Nagypál Gábor – színészek
Puskár Krisztián – zene

Alkotók:

Szkárosi Endre – a műsor összeállítója
Balog József – rendező
Keresztury Tibor – sorozatszerkesztő