Cosima Soulez-Larivière: „Ne féljünk sebezhetővé válni a színpadon”

Cosima Soulez-Larivière - fotó: Mudra László

Cosima Soulez-Larivière hegedűművész a legelső Bartók Világversenyen, két évvel ezelőtt aratott győzelmet: a tapasztalatairól beszélgettünk vele, és konkrét tanácsokat is adott az idei zongorista versenyzőknek.

– Miképpen használta fel a Bartók Világversenyen született kapcsolatait, hogyan élt az itt kapott lehetőségekkel?

– A kiélezett helyzetben megtapasztaltam, hogyan lehet egy művet szigorú időkorlátok között tökéletesíteni. A verseny sikerének könyvelem el a magyar zenei élet meghatározó személyiségeinek meghívását: alkalmam nyílt együtt dolgozni Takács-Nagy Gáborral, és személyesen is találkozhattam Schiff Andrással. Tavaly februárban Balázs János zongoraművész partnere lehettem a Cziffra Fesztiválon, amely szintén egyedülálló élményt jelentett számomra.

Ide kapcsolódik:
Takács-Nagy Gábor: „A zenész elsődleges feladata, hogy felkavarja a hallgatók érzelmeit"

A Bartók verseny sikere és tapasztalata is segített felkészülni a következő nagy megmérettetésre, a 10. Joseph Joachim Nemzetközi Hegedűversenyre, amelyen harmadik díjat nyertem. Többször felléptem a bátyámmal a holland televízióban a hegedű-brácsa duónkkal, nagy öröm volt vele muzsikálni, mivel ismer és ért engem. Meghatározó szakmai sikert hozott 2018-ban, hogy részt vehettem a Verbier Fesztiválon és a 25. Kronberg Akadémián. Itt a szakma olyan nagyságaival találkozhattam, mint Christian Tetzlaff, Gidon Kremer vagy Mihaela Martin. Ugyanebben az évben debültáltam az amszterdami Concertgebouwban, amellyel – mint félig holland állampolgár – régi nagy álmom vált valóra. Kiemelném még, hogy a versenyen aratott győzelmem óta több meghívást is kaptam, kapok Magyarországra.

– Hogyan emlékszik, mi keltette fel az érdeklődését, mi volt a fő motivációs erő, hogy benevezzen a Bartók Világversenyre?

– Még sosem jártam Budapesten, kíváncsi voltam a városra, az emberekre, a kultúrára, illetve Bartók Béla lénye is vonzott. Mivel a verseny akkor indult, így az újdonság ereje is hatott rám. A klasszikussá vált, nagy múltú rendezvények komoly szellemi örökséggel rendelkeznek, ám izgalmasabbnak tartom azt, ami eddig még sohasem volt.

Cosima Soulez-Larivière – fotó: Adrián Zoltán

– Idén a zongora fordulóval folytatódik a rendezvény. Mi a véleménye, milyen kihívásokat rejt az ez évi megmérettetés? Mit üzen a majdani győztesnek?

– Nekem segített, hogy a művek kigyakorlásán felül sokat tanultam, olvastam Bartók Béláról, Magyarországról, a kultúráról, így könnyebb volt megérteni a zenéjét is. Ehhez az előzetes tudáshoz célszerű hozzátenni a művek egyéni interpretációját. Azt tanácsolom a versenyzőknek, hogy a gyakorláson és a szakmai kapcsolatépítésen felül ne forduljanak befelé, ne zárkózzanak magukba, hanem nézzék meg a várost. Úgy gondolom, hogy a kilépés a versenyhelyzetből ösztönző hatású a teljesítményre.

Ide kapcsolódik:
Ilyen zongoraművész volt Bartók

De a legfontosabb: ne féljenek sebezhetővé válni a színpadon. Engedjék meg maguknak a kiszolgáltatottságot, merjenek kockáztatni és önmagukat adni. Emlékszem, a Bartók Verseny hegedű fordulójának idején nem éreztem ijesztőnek a légkört. Tulajdonképpen olyan volt, mintha koncerteket adnék egy gyönyörű helyen. Amikor kiléptem a színpadra, egy pillanatra belegondoltam: ez most tényleg megtörténik? De azután minden elillant, összpontosítanom kellett a szerzőre, a műre, a kommunikációra a zenekarral, a karmesterrel és a közönséggel. Visszagondolva úgy látom, sikerült hűnek maradnom önmagamhoz.

* A Zeneakadémia 2019. elején készült interjújának rövidített változata