Dér Orsolya: „Mindig a megoldást keresem”

Dér Orsolya – fotó: Nagy Attila

Szokták mondani, hogy az opera költséges műfaj. Akik ezt állítják, elsősorban az énekesekre, a zenészekre, a táncosokra gondolnak, meg kosztümökre, díszletekre. Hogy valójában mennyi mindenre kell figyelni, mennyi kiadás, mennyi bevétel van, azt egészen pontosan tudja Dér Orsolya, hiszen ő az intézmény gazdasági igazgatója.

A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg.

– Mit árulnak el a számok az Operáról?

– Először talán azt, hogy 1200 közalkalmazott és munkavállaló kifizetését intézzük, és akkor még nem beszéltünk azokról, akik vállalkozási szerződéssel állnak kapcsolatban velünk. Ez már önmagában is nagy szám. A művészeken túl ott a műszaki személyzet is, és a változásokat is le kell követnünk. Hogy csak egy példát említsek: korábban egy cég látta el a nézőtéri szolgáltatásokat – többek között a jegyek ellenőrzését, a helyek megmutatását –, most megbízási szerződéssel foglalkoztatunk ezen a területen munkatársakat. De arról is beszélhetek, hogy 2018-ban 15 ezer fölött volt a banki tételek száma, ebben benne van a kifizetések és a beérkező összegek könyvelése. 12 ezer szállítói számlát kellett feldolgoznunk, és 4 ezret állítottunk ki mi. Talán egy történet pontosabban megvilágítja a munka nagyságát azok számára, akik nem foglalkoznak napi szinten könyveléssel: amikor azokkal beszélgetünk, akik szeretnének itt dolgozni, mindig megkérdezzük, mennyi számlát szoktak általában kiállítani – és a válasz gyakran száz alatti. Amikor megpróbáljuk megtudni, hogy ez napi, heti, vagy havi szinten értendő, akkor volt már olyan eset, hogy kiderült, évente kerül sor százas nagyságrendű számlakiállításra annál a cégnél, vagy intézménynél, ahol a pályázó dolgozik. Gondolom, így már mindenki pontos képet tud alkotni arról, hogy milyen felelősség és teher van a csapatunkon, a közvetlen kollégáimon, azaz a számvitelen, a pénzügyön, az irattárban és az iktatóban dolgozókon.

– A szokásos ügyeken túl most még az Opera korszerűsítése is zajlik. Ez is plusz teherrel jár?

– Természetesen a könyvelésben ezek a tételek is megjelennek, de a rekonstrukció a napi munkát alapvetően nem befolyásolja.

– A gazdasági vezetőnek van-e beleszólása az egyes produkciók költségébe, akár csak olyan szinten is, hogy „eddig ér a takarónk”, ennél ne nyújtózkodjunk tovább?

– Ott vagyok számos vezetői értekezleten, nagyjából mindenről tudunk, mindennel kalkulálhatok, hozzá is tehetem a magam meglátását, de a művészi munkába nem kell és nem is akarok beleszólni. Ezt kiválóan elvégzik az erre illetékesek. Természetesen annyiban tudunk segítséget nyújtani, hogy

pontosan követjük rövid és hosszú távon is, hogy anyagi végeredményre lecsupaszítva, melyik volt a legsikeresebb produkciónk.

Ez a könyvelésben tisztán látszik az azokhoz rendelt kódszám alapján. De az igazi kihívás az, amikor váratlan helyzeteket kell minél gyorsabban, hatékonyabban, rugalmasabban megoldani.

– Mondana példát a nyereségességre és a váratlan helyzetekre is?

– A Hófehérke és a 7 törpe hozta eddig a legnagyobb nyereséget. Ami a kérdés második felét illeti, ott előfordulnak olyan esetek, amelyeket szerintem bárki átélhetett már munkavállalóként. Például olyan szituáció adódik, hogy valaki sírva keres meg minket, mert az adott pillanatban olyan helyzetben van, ami miatt szeretné, ha nem a szokásos ütemben jutna az éppen esedékes kifizetéshez, hanem minél hamarabb. Természetesen a kezünket számos jogszabály köti, de én mindig a megoldást keresem. Az alapvető hozzáállás nálunk az, hogy igyekszünk a problémát orvosolni, és nem arra hivatkozni, hogy valamit miért nem tehetünk meg. Volt már olyan is, amikor azt mondták, hogy egy bizonyos lámpára azonnal szükség van, mert ha nincs, pontosabban a fedezete nem kerül bele a költségvetésbe, akkor nincs díszlet se. Sorolhatnám még hosszasan, de már csak egyet említek, mert erre talán kevesebben gondolnak. Ez a turnékkal van összefüggésben. Nekünk arra is figyelni kell, hogy milyen szállítási- és vámszabályok, költségek vannak.

Akadt olyan hely, ahová például csak úgy mehettünk, hogy előtte az összes vonós hangszert bevizsgáltattuk, és előfordult már az is, hogy a húrokat ki kellett cserélni egy-egy hangszeren, mert adott országba a fém- és bélhúrok közül csak az egyiket engedik be, a másikat nem.

– Mi a helyzet a más helyszínekkel, például a Müpával vagy a nyári szabadtéri színpadokkal közösen szervezett operaprodukciókkal?

– Vannak saját előadásaink és vannak a befogadott rendezvények. Illetve léteznek azok, amelyeket említett, és ezek nálunk az úgynevezett „különleges események” dobozba kerülnek.

– Magánemberként is kedveli a műfajt?

– Természetesen nem csak a számokat látom, hiszen rendszeresen megnézem az előadásokat is, persze nem szakértőként, hanem egyszerű nézőként, és így, bizonyos értelemben csupán látogatóként is nagyon szeretem az Operát.

– Az életrajzában olvasható, hogy egészen más területről érkezett ide, hiszen korábban – szakmailag ugyan hasonló munkakörben – a büntetés-végrehajtásnál dolgozott.

– Igen, és az a munka is nagyon sok hasznos tapasztalattal, valamint néhány elgondolkodtató, megrázó élménnyel járt. Meggyőződésem, hogy bizony jó lenne, ha a fiatalok, iskolások is belelátnának abba a világba. Azt hiszem, sokak élete megváltozna, ha tisztában lennének a meggondolatlan tettek lehetséges következményeivel. A tanulmányok mellett erre is kellene időt szánni – de természetesen arra is, hogy minél többször részesedjenek mostani munkahelyem produkcióiból. Itt fantasztikus, pozitív élményeket kaphatnak, és szintén sokat tanulhatnak abból, ha eljönnek nézőként az Operába.