José Cura: „A fényképezés gyermekkorom óta lángoló szenvedélyem”

José Cura - forrás: Magyar Rádió Művészeti Együttesei

Az Art Market Budapest október 3-6. között kilencedik alkalommal várja különleges művészeti válogatással a látogatókat a Millenáris kiállítótereiben. Az esemény keretében a legendás operaénekes, az ünnepelt tenor, José Cura első ízben mutatja be fotóművészeti alkotásait Budapesten. A Magyar Rádió Művészeti Együtteseinek első állandó vendégművészét exkluzív interjúban kérdeztük.

– Énekel, vezényel, zenét szerez, rendez, tanít – és fényképez. Milyen művészként definiálná magát?

– Egy neves magazin (Seen and Heard international – a szerk.) egyszer azt írta rólam: igazi polihisztor, valódi reneszánsz lélek. De ha engem kérdez, azt válaszolnám, hogy feleslegesen keresünk meghatározásokat egy olyan emberi tevékenységre, mint a művészet, hiszen éppen a definiálás áll legközelebb az elnyomáshoz. Századok keserű tapasztalatain keresztül megtanultuk, hogy ha a művészeket dobozokba zárjuk, keretek közé kényszerítjük, az nem csupán haszontalan, de veszélyes is.

Ha megnézi, a történelemben mindig azoknak sikerült kikerülni a beskatulyázást, akik bátran vállalkoztak rá, hogy kitűnjenek a tömegből.

– Az olvasók többségének minden bizonnyal a fotóművészet hangzik a legkülönösebben, pedig „Espontáneas” című albuma már több mint 10 éve, 2008-ban napvilágot látott. Hogyan talált rá a fényképészetre?

– Le kell szögeznem: nem vagyok profi fotográfus. Vagy legalábbis eddig nem voltam az. Aztán persze Isten tudja, mi történik majd az Art Market Budapest után. A fényképezés gyermekkorom óta lángoló szenvedélyem volt. Később, amikor énekesi és színészi pályára léptem, rájöttem, hogy a fotózás segítségével tovább tágíthatom a horizontomat azáltal, hogy másképpen figyelem meg és fogadom be a körülöttem lévő világot. A fényképeimet tartalmazó kötet azért jelenhetett meg 11 évvel ezelőtt, mert a svájci kiadó kíváncsi volt a magángyűjteményemre, és be akarta mutatni a képeimet a nagyközönségnek.

– Mely fotókat hozza el az Art Market Budapestre, hogyan jött létre a találkozás?

– A vásár szervezői is találkoztak a könyvemmel, és ennek nyomán megkerestek, hogy lenne-e kedvem kiállítani. Volt hozzá kedvem. Soha nem terveztem a belépni a professzionális fényképészek világába, de ezek az emberek megtiszteltek a bizalmukkal, én pedig azt gondoltam: miért ne próbáljam meg?

José Cura: Viejo pintor – forrás: Art Market Budapest

– Különösen szoros kapcsolat fűzi Magyarországhoz és Budapesthez.

– 2000 óta dolgozom Magyarországon, számos városban és színházban felléptem már. Erős szálak fűznek magyar művészekhez, akik megbíznak bennem, és tisztelnek nemcsak művészként, hanem magánemberként is. Szorosan együttműködök a Salva Vita Alapítvánnyal, Veszprém város tiszteletbeli polgárává fogadott, és ettől az évadtól kezdve a Magyar Rádió Művészeti Együtteseinek első állandó vendégművészeként dolgozom.

– Akiknek élén új operája, a Montezuma és a rőthajú pap világpremierjét vezényeli 2020 januárjában a Zeneakadémia Nagytermében.

– 1987-ben egy barátom egyik nap egy könyvet nyomott a kezembe azzal, hogy bizony opera rejtőzik benne. Akkoriban, frissen végzett zeneszerzőként megpróbálkoztam vele, de nem volt meg a kész fegyvertáram és tapasztalatom egy opera megkomponálásához. A könyv harminc éven keresztül pihent a könyvtáramban, amikor gyűjteményem leporolása közben ismét ráleltem. Egy pillanat műve volt: amit annak idején nem tudtam véghezvinni, azt mint tapasztalt zeneszerző és előadó most rövid idő alatt teljesítettem.

Ide kapcsolódik:
José Cura lesz a Magyar Rádió Művészeti Együtteseinek első állandó vendégművésze

Egy vígopera született, ahogy az angolok nevezik, egy „mad cap” (szertelen, zabolátlan alkotás). Kamaraopera-szerűen írtam meg a darabot neo-barokk „beütéssel” és modern ritmusokkal fűszerezve. Elképzelheti, mennyire izgatott vagyok, hiszen 35 évnyi komponálás után ez az első operám – alig várom, hogy elkezdjük próbálni. Külön büszkeség, hogy olyan kiváló csapattal tehetem ezt, mint a Magyar Rádió Zenei Együttesei.

– Végig pillantva az idei évadán: énekel, ír, vezényel. Mit tartogat a jövő, jobban koncentrál majd egy területre, vagy megmarad a változatosságnál?

– A változatosság gyönyörködtet. A rutin pedig a vég kezdetét jelenti egy művész számára.