• Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Capriccio
  • English
Kategóriák
  • #ZENE
  • #SZÍNHÁZ
  • #TÁNC
  • #FOLK
  • #KIÁLLÍTÁS
  • #KÖNYV
  • #FILM
  • #GYEREK
  • Papageno Rádió
Blogok
  • Altalena
  • A magyar fuvolázás története
  • Animo
  • Arcus Temporum
  • ARTE blog
  • art:képző
  • art quarter budapest
  • A zeneművészet Junior Primái
  • Bach Mindenkinek Fesztivál
  • Backstage
  • Barokk sarok
  • Bartók Tavasz
  • Bartók Világverseny
  • Berlini kalandozások
  • Beszélő képek
  • Brüsszeli Csipke
  • Budaörsi Latinovits Színház
  • Caruso
  • Cziffra Fesztivál
  • Debrecen
  • Debreceni Ünnepi Játékok
  • Egy hályogkovács emlékei
  • Erdély blog
  • Érdi Tamás története
  • Esterházy
  • eSzínház
  • Etno magazin
  • Eyes and Ears on Budapest
  • Fészek Művészklub
  • Fesztivál Akadémia
  • Fischer Ádám története
  • FOCUS on You
  • Giargiana
  • Goethe ráér
  • Gramofon
  • Hagyományok Háza
  • Hallomások
  • Hangszercsodák
  • Haydneum
  • Himnusz-történetek
  • ICMA blog
  • Így készül: Lót – Szodomában kövérebb a fű
  • Jazztörténetek
  • JM blog
  • kamara.hu
  • Kaposfest
  • Kataliszt
  • Képzőművészeti Aktuál
  • Kisvárdai Fesztivál
  • Klassz a pARTon!
  • Kodály Verseny
  • Kórusblog
  • Könyv-papír-olló
  • Könyvsarok
  • Kreatív Európa történetek
  • Kultúr-linzer
  • Kultúrpanda
  • KultúRecept
  • Liszt Ünnep
  • Madridi mozaikok
  • Magyar Zene Háza
  • Marton Éva Énekverseny
  • Mesélő lakosztályok
  • Minden, ami opera, minden, ami Szeged
  • Minden nap színház
  • Mindent Kocsisról
  • MNM Tudástár
  • Mozart Planet
  • Múlt századi csillagok
  • Múzeum+
  • MuzsikAlkohol
  • Müpa magazin
  • Művészetek Völgye
  • m. v.
  • Nagyváradi történetek
  • Operaház
  • Orgonablog
  • Orientale Lumen
  • Oroszlánkörmök
  • Orosz Zenei Fesztivál
  • Pagony
  • Papageno Klasszik
  • Parlando
  • PerfActionist
  • PeterPress
  • PH-érték
  • Purcell – Orfeo
  • Régi Zenei Napok
  • Rost Andrea
  • Ruttkai és kora
  • Senki többet?
  • Sisi gödöllői kastélya
  • StageHive
  • Steinway
  • Szentendre
  • Színikritikusok Díja
  • Színház mindenkinek
  • Színtézis
  • Szokolay
  • Szomorú vasárnap
  • Táncmesék
  • Te csak hallgass!
  • Trafó
  • Utolsó Óra
  • Várfok Galéria
  • Városmajori Szabadtéri Színpad
  • Wagner úr
  • Zenélő bábok
  • Zeneoktatás
  • Zeneszó
  • ZÖLD+KULT
  • Zsámbéki Nyári Színház
  • Ў – A szabadság blogja
Facebook Instagram Vimeo YouTube
  • Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Capriccio
  • English
Facebook Instagram Vimeo YouTube
Papageno
Papageno
Színtézis Zene Címlap

Légies, könnyed, közönségbarát – Ilyen volt a BFZ Orfeója

Szerző: Békési Botond2019. szeptember 26.
Facebook Twitter E-mail
Orfeo szerepében Valerio Contaldo – fotó: Horváth Judit

Megszólal egy teljesen elfeledett világ. Ez volt az első – zenei – benyomásom Fischer Iván Orfeo rendezésével kapcsolatban. Mi is volt azonban nekem ez a két előadás? Pozitív csalódás, felfedezés, egy teljesen új zenei környezet.

A beszámoló eredetileg a Színtézis blogban jelent meg.

Féltem az Orfeótól. Nem a történet, és nem is a Fischer által komponált, az eredeti történet szerinti befejezés rémített meg. Pusztán a szerző, Monteverdi, és a darab bemutatásának dátuma, 1607. Ezek mellett ott volt az érdeklődés is bennem, mivel a Figaro kivételével az összes itthon bemutatott Fischer-rendezést láttam; evidens volt, hogy meg fogom nézni. Arra az egyetlen dologra nem számítottam, hogy mindkét előadáson ott leszek.

Mielőtt azonban komolyan belekezdenék, engedje meg a kedves olvasó, hogy tisztázzam magam, miért is viseltettem fenntartásokkal a darab iránt. Igaz, szeretem a régizenét és a barokkot is, nem rémít meg egy-egy (férfi)szopránra komponált aria bravura és a furábbnál furább hangszerek sem, ahogyan a continuo állandó kopogása sem kerget az őrületbe, az Orfeo zenei anyaga egyszerűen más. Még erőteljesen érződik benne az őt megelőző század zenei hagyománya, a polifonikus szerkezetek, a motettaszerű éneklés és az egyházzenei beütés. Nem tudtam hova tenni, a felvételek meg végképp nem segítettek, csak még jobban elijesztettek.

fotó: Horváth Judit

Az ellenérzéseim a premier napján, rögtön a toccata első ütemeinél szálltak el. Fischer interpretációjában ez, az amúgy kimondottan súlyos és kiforrt zene, egyszerűen légiesen szólalt meg. Nyomokban sem éreztette a komor, indulószerű karaktert, inkább a vidám dallamossága tűnt fel a zenének, ahogyan a doboktól, csörgőktől és furulyáktól eljutottunk a vonósokig, lantokig és a natúr harsonákig. Ugyanígy nem volt elnehezítő érzés a prológust bevezető zenét sem hallgatni. Szinte magától értetődő természetességgel következett a „nyitányból”.

Ahogyan aztán haladt előre a darab, egyre fokozatosabban éreztem rá ennek a történelminél is történelmibb zenének a szépségére.

Érdekes volt megfigyelni, hogy mennyire magával ragadó volt az egésznek a jóval lazább, természetes folyása, amivel kiszakított a hangversenyteremben is néha érezhető napi rohanásból.

Maradjunk még a hallható érdekességeknél, részleteknél, mivel nekem, mint „új fülnek”, bővelkedett a darab ilyenekben. Az Orfeót az operák közé soroljuk, ami egy modern kategória. Igaz, ez a világ első operája, amihez illik igazodni, mégsem használnám ezt a kifejezést az előadás ismertetésekor, mivel számomra az, hogy opera, egyáltalán nem tükrözi azt, amit láttam, hallottam. Tehát az eredeti megnevezés szerint: favola in musica, vagyis mese zenében. Miért is emeltem ki már-már szőrszálhasogatóan ezt a különbséget? Azért, mert ez az apró különbség határozza meg az énekes szerepek karakterét. Ne várjunk hatalmas áriákat, nagy jeleneteket, szépen elváló recitativókat, kórusokat. Az egész darab olyan, mintha a legszebb reneszánsz vokális hagyományt ötvöztük volna az opera finom líraiságával, kecsességével. Amit pedig ez indikál: történetmesélést énekelve.

Ha pedig már itt tartunk, akkor meg kell említsem, hogy

Fischer idén is összehozta a szupercsapatot: Baráth Emőke (Eurüdiké, a Zene), Núria Rial (Nimfa, Prosperina, Bacchánsnő) vagy Valerio Contaldo (Orpheusz).

Az általam kiemelt művészeken kívül – a műsorfüzetet elolvasva és a színpadon látottakat összevetve – egy dolog érezhető: ahogyan Fischer legutóbbi rendezésében, a Falstaffban az olasz nyelv használatán, ismeretén volt a hangsúly a szereplőválogatáskor a kifogástalan énektudás mellett, úgy most a barokk repertoár ismerete játszott fontos szerepet.

fotó: Horváth Judit

Rendezés, díszlet, koreográfiák tekintetében is a megszokott igényességet kaptuk, azonban itt elmaradtak a különleges megoldások. A díszlet „klasszikusabb” nem is lehetett volna. Zöld mező dús fűvel, vetített lankák a háttérben keveredve a vicenzai Teatro Olimpico évszázadok díszletével (kedves utalás arra, hogy valójában hova is készült ez a rendezés). Egyedül az alvilági jeleneteket mondanám rendhagyónak, bár a különösen szép és a tökéletes hangulat jobban passzolnak a Styx folyó tükröződéséhez – amiben visszafelé menet Orpheusz megpillantotta Eurüdikét. A koreográfiák és a jelenetek megkomponáltsága is belesimult a letisztult, egyszerű koncepcióba. Sigrid T’Hooft koreográfus finom gesztikája látványossá, de nem kirívóvá tette a szereplők jelenlétét.

Ide kapcsolódik:
A 16. században élne legszívesebben Fischer Iván - Videó

Mindezek után a nagy kérdése az egész előadásnak: milyen is volt Fischer befejezése? Korábbi zeneszerzői munkásságát ismerve – pl. A vörös tehén című operája – Fischer zenéje lendületes, jól befogadható, klasszikus vonalvezetésű, de mégis modern, ötletes. Az Orfeo befejezésénél azonban ne várjunk hatalmas különbséget. A befejezés zenéje abszolút az eredeti zenei anyaghoz lett hozzásimítva, szinte észre sem venni, hogy mikortól is halljuk Fischer zenéjét. Talán egyetlen olyan momentum van, amikor kitűnik, hogy a vége nem négyszáz éve íródott: pár ütemen keresztül a harsonák egészen romantikus hangzást vesznek fel. Ötletességből – igaz csak egy apróság – azonban kaptunk egy leheletnyit: a darabot a toccata témája zárja, ahogyan finoman felhangzik utoljára az egyik furulyán.

fotó: Horváth Judit

A premier és a második előadás is sikeres volt, a közönség láthatóan szerette a rendezést, és külön érdekes volt látnom, hogy mennyire felszabadultan távozott mindenki az előadás végén. Külön kiemelném a zenei interpretáció könnyedségét, szellősségét és a rendezés gördülékenységét. Abszolút közönségbarát előadások voltak. Mentesek mindennemű túlgondoltságtól és felesleges feltűnősködéstől. Az esték a színpad és a zene tökéletes egységéről szóltak.

És akár 1607-ben is lehettünk volna, amikor a közönség ovációja közepette ismét felcsendült a toccata…

müpa bfz budapesti fesztiválzenekar fischer iván claudio monteverdi baráth emőke európai hidak orfeo európai hidak 2019
Megosztás. Facebook Twitter LinkedIn E-mail
Előző bejegyzésLászló Ferenc újságírót látja vendégül a Capriccio
Következő bejegyzés Daniel Barenboim a Konrad Adenauer-díj idei kitüntetettje

Ajánlott Bejegyzések

Kern András - fotó: Emmer László
Intermezzo

Kern András: „Amikor a többiek koncertre jártak, én inkább moziba mentem”

2023. január 28.7 perc olvasás
Mozart Planet

Juliane Banse: „Schubert meghatározó része kell legyen minden énekes életének”

2023. január 27.5 perc olvasás
Papageno Klasszik

A Magyar Zene Házától Veszprémig a Papageno Klasszikban

2023. január 27.2 perc olvasás

A hozzászólások le vannak zárva.

Promóció
Mentorok - forrás: Déryné Program Színház mindenkinek

„Meglepő volt, milyen sokan akarnak drámát írni Magyarországon!”

Szent István Filharmonikusokat Záborszky Kálmán vezényli - forrás: Szent István Filharmonikusok Promóció

Petőfi, Kacsóh Pongrác és Lajtha László előtt tiszteleg a Szent István Filharmonikusok koncertje

Keller András - fotó: Emmer László Promóció

Hallgassunk Schubertet! – Tematikus nappal kezdi az évet a Concerto Budapest

Promóció

Sok hűhó semmiért – A BDZ-műhely újabb összművészeti produkciója

Balog József - fotó: Csendes Krisztina Promóció

Lemezbemutató koncertet ad Balog József a Zeneakadémián

Olli Mustonen - fotó: Outi-TÂrmñlñ Promóció

A szívbetegséggel élő gyermekekért koncertezik a PFZ 

Hírlevél

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat
Menu
  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat

Member of

Hírlevél feliratkozás

0001
0001
SB_LOGO_2022-1
SB_SEAL_cmyk_2022-1

A nyomtatott Papageno magazin megjelenését támogatja:

© 2022, Papageno Consulting Kft. Minden jog fenntartva.

Type above and press Enter to search. Press Esc to cancel.