Mitől minősül késznek egy mű? – csoportos kiállítás az aqb-ben

Shof Coker munkája

A Még mindig már nem című tárlat alkotóit az aqb egy évtizeddel ezelőtti születésénél bábáskodó Klimó Károly kérte fel, hogy osztozzanak a kiállítótéren. A csoportos kiállítás olyan műveket és helyspecifikus installációkat állít egymással hol ironikus, hol pedig szenvedélyes párbeszédbe, amelyek kifejezetten a Stirrings Still alapszólamára, az önmegfigyelésre, a meghasadtságra és az időbeliségre vonatkoznak. A kiállítást október 1-jén Enyedi Ildikó nyitja meg az aqb Project Space-ben. A megnyitó előtt az art quarter budapest nemzetközi rezidencia programjában résztvevő két művésznek a munkabemutatója is megtekinthető.

A Még mindig már nem jövőt és múltat egymásba vetítő címe Samuel Beckett utolsó prózai szövegének, a Stirrings Still-nek a parafrázisa. Beckett az önmegfigyelés és az önreflexió testamentumszerű, a nyelv határait egyszerűségben és sűrítettségben megcélzó elbeszélését alkotta meg. Az állandósult nyughatatlanság képzetei, valamint az olvasás és írás ezúttal közös vonatkozási pontokként szerepelnek a képzőművészeti alkotótevékenység kérdései kapcsán.

Mi szab határt a mindig javítani óhajtó művészi alkotótevékenységnek, mitől minősül késznek egy mű?

Klimó Károly a kiállításra készült, új művének kiindulópontja az alexandriai könyvtár kultúránk mélyrétegeit érintő képzete, miszerint mások tudása nélkül nincs saját tudás. Gerhes Gábor a műtermi objektek különös státuszára is reflektáló új installációja az Isten borzongató jelenléte címet viseli, Komoróczky Tamás festménysorozata és installációja Oszlopos Simeon, a nárcisztikus aszkéta alakját és történetét idézi fel. A becketti szöveguniverzum inspirálta Lovas Ilona Homage a Beckett című videóját és printjeit. Szíj Kamilla performatív rajzai és Károlyi Zsigmond festményei pedig egyaránt olvashatóak a képalkotói formai autonómia és a képek mindig többértelmű jelentésjátéka mentén.

A megnyitó előtt az aqb rezidencia programjának két művésze tart munkabemutatót. Benyó Dóra Brüsszelben és Hágában élő és alkotó művész, aki munkássága során a videó, az installáció és a performansz performatív aspektusát vizsgálja. A rezidencia program során továbbfejlesztett projektjében afáziával küzdő nagymamája univerzális gesztusait örökítette meg, aki betegsége miatt elvesztette agyának kommunikációs funkcióit. Emellett Dóra tanulmányozta a hazánkban ismert Tények című műsor struktúráját, és annak mentén mutatja be az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárával folytatott küzdelmét, hogy nagyapjáról dokumentumokat tanulmányozhasson. Mi történik az üzenettel amikor gesztusokkal és mozdulatokkal próbálunk kifejezni gondolatainkat, majd ezt valaki leutánozza? Benyó saját családjának történeti hátterét kutatva próbál válaszokat találni.

Benyó Dóra nagymamája

Shof Coker Amerikában élő, nigériai illusztrátor és művészeti vezető az elmúlt tíz évben videójátékokon és filmeken dolgozott, legsikeresebb munkája egy animált dokumentumfilm, a Liyana. Fő motivációja, hogy a globális vérkeringésből kiszoruló térségekben élőknek is hasonló lehetősége legyen történetük elmesélésére. A Gránátalma szív egy kitalált történet Shof Coker illusztrációival, egyfajta modern kori mese egy bevándorló művész párról. Október 1-jén a kiadvány terveit mutatja be a közönségnek.

Még mindig már nem

  • október 1. – november 10.
  • Kiállító művészek: Gerhes Gábor, Károlyi Zsigmond, Klimó Károly, Komoróczky Tamás, Lovas Ilona, Szíj Kamilla
  • kurátor: Kukla Krisztián
  • megnyitó: 2019. október 1., kedd 18.00 óra
  • a kiállítást megnyitja: Enyedi Ildikó