Várjon Dénes: „A legfontosabb: együtt lélegezni a zenével”

Várjon Dénes - fotó: Kondella Misi

Várjon Dénes rendszeres meghívottja a legnagyobb nemzetközi fesztiváloknak, és számos rangos zenekarral dolgozott már együtt. Október 10-én a Pannon Filharmonikusok vendégeként lép színpadra Bogányi Tibor karmesterrel, hogy együtt egy különleges romantikus mű által vezessék be a hallgatóságot a zene szépségének és méltóságának világába. Várjon Dénessel a koncert műsora kapcsán tettünk rövid időutazást, amely során többek között megismerhettük személyes kötődését az esten megszólaló Weber-műhöz.

– A közös történetük a Pannon Filharmonikusokkal messzire nyúlik vissza.

– Valóban, hiszen velük játszhattam a diplomakoncertemet a Zeneakadémián a 1991-ben. A zenekar akkori koncertmestere, Vass Ágnes segített nekem ebben az általam akkor már régóta vágyott együttműködésben. Grieg Zongoraversenyét játszottuk.

– Azóta is állandó a kapcsolata az zenekarral? 

– Ha nem is minden szezonban, de sokszor játszottunk már együtt. Legutóbb Bogányi Tiborral a Fesztiválzenekar maratonján adtuk elő Bartók III. zongoraversenyét, de Vass Andrással is többször felléptem az elmúlt években – ugyanazon a rendezvényen az ő vezényletével megszólaltatott Brahms d-moll zongoraverseny különösen szép emlék számomra, és az a hármasverseny is, amit kollégáimmal, Baráti Kristóffal és Várdai Istvánnal játszottunk szintén az ő keze alatt.

– Bogányi Tiborral 2013-ban állt színpadra először, a PFZ új évadában pedig ismét az ő vezényletével ad elő egy Weber-művet. Milyen kapcsolatban vannak a karmesterrel?

– Nagyon kellemes élmény volt az első közös koncertünk. A legemlékezetesebb számomra a köztünk kialakult nagyon természetes, együttlélegző zenélés volt. Minden konfliktus nélkül, abszolút harmóniában tudtunk együtt dolgozni Tiborral, ezért nagyon várom az újabb közös fellépést. Egyébként előfordul, hogy épp az egyet nem értésből születnek nagyszerű megoldások, tehát az sem jelent feltétlenül negatívumot.

Ide kapcsolódik:
Várjon Dénes átvette a legrangosabb nemzetközi komolyzenei hanglemezdíjat

– A Weber-darab különleges szerepet játszik az életében. Mit lehet erről tudni?

– Weber Konzertstück című műve elég ritkán szólal meg a hangversenytermekben. Én magam már játszottam egyszer a régmúltban, és nagyon szerettem volna ismét foglalkozni vele, mivel különösen szép emlékeim kötődnek hozzá. 1991-ben, pont a diplomám évében a zürichi Anda Géza Zongoraversenyen első helyezést értem el, a díjam pedig többek között az volt, hogy felléphettem a zürichi Tonhalle zenekarával, melyet a legendás, nagy Wagner-dirigensként ismert Horst Stein vezényelt. A közös koncertre pedig épp ezt a Weber-művet kérték. Mindez huszonévesen nekem óriási élmény volt, természetesen, de a Weber-darab, amit egyébként nagyon megszerettem, azóta valamiért elkerült.

Az a különleges benne, hogy habár a címe Konzertstück, mégis olyan, mint egy zenekarra megírt, igazi Weber-operajelenet. Őszintén nagyon várom, hogy újra eljátszhassam.

– Az est a Szépség és Méltóság címet kapta, ami a romantikus művek sajátosságaira is utal. E két jelzőről még mire asszociál a klasszikus zene kapcsán?

– A szépség és a méltóság természetesen nem csak a romantikus művekkel kapcsolatban jut eszembe, de ha épp Weberre gondolok, akkor mellettük még a szenvedély is beugrik, hiszen a Konzertstück f-mollban íródott, amire különösen jól illik az alábbi jelző is. Nagy ívű, virtuóz fináléval zárul, és van egy kis rész benne, ahol szinte csak a zenekar játszik, én csak egy-egy glissandóval szállok be, ez pedig teljesen olyan, mint egy operai induló. A méltóságot talán ezen a ponton lehet leginkább érezni. Egyszerűen gyönyörű darab.