Árverési rekordot dönthet az erősen torzító rádió?

Ed Ruscha - forrás: Ed Ruscha Facebook-oldala

Augusztus 23-án jelent meg itt, a Senki többet? blogban egy írás, amelyik a Christie’s árverezőháznak azt a szeptember végi aukcióját harangozta be, amelyen egy gyűjteményből Ed Ruscha amerikai popművész harmincöt sokszorosított munkáját kínálták az érdeklődőknek. Nos, az a licitálás azóta természetesen megtörtént (eredményéről lejjebb olvashatnak), most viszont egy olyan egyedi Ruscha-festmény kerül hamarosan a piacra, amelyik akár meg is döntheti a művész eddigi árverési rekordját.

Ed Ruscha (1937) Los Angeles-i művész 1964-es Hurting the Word Radio 2. (A rádió szó megrongálása 2.) című festménye a Christie’s november 13-i New York-i kortárs árverésén 30–40 millió dolláros (9–12 milliárd forint) becsértékkel várja a liciteket. Mivel Ruscha jelenlegi szerzői ár-rekordja – mint erről augusztusban is már beszámoltunk – 30,4 millió dollár (ezt 2014 novemberében érte el a Smash című 1963-as képével, amely ezt a szót mutatja – kétszer is – megfestve), könnyen lehet, hogy ez a mostani alkotás csúcsot dönthet a 82 éves művész életművében.

Ruscha: Smash

A festmény égszínkék háttér előtt élénk napsárga betűkkel a RADIO szót ábrázolja, méghozzá úgy, hogy az első és az utolsó betűt ipari pillanatszorító-rögzítők torzítják el: az R-et „összenyomják”, az O-t „elhúzzák” az I irányába. A képet először a Los Angeles-i Ferus Galériában állították ki 1964-ben, azon a kiállítóhelyen, amelyik a pop-art egyik legismertebb nyugati parti propagálója volt; két évvel korábban ugyanitt voltak először láthatók Andy Warhol Campbell leveskonzerv-dobozai is.

Ed Ruscha: A rádió szó megsértése 2. – forrás: Christie’s

Ruscha munkáját a galéria rendszeres látogatói és támogatói, egyúttal a nyugati-parti pop-művészet lelkes gyűjtői, a Joan és Jack Quinn házaspár vásárolta meg, és a festmény Jack 2017-es halála után mostanáig továbbra is a Beverly Hillsben élő Joan tulajdonában volt.

(A házaspár gyűjteményében Ruscha művei mellett többek között Robert Mapplethorpe, Jean-Michel Basquiat, David Hockney, Fred Gehry, Zandra Rhodes, Larry Bell, Ed Moses, Antonio Lopez munkái szerepeltek.)

A kép címében szereplő 2. szám alapján nem véletlenül gondolhat bárki arra, hogy Ruscha (minimum, de többről valóban nincs tudomásunk) két festmény-változatot is készített a RADIO szóval; a szintén 1964-es Hurting the Word Radio 1. ma a houstoni Menil Collection egyik sztár-darabja. Ez az 1. számmal jelölt kép annyiban különbözik a most kalapács alá kerülő 2-től, hogy ezen csak a RADIO szó O-betűje van eltorzítva (pont ugyanúgy, mint a 2. számú képen), de az R-betű ezen még „érintetlen”. Vagyis most a „torzítottabb” RADIO lehet esélyes arra, hogy amennyiben a becsült értékhatárok között kel el, megdönthesse a művész eddigi életműrekordját. És ha arra gondolunk, hogy a mostani, 30,4 millió dolláros szerzői csúcs is egy „mindössze” 15–20 millió dolláros becsérték után született…

Ami pedig a szeptember végi New York-i Ruscha-árverést illeti: az ott kalapács alá vitt harmincöt tétel (amelyekről részletesen a már említett augusztusi cikkben írtunk) mindegyike elkelt, az összleütések értéke 7.516.500 dollárt (2,277 milliárd forint) tett ki. A legmagasabb ár (400.000–600.000 dolláros becsérték után) 1.203.000 dollár (364,4 millió forint) volt – de ne feledjük, hogy ott-akkor „csak” sokszorosított művek, nyomatok kerültek a vásárlók elé, a mostani kép viszont egy egyedi olaj-vászon munka. Ráadásul olyan fő-mű, amelyik most először kerül ki a másodlagos piacra, vagyis jó fél évszázad óta először válik megszerezhetővé a Ruscha-kedvelők számára.