Amikor 1809. május 31-én Joseph Haydn 77 évesen meghalt, Napóleon csapatai éppen Bécs körül táboroztak, ezért Esterházy úgy döntött, karnagyát ideiglenesen egy bécsi temetőben, szerény külsőségek közepette temetteti el, hogy majd később méltó módon gondoskodjon örök nyugalmáról a kismartoni birtokon.
Joseph Carl Rosenbaum, Esterházy Miklós herceg korábbi titkára és Johann Nepomuk Peter, a bécsi börtönök főintendánsa egy sírásót lefizetve néhány nappal a temetés után felnyitották Haydn sírját, és a fejet elválasztották a testtől, mivel nagy szükségük lett volna egy kiemelkedően tehetséges ember koponyájának megvizsgálására az akkoriban nagy népszerűségnek örvendett, ma már áltudománynak minősített, az emberi személyiségjegyeket a koponya formájára, pontosabban az egyes agyterületek fejlettségét jelző „agyi dudorokra” visszavezető elmélet, a frenológia számára.
A várakozásoknak megfelelően meg is találták rajta a „teljesen kifejlett zenei dudort”.
Nem tudjuk, mi lett volna az ereklye további sorsa, ha Esterházy Miklósnak nem jut eszébe, hogy elfelejtette újratemettetni Haydnt. Amikor a komponista maradványait elő akarták készíteni a szállításra, természetesen feltűnt a hiány, Esterházy éktelen haragra gerjedt, a hatóságok pedig nyomozni kezdtek. Rosenbaum végül bevallotta, hogy nála van a fej, de az eredeti helyett egy másik koponyát adott át Esterházynak. Második próbálkozásra (elsőre egy Haydnnál évtizedekkel fiatalabb férfiét próbálta meg visszaszolgáltatni) el is hitték neki, hogy a megfelelő fejet adta át, amelyet aztán el is temettek Kismartonban.
Rosenbaum a halálakor bűntársára bízta az igazi koponyát azzal, hogy juttassa el azt a Bécsi Zenebarátok Egyletének. Mégsem ide, hanem a Bécsi Egyetemre került az 1830-as években, majd a század végén a Zenebarátok Egylete beperelte az egyetemet, hogy az teljesítse az eredeti fejtolvajok végakaratát. Az Esterházy-család ekkor értesült arról, kijátszották őket, de a bíróság végül 1895-ben a zenebarátoknak ítélte a koponyát, amely évtizedekig állt kiállítva az egylet székházában.
Amikor Esterházy Pál Haydn születésének 200. évfordulójára új mauzóleumot épített a komponistának Kismartonban 1932-ben, megpróbálta megvásárolni a koponyát, de a gazdasági válság idején nem tudta kifizetni a kért összeget. A háború után viszont az egylet vezetői jobb belátásra tértek, és az Esterházyaknak adták a koponyát, amely végül 1954-ben, ünnepélyes keretek között kerülhetett új koporsóba a többi maradvánnyal – köztük a hamis koponyával – együtt a kismartoni nyugvóhelyre.
(Via 24.hu)