A Kieselbach Galéria péntek esti árverésén új hazai aukciós rekordot ért el Hantaï Simon egy festménye: a művészre leginkább jellemző pliage-technikával készített munka 30 millió forintos leütés után került új tulajdonoshoz, márpedig ez az összeg messze meghaladja az alkotó korábbi itthoni legmagasabb árát. Igaz viszont, hogy még így is jócskán elmarad a Hantaï-művekért a nemzetközi piacon fizetett összegektől.
Hantaï Simon (1922–2008) műveinek a világ műtárgypiacán történő szerepléséről szeptember 13-án írtunk itt a Senki többet? blogban, annak kapcsán, hogy a nemzetközi árveréseken, illetve a műkereskedelmi vásárokon a ma egyik legkeresettebb magyar (származású) művészt mostantól a világ egyik legnagyobb és legismertebb galériája, Larry Gagosian nemzetközi hálózata fogja képviselni. Ez a tény azonban még aligha játszhatott közre abban, hogy a Kieselbach Galéria őszi árverésének anyagában szerepelt Hantaï-mű, az 1973–74-ben készített Blanc (Fehér) című festmény értékét a 12 millió forintos kikiáltási árról az előzetesen becsült 15–25 milliónál is magasabbra, 30 milliós leütésig emelték a licitálók, akik közül a nyertesnek természetesen majd még a jutalékokat is ki kell fizetnie ezen az összegen felül.
A festmény a művész legismertebb, és egyben legsikeresebb alkotói korszakában készült, már Párizsban, ahol Hantaï 1949-től haláláig élt, azzal az úgynevezett pliage-technikával, amellyel ma gyakorlatilag egyértelműen azonosítják a munkásságát. (Ezt jól mutatta az a tény is, hogy a péntek esti budapesti aukción a művész egy másik, de jóval korábbi, még 1948-ban festett, figurális munkájára egyáltalán nem érkezett licit; a Római csendélet 6,5 millió forintos kikiáltási árral várta a liciteket, és a ház az értékét előzetesen 7–10 millió forintra becsülte.)
A magyarul „hajtogatás-technikának” nevezhető eljárás lényege, hogy Hantaï meggyűrte, összehajtogatta, néha össze is csomózta a kifeszítetlen festővásznakat, ezekre a felületekre vitte fel a színeket, majd ezután simította ki és rögzítette keretre az anyagot.
Az így létrejövő képen tehát végül is a hajtogatás – esetenként akár a többszöri hajtogatás-festés – esetlegességei nyomán jött létre a végleges, természetesen absztrakt festmény. Ezeknek a munkáknak – mint ezt a már említett szeptemberi bejegyzésben bővebben is megírtuk – ma hatalmas keletje van a világ műtárgypiacán: Hantaï legdrágább alkotása jelenleg az a Mariale M.A.4 című, 1960-ban ugyancsak pliage-eljárással festett munkája, amelyért 2016 decemberében a Sotheby’s párizsi árverésén 4.432.500 eurót (akkori árfolyamon átszámítva 1,391 milliárd forintot) fizetett ki valaki.
Ehhez képest persze ez a mostani 30 millió forint szinte „aprópénz”; ám ha azt nézzük, hogy az egy Hantaï-kép által elért eddigi legmagasabb Magyarországi leütés „csak” 19 millió forint volt (ezt 2016 októberében ugyancsak a Kieselbach Galéria árverésén adták meg a Manteaux de la vierge (A Szűz köpenye) című 1960-as festményéért), akkor mégiscsak azt mondhatjuk, hogy Hantaï Simon műveinek az ára, ha lassan is, de talán itthon is csak elkezdi majd közelíteni a világpiacon az ezekért a festményekért megadott összegeket.
Amúgy a Kieselbach Galéria mostani árverésének legmagasabb leütését, 48 millió forintot Czóbel Béla Park című, az 1920-as évek végén festett munkája érte el, és Hantaï mellett ugyancsak új szerzői aukciós csúcsot ért el Vörös Géza is, miután Műtermi csendélet című festményéért ugyancsak 30 millió forintnál koppant a kalapács.