Annelien Van Wauwe belga klarinétművésznő és a húszas éveinek elején járó dirigens, Rajna Martin közös koncertjén nem csak ismert zeneműveket hallhat a közönség november 24-én a Müpában, hiszen Brahms f-moll klarinét–zongora szonátájának Berio készítette zenekari adaptációja igazi ritkaság.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
Régi szép idők a címe Annelien Van Wauwe első CD-jének, amelyen eljátssza a Budafoki Dohnányi Zenekar koncertjén is megszólaló Debussy-rapszódiát és Brahms–Berioszonátát. „Kifejező előadásokra törekszem a legmagasabb művészi színvonalon, hogy megtapasztaljam a zenében megbúvó intenzív érzelmeket, és megosszam ezeket a közönséggel. Szükségem van arra, hogy megtestesítsem a zene energiáját, hogy magamhoz öleljem erejét, és szabadon lélegezzem mozgásában.”
A számos versenygyőzelmet elért klarinétművésznő nemzetközi tekintélynek örvendő muzsikus, aki már Európa-szerte fellépett neves zenekarok szólistájaként. Játszott többek közt a zürichi Tonhalléban, a brüsszeli Bozarban, a londoni Wigmore Hallban és az amszterdami Concertgebouw-ban is. 2017-ben debütált a BBC Proms rendezvényein – a Royal Albert Hallban és a Cadogan Hallban –, 2018-ban pedig Mozart A-dúr klarinétversenyét adta elő, amiről a BBC felvételt készített. Sabine Meyer egykori tanítványának a zene és különösen a klarinét iránt érzett szenvedélye több zeneszerzőt inspirált már arra, hogy darabot írjon számára. Így született a lemezén is hallható Manfred Trojahn-mű is (Sonata V) 2017-ben. A művésznő nem győzi hangsúlyozni, hogy
rendszeres jógagyakorlatai és egy Szútra-csoporthoz való csatlakozása nagyon kedvező hatást gyakorol játékára, hiszen a klarinétozás alapja a helyes légzés és a meditáció.
Rajna Martin kedvenc zeneszerzője Bartók. „Nem a nehézsége, hanem zenéjének tartalma miatt. Annyira ismerte a népzenét, természetes, miközben őrülten ki van találva és hangról hangra felépítve minden darabja.”
Karmester-példaképe Carlos Kleiber, elkötelezett tisztelője Kovács Jánosnak, és növekvő érdeklődéssel figyeli a Müpában is nagy sikert aratott Teodor Currentzis munkáját. A Junior Prima-díjas dirigens hároméves kora óta ápol intenzív kapcsolatot a zenével, tizenöt évesen kezdett vezénylést tanulni, és huszonegy esztendősen kezdődött meg pályájának ma is tartó korszaka, amelyben rendszeresen áll zenekarok élén.
Régóta foglalkoztatja a kérdés, hogy vajon mitől jó a jó karmester. Milyen képességekkel kell rendelkeznie ahhoz, hogy valóban jó legyen? „Nem hiszem, hogy létezik olyan, aki mindegyiket egyforma mértékben birtokolja” – nyilatkozta.
„Azt hiszem, mindenkinek más az erőssége. Szerintem a legnehezebb feladat hitelesnek lenni és maradni egy szimfonikus zenekar előtt.”
Arról, hogy mit érez, amikor több tucatnyi, nála minden valószínűséggel lényegesen idősebb muzsikus elé áll, hogy irányítsa őket és felelősséget vállaljon a közös produkcióért, elgondolkodva mesél: „Mindig nagy tisztelettel fordulok idősebb kollégáim felé. Vannak, akiknek sokat kell bizonyítanom ahhoz, hogy a közös muzsikálásba a velem való játék során is beletegyék szívüket-lelküket, de azt hiszem, hogy az esetek többségében sikerül gyümölcsöző együttműködést kialakítanunk”.
