Cécile McLorin Salvant vastag keretes szemüvegében, egycentisre nyírt hajával, sárga lebernyegeiben és lobogó fülbevalóival meghökkentő jelenség. Amikor azonban felcsendül a hangja, a közönség már nem csodálkozik, csodálni kezdi. Rajongók várják a világon mindenütt – a Müpába november 18-án tér vissza.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
Azt sem tudtam, mi a ritmus – ilyen olvasata is lehet Cécile McLorin Salvant egyik egyéni interpretációjának, az I Didn’t Know What time It Was című szerelmes dal megszólaltatásának. Ugyanis szándékoltan ütemen kívül énekli az ismert melódiát – és persze a time a ritmusérzékre is vonatkozhat. Egy rádióinterjúban elmondta, hogy nem akar csinosan, szépen énekelni: a mély, kormos hangok és az éles magasak érdeklik. Ez megfelel a jazz sajátos esztétikájának, gondoljunk csak Louis Armstrongra. Salvantnak ráadásul rá is kellett dolgoznia arra, hogy megszólalásmódja a középső fekvésben is elég erőteljes legyen, ebben a klasszikus képzés sokat segített neki.
Egyéni felfogása is biztosan előrevitte volna, de azért ért olyan sebesen és olyan nagy lendülettel a csúcsra, mert elképesztően izgalmas és mindent kifejezni képes a hangja, előadásának gondolatgazdagsága pedig óriási.
Tíz éve nyerte meg a Thelonious Monk Versenyt, és azóta is töretlenül fejlődik tovább. Valamennyi lemezét Grammy-díjra jelölték, a másodiktól kezdve pedig mindegyiket meg is kapta. Fantasztikus dalokat szerzett, ezek egy részét most is magával hozza majd, de más énekesekkel összehasonlítva kiderül, hogy a sztenderdekben igazán különleges. A rajongók egy-egy gesztus erejéig észrevehetik Sarah Vaughan, Billie Holiday és Betty Carter nem is titkolt hatását.
De az énekesnő nem áll meg a jazz határainál. Ahogy aktuális lemeze, a The Window repertoárja bizonyítja, Richard Rodgers, Stevie Wonder és Steven Sondheim örökzöldjei mellé odakerül a francia sanzonhagyomány egyik-másik ékessége. Budapesti bemutatkozása óta tudjuk, hogy a kétnyelvű McLorin Salvant a frankofon kultúrában is otthon van.
Társadalmi kérdésekben is állást foglal, például egy amerikai népballadával vagy egy korai R&B dallal, feminista dalszövegekkel.
Ezúttal a Müpában a The Window második főszereplője, Sullivan Fortner ül a zongorához, a koncertet ketten adják. Fortner már rengeteg tapasztalatot gyűjtött, elhalmozták díjakkal, Dianne Reeves, Dee Dee Bridgewater és Roberta Gambarini is szerepeltette, hogy Paul Simont és Wynton Marsalist ne is említsük. Fantasztikusan képes a McLorin Salvant által is kedvelt, bár néha idézőjelbe tett szerelmes dalok romantikus rezgését visszaadni, miközben a legdögösebb bluest akár együtemes bevezetéssel is útjára indítja. Akárcsak az énekesnő, ő is szereti a nagy kontrasztokat, miközben jól bejáratott duójuk elképesztő intimitásokat képes megjeleníteni.