Átlagos szerda este volt Stuttgartban, 2014-et írtunk. Záróra körül járt az idő, az utolsó látogatók is elhagyták az állatkertet és a Porsche Múzeumot. A turisták a Solitude kastély kivilágított udvarán fotózkodtak, a helyiek egy hangulatos vendéglőben mesélték egymásnak a hosszú nap történéseit. A Nemzetközi Hugo Wolf Akadémia közönsége pedig tiszteletteljes figyelemmel, kíváncsian várta az estét.
Egy huszonhat esztendős bajor bariton, Ludwig Mittelhammer lépett színpadra, akit a Texasból érkezett Jonathan Ware kísért zongorán. Schubert Goethe szövegére írt, a természet mindenségének szóló himnuszát, a Ganümedészt adták elő, és produkciójukkal elbűvölték a publikumot. És meggyőzték a zsűrit is, hiszen a nemzetközi dalverseny első díjával jutalmazták akkori teljesítményüket. Egy évvel később Bajorország Művészeti Díjával tüntették ki a még mindig csak huszonhét esztendős Mittelhammert.
Borítékolni lehetett, hogy hallani fogunk még róla, és így is lett. 2015 és 2017 között a Frankfurti Operaházban a Rigoletto Marullójaként és a Bohémélet Schaunard-jaként vétette észre magát, két éve pedig a Nürnbergi Városi Színház társulatában halmozza a sikereket.
Üstökösszerűen felívelő pályája során dolgozott együtt Daniel Hardinggal, Jaap van Zwedennel, Ulf Schirmerrel, Alexander Liebreichhel és Erwin Ortnerrel is. Fellépet már a Bambergi Szimfonikusokkal, a Concerto Kölnnel vagy a Müncheni Kamarazenekarral, énekelt a londoni Wigmore Hallban, a bécsi Konzerthausban és az eindhoveni Muziekgebouw-ban.
A még mindig csak harminc éves Ludwig Mittelhammer igazi mosolygós profi. Fontosak számára a gyökerei, ezért alkalomadtán örömmel ölt bajor népviseletet. Az Oktoberfesten sosem téveszti el a sördalok ritmusát, hiszen hosszú ideig egy rockzenekarban dobolt, de imád hajózni is. Azt hinnénk, egy ilyen extrém énekesnek különlegesek a szokásai is, Mittelhammernek azonban nincsenek rituáléi. Ezt maga mondta egy vele készült beszélgetésben, ahol elárulta azt is: szeret a dalok mélyére merülni, hiszen a legfőbb vágya az, hogy felhozhasson valami igazán fontosat és értékeset a színpadra, hogy átadhasson valamit a közönségnek az általa előadott dalok lényegéből.
November 29-én a Müpában, a Vándorutak-koncert alkalmával, Vass András vezényletével Mahler Egy vándorlegény dalai című művet adja elő, melyről az alábbi gondolatokat osztotta meg: „megtiszteltetésnek érzem és izgalommal tölt el, hogy ezt a Gustav Mahler művet énekelhetem. Ki az a személy, akiről ebben a darabban álmodom? Mahler ezt írta egyik levelében: „Minden csepp véremet neki akarom adni!” Johanna Richterről beszél, akit a Kasseler Hoftheater-ben ismert meg. Fél megnyílni előtte, így a bánatát papírra veti. Nagyon megérint művének őszintesége. Minden „zöld és egyszerűen letisztult” kellene, hogy legyen. Ez teszi a darabot olyan erőssé és meghatóvá számomra. Nincs benne mesterkéltség. Erre a műre igaz az állítás: néha a kevesebb több.”