Farkas Róbert: „Az izgat a legjobban, hogy a közönség hogyan fog minket fogadni”

Farkas Róbert - Ruthe Zuntz

Zabolátlan lovaim néven indított néhány hete új formációt Kollár-Klemencz László, melyben főként régi dalok feldolgozásait készítette el Farkas Róberttel és Dargay Marcell-lel. Interjúnkban Farkas Róbertet kérdeztük az új albumról és a december 8-i, máris teltházas duplakoncertről.

– Novemberben napvilágot látott egy új formáció, amelyben Kollár-Klemencz Lászlóval és Dargay Marcell-lel dolgoztok együtt, honnan jött a trió ötlete?

– Lacival a 2000-es évek elejétől ismerjük egymást. Amikor először megkeresett akkor még a Besh o droM-ban játszottam. Eleinte a Kistehén tánczenekarban zenéltünk együtt, majd a Budapest Bárban is volt szerencsénk együtt dolgozni. Egy-másfél éve vetette fel, hogy szeretne egy sanzonokat feldolgozó lemezt csinálni. A Budapest Bárban is egy emblematikus dalt ad elő, a Vén Cigányt meg az Akácos utat, így őt is elkezdte izgatni az, hogy ezekből a viszonylag egyszerű, ugyanakkor erős dalokból hogyan lehet egy estet összeállítani. Tetszett az ötlet és Vajdai Vili ajánlására Dargay Marcellt kértük fel, hogy zongoristaként legyen tagja a formációnak. Ő szerencsére elég nyitott volt klasszikus zenészként arra, hogy valami más alternatív úton is elinduljon velünk.

– A dalokat Laci egyedül választotta ki vagy közösen döntöttek arról, hogy mi kerüljön fel a lemezre?

– Első körben egy nagy merítést hozott Laci, majd mi is fel-felvetettünk dalokat. Ezek aztán azért is voltak izgalmasak mert nem eredeti nyelven, hanem magyarul kerültek a lemezre, egy részüket Laci és Grecsó Krisztián fordította. Volt egy Viszockij dal, ami már az első próbán nagyon jól sikerült, alapvetően a klasszikus zenéből is nagyon sokat átemeltünk ezekbe a feldolgozásokba. De felkerült Laci egyik saját dala, az Iszom a bort is áthangszerelve a lemezre. Ezen az anyagon nagyon sokat dolgoztunk, az egyik próbán volt Marcinál egy Kodály-kotta, így egybeépítettük egy Kodály kórusművel a dalt, vagyis a véletlenek is segítettek, hogy új hangszerelések szülessenek.

– Maradj még címmel nemrég jelent meg az első videótok, miért éppen ez lett a bemutatkozó dalotok?

– Én javasoltam, hogy csináljunk ebből klipet, Lacinak pedig egyből volt egy víziója arról, hogy ennek milyen világa legyen. A túlfűtöttség ezekben a dalokban folyamatosan érezhető, ez a kicsit romlott, túlfűtött, szenvedélyes hangulat nagyon jellemzi a sanzonok világát. Mi is nagyon várjuk a bemutatót, ami a Katona József Színházban lesz, december 8-án. Ez a fajta muzsikálás, amikor nem nagyzenekarral, hanem trióval játszik az ember, sokkal nagyobb felelősséggel jár. Ami engem a legjobban izgat, az az, hogy a közönség hogyan fog minket fogadni.

– Egy régi dal feldolgozásánál mindig az a nehéz, hogy az eredeti értékek is megmaradjanak, de közben új értelmezést is kapjon. Hogyan fogtatok hozzá az újrafogalmazásokhoz?

– Úgy dolgoztunk, hogy a dallamot és a dal mondanivalóját vettük figyelembe, és az eredeti kísérettől elvonatkoztatva olyan hangszereléseket készítettünk, amelyek számunkra még jobban kifejezik a zenei anyag és a szöveg tartalmát. Azért is tehettük ezt bátran, mert a dalok új magyar fordításokat kaptak, tehát a mindegyik egy kissé új értelmet is kapott, így nagyobb lett a szabadságunk, és a zenei belső játék még jobban összefonódott a dalokkal.

– Eredetileg sanzonokat akartatok elővenni, aztán mégis egy jóval nagyobb merítésből dolgoztatok.

– Elsőre nagyon jól hangzott a sanzon, de a bátorságunk előbbre vitt minket, és olyan dalokhoz is nyúltunk, amik messzebb állnak a sanzon világától. Számunkra az volt a kihívás, hogy hogyan tudjuk a dalokat úgy hangszerelni, hogy egy komplex, de egységes anyagot gyúrjunk össze.

Ide kapcsolódik:
Kollár-Klemencz László: „Akkor vagyok elégedett, ha a jelenlét egyszeri és megismételhetetlen"

– Kodályon kívül Erik Satie és Chopin műveinek hatásait is behoztátok a dalokba. Mennyire volt egyszerű mindezt harmóniába hozni?

– Mivel sok műfajban mozog Marci is és én is, természetes, hogy egy-egy dallamról, ritmusról eszünkbe jutnak más-más stílusok, zeneművek, amiket szabadon használunk az alkotói folyamat alatt. Több számnál is elindultunk egy úton, aztán elakadtunk, más irányba mentünk, és hosszú alkotó folyamat alatt kikristályosodott, hogy az ötletek közül mi működik jól egy-egy dalban.

– Leonard Cohen és Amy Winehouse szerzeményekkel is próbálkoztatok, min múlik, hogy egy dalt minőségi szinten fel lehessen dolgozni?

– Mivel most dolgoztunk együtt hárman, vannak olyan dalok, amikhez még nem találtuk meg a kulcsot. De ez nem jelenti azt, hogy ahogy folyamatosan csiszolódik össze a hármasunk, a későbbiekben ne próbálkoznánk meg újra ilyen előadókkal vagy másokkal.

Kollár-Klemencz László, Farkas Róbert és Dargay Marcell – fotó: Révai Sára

– Tervezitek, hogy lesz folytatása ennek az albumnak esetleg már saját dalokkal?

– Már most több dalunk elkészült, mint amit az albumra tettünk és azt reméljük, hogy ezeknek és más izgalmas feldolgozásoknak is helye lesz a következő albumon vagy műsorunkban.

– Máris teltházas lett a lemezbemutató előadás a Katona József színházban, így duplakoncert lesz, számítottatok erre a sikerre?

– Már a második koncert is betelt, amire legnagyobb örömünkre egy hét alatt fogyott el az összes jegy. Számunkra nagyon izgalmas a formáció és a projekt, de ilyen érdeklődésre nem számítottunk rögtön az elején. Örülünk neki, hogy bizalmat szavaztak nekünk, és reméljük, hogy a koncerteken a közönségnek hasonló élményekben lesz része, mint amit mi a próbák alatt átéltünk.