Janáček szinte ismeretlen zongoraművei kerültek Fejérvári Zoltán új lemezére

Fejérvári Zoltán

Fejérvári Zoltán a klasszikus zongorarepertoár egy különleges, ritkán játszott részletét, Leoš Janáček műveit mutatja be legújabb lemezén, Dés László pedig sokadszor bizonyítja sokoldalúságát és azt, hogy bár a populáris zene meghatározó alakjaként vált ismertté, a jazztől sosem távolodott el.

Janáček életműve sokáig nem volt része a zenei köztudatnak, még manapság is inkább csak operáit tűzik műsorra, zenekari művei közül pedig viszonylag gyakran a Sinfoniettát. Az igen telített hanglemezpiacon lámpással kell keresnünk a Leoš Janáček zongoraműveit bemutató kiadványokat. A jelentősebbek közül Schiff András közel két évtizede, 2001-ben kiadott CD-je emelkedik ki. Annak programja szinte teljesen azonos az idén elkészült, Fejérvári Zoltán által jegyzett koronggal.

Örvendetes, hogy az ifjú magyar zongoraművész 2019 tavaszán kiadott lemezével felfedezi és elérhetővé teszi a cseh mester szinte ismeretlen, zongorára írt alkotásait.

A lemez Janáček karakterdarabjaiból válogat: hallható a Benőtt ösvény 1. és 2. ciklusa, a teljes, négy részből álló Ködben című sorozat, és a Zongoraszonáta. Bár utóbbi címe nem ezt sugallja, ez is programzene: 1905-ben Brnoban egy erőszakos demonstráció következményeként meghalt egy fiatal inas, a felkavaró esemény pedig háromtételes „programszonáta” megírására inspirálta a zeneszerzőt. A bemutatót követően Janáček összetépte a 3. tétel lapjait és elégette. Később, egy újabb, prágai előadás után a megmaradt két tétel kottáját is bedobta a Visztulába.

Hogy mégis hallhatjuk a Sejtelem és a Halál címmel ellátott tételeket, az a premiert jegyző Ludmila Tučkovának köszönhető, aki saját játszópéldányát gondosan megőrizte.

A zeneszerző meggondolatlanságát jól mutatja, hogy mikor a zongoraművésznő a szerző hetvenedik születésnapjára eljátszotta a művet, Janáček hozzájárult darabja publikálásához.

A Szonátához hasonlóan sötét hangvételű a Benőtt ösvény 1. sorozatából az utolsó három darab is, melyek a komponista Olga lányának végzetes betegségét kísérik végig. Ezek komorságát csak részben oldják fel a 2. sorozat cím nélküli, csupán tempójelzéssel ellátott darabjai. Fejérvári Zoltán hallhatóan élvezi az ismeretlen Janáček-darabok kínálta kihívásokat, melyek talán nem is annyira a technikai részben, hanem a kompozíciók üzenetének közvetítésében, e hangulatok tolmácsolásában rejlenek. Ez pedig csak akkor sikerülhet, ha pontosan olyan elmélyült az érzelmi azonosulás a darabokkal, mint amit ezen a lemezünk hallunk.

Ahogyan a Gutenberg-galaxist, a nyomtatott könyvet szerencsére nem tüntette el teljesen az internet, ugyanúgy a hangfelvétel-készítés és -kiadás online korszakában sem szűntek meg a fizikai hanghordozók. Sőt, az értékteremtő zenei műfajokban a kézbe vehető, szép grafikával és minőségi booklettel kínált hanglemez az elmúlt időszakban Európa-szerte felértékelődött.

A Gramofon havonta jelentkező összeállítása szubjektív toplista: ebben a hónapban mi ezeket a lemezeket hallgatjuk legszívesebben a szerkesztőségben.

Művészi kiteljesedésben, elismertségben és népszerűségben vélhetően gazdagodott Dés László azzal, hogy jazzmuzsikusi énjét háttérbe szorítva a magyar populáris zene sokoldalú szereplőjévé, zeneszerzőjévé és előadójává vált; de az bizton állítható, hogy a magyar jazzélet sokat veszített ezzel a pályamódosítással. Nem mintha végleg elszakította volna a köldökzsinórt az improvizatív előadási gyakorlattal, ám szórványos jelentkezései inkább látszanak alkalmi kapcsolódásnak, mintsem életformaként vállalt tartós elkötelezettségnek.

Dés László – fotó: Gordon Eszter

Az egykori vonzalom időről időre mégis felszínre tör benne: a Free Sounds Quartet létrehozása és a Capricci című CD megjelenése annak jele, hogy nemcsak rajta tartja kezét a kortárs jazz ütőerén, hanem originális megnyilatkozással kívánja a hangját újra hallatni.

A szabad hangok elnevezés arra utal, hogy a két nap alatt rögzített zenedarabok előzetes egyeztetés és formai megkötöttség nélkül, négy muzsikus spontán együttzenéléséből és egymásra tett hatásából a stúdióban születtek. A lemez címe találóan fejezi ki a zene természetét: szeszélyes, csapongó, kötetlen darabok szólnak a korongról.

Tizenhárom egység, tizenhárom olasz írású zenei műszó és kifejezésmód, mint Toccata, Adagio, Elegia, Rondo, Fantasia, Invenzione, Bagatelle, Etude cantabile. Az elnevezések feltételeznek bizonyos formai előírásokat, de hát még a legszabadabb zenék sem mentesek bizonyos kötöttségektől. A Capricci anyaga jellegében és karakterében szerteágazó; az európai klasszikus és kortárs zene stílusjegyei épp úgy felbukkannak benne, mint a világzenei utalások vagy a technikai újítások. Mondhatni, nincs benne semmi eredeti – csak a hangok, hangzatok keletkezése, ölelkezése, perlekedése, elhalása; a kiszámíthatatlan folyamat, amely mindig eljut valahová.

Jazz ez, a spontaneitás olyan fokán, amire csak kivételesen kreatív muzsikusok képesek.

A szopránszaxofonon játszó Dés maga mellé hívta Lukács Miklóst, a cimbalomjáték páratlan fantáziájú mesterét; Fenyvesi Mártont, a gitár hangzását drámai effektekkel gazdagító muzsikust és saját András fiát, a különleges ütőhangszerek kezelőjét. Lukács cimbalmozása ezúttal is lenyűgöző; Dés hol tudatosan építkező, hol szabadon szárnyaló, szenvedélyes szólói pedig egyértelművé teszik, hogy semmit nem veszített rögtönzőképességéből.

Cím: Janáček: On an Overgrown Path, In the Mists, Sonata 1. X. 1905

Kiadó: Piano Classics

Katalógusszám: PCL 10176

Cím: Dés László Free Sounds Quartet: Capricci

Kiadó: Tom-Tom Records

Katalógusszám: TTCD324