Kurtág György művei és Brad Mehldau a Gramofon-toplista győztesei

Brad Mehldau és Kurtág György

Az ECM Kurtág György és Heinz Holliger műveit gyűjtötte egy lemezre, míg jazz-kategóriában Brad Mehldau bibliai tárgyú albumát értékelte legjobbnak a Gramofon kritikusa. Mutatjuk a novemberi toplista első helyezettjeit.

Heinz Holliger és Kurtág György darabjaiból állították össze a kiadványt, Holliger hangszere, az oboa áll a középpontban. Mikor Kurtág meghallgatta a lemezre kerülő Holliger-műveket, azt mondta, hogy „a zeneszerzői stílusunk valóban azonos”. Kétségtelen, hogy számos párhuzamot találunk a két komponista művészete, kedvtelése között.

Mindketten Veress Sándornál (is) tanultak, és mindkettejük stílusában jelen van a magyaros hangütés. A két zeneszerzőben közös a kis formákhoz való kötődés – Kurtág 92 évesen komponálta meg első operáját. Mindketten járatosak az irodalomban, szinte ugyanazokat az írókat, költőket kedvelik. A felvételek sorát olyan művek indítják, amelyek reflektálnak egymásra. Sokat elmond a két szerző viszonyáról például Kurtág …für Heinz című, az oboista felesége halála után készült darabja: a bal kézre komponált mű a feleség hiányát jelzi. Kölcsönösen idéznek egymás darabjaiból, például a Die Ros’ (Angelus Silesius) és az az erre válaszoló, a címet megfordító kompozíció. Kurtág számos miniatúrájában emlékezik meg barátairól, ezen a lemezen például Rozsnyai Ilona, Kroó György, vagy Elliott Carter zenei ábrázolása szólal meg.

Dobszayt, a zenetudóst középkori jellegű dallammal, basszusklarinéttal és angolkürttel jellemzi Kurtág.

De Holligert is köszönti: az oboista-zeneszerző-karmester 60. születésnapjára készült az …ein Sappho-Fragment. Holliger két ciklikus műve is szerepel a lemezen. Az Airs Philippe Jaccottet verseire készült, a hét verset el is mondja a szerző. Talán a legkülönlegesebb a záró darab, amely a madarak énekét írja le, különleges hanghatásokkal. A kiadvány utolsó felvétele Holliger 64 évvel ezelőtt írt, és 1999-ben revideált remek Oboaszonátája, a szerző előadásában.

Heinz Holliger a BMC-ben – forrás: Hrotkó Bálint / Eötvös Péter Alapítvány

Kimagasló előadást hallunk minden egyes mű esetében, Holliger oboa- és angolkürtművészként, és zongoristaként is részt vett a felvételek folyamatában. Bele tudunk helyezkedni az atmoszférába, és tovább is tudjuk gondolni a műveket: megannyi hangulat, emlékkép, foszlány jelenik meg képzeletünkben. A gondosan megírt kísérőfüzetben láthatók Kurtág rajzai, és Jaccottet versei is olvashatók (angolul nem).

Ahogyan a Gutenberg-galaxist, a nyomtatott könyvet szerencsére nem tüntette el teljesen az internet, ugyanúgy a hangfelvétel-készítés és -kiadás online korszakában sem szűntek meg a fizikai hanghordozók. Sőt, az értékteremtő zenei műfajokban a kézbe vehető, szép grafikával és minőségi booklettel kínált hanglemez az elmúlt időszakban Európa-szerte felértékelődött.

A Gramofon havonta jelentkező összeállítása szubjektív toplista: ebben a hónapban mi ezeket a lemezeket hallgatjuk legszívesebben a szerkesztőségben.

Brad Mehldau szigetként emelkedik ki a tengersok pianista közül, szerepe vitathatatlanul meghatározó a műfaj legújabb történetében. Oroszlánrésze volt az akusztikus zongoratrió rangja, kiemelkedő művészi értéke visszaállításában, de olykor neki is tovább kell lépnie, mint tette ezt öt évvel ezelőtt a Mark Guiliana dobossal készített rendhagyó duólemez, a Mehliana – Taming the Dragon esetében. Mostani albuma is efféle kuriózum, ha úgy tetszik, a Taming the Dragon folytatásaként is felfoghatjuk.

Különlegessége egyrészt abban rejlik, hogy egész billentyűs arzenált használ: Fender Rhodes, Moog Little Phatty-szintetizátor, mellotron, Hammond-orgona, Yamaha-pianínó és természetesen a jól bevált Steinway-hangversenyzongora, sőt még xilofon és dob is szerepel a listán. Mindezek egyidejű megszólalását természetesen a mai csúcstechnika tette lehetővé. Másfelől a szólójátéktól a szeptettig a legváltozatosabb formációk adják elő a tíz darabot, amelyben pop-, jazz-rock- és klasszikus elemeket is felfedezhetünk. Hősünk éppen a címadó darabot szólóban játssza az említett hangszerkészlet segítségével, de még énekhanggal és tapssal is közreműködik.

A felvételek másfél éven át készültek egy brooklyni stúdióban. Csak néhány név a legismertebb vendégművészek közül: a sztárénekes Kurt Elling, a trombitás Ambrose Akinmusire, és persze a korábbi partner, a dobos Mark Guiliana. Néhány számban hegedű, brácsa és cselló is közreműködik, másokban fuvola, basszusklarinét és szaxofonok. Több darabban két énekest is hallhatunk: Becca Stevens és Gabriel Kahane személyében, Kurt Elling pedig két alkalommal szerepel.

A zenefolyam Mehldau spiritualitását kifejező, bibliai tárgyú saját szerzeményeinek fűzére, mély istenhitének bizonyítéka.

Az általa írott szöveg a kísérőfüzetben minden számra vonatkozóan tartalmaz egy-egy ószövetségi idézetet. A lemezen hallható egész zenei anyag fényesen bizonyítja, egyáltalán nincs igazuk azoknak, akik vitatják a jazz létjogosultságát, megkérdőjelezik jövőjét. Mehldau megmutatja, hogy létezik egy újfajta megközelítése az egyetemes zenének, akár elfogadja ezt az intézményesített zenei közvélemény, akár nem. A progresszív törekvéseket mindig is támogató Nonesuch kiadó új Mehldau-lemeze ennek irányába mutató, rendkívül figyelemreméltó alkotás.

Cím: Brad Mehldau: Finding Gabriel
Kiadó:
Nonesuch – Magneoton
Katalógusszám: 7559-79263-5

Cím: Zwiegespräche – Holliger & Kurtág
Kiadó: ECM Records – Hangvető
Katalóhusszám: ECM 2665