Hsin-Ni Liu, Philippe de Chalendar és Emszt András három kontinensről mutat be egy-egy új versenyművet december 2-án a BMC-ben. A koncerten az Anima Musicae Kamarazenekar mellett a hazánkban élő francia szaxofonos, Nicolas Beaupertuis közreműködik, akit a hangverseny mellett hangszeréről és Magyarországhoz fűződő kapcsolatáról kérdeztünk.
– Három éve él Miskolcon, minek köszönhető, hogy Magyarországot választotta hazájának?
– Ez már valóban a harmadik év. Azt hiszem, hogy megtaláltam, amit keresek. Az ideérkezésem után számos zenésszel hozott össze a sors, akik szeretettel fogadtak és szinte azonnal számos fellépési lehetőség kínálkozott. Hogy több műfajban is meg tudtam magam mutatni, azt elsősorban a Sándor Ferenc vezette Miskolc Big Bandnek köszönhetem, aminek jelenleg is tagja vagyok. Nagyon sok helyen léptük fel együtt, legutóbb Budapesten a kiváló amerikai jazz-zenész, Eddie Daniels társaságában. Már az első éveben rengeteg kapcsolatot tudtam kialakítani, játszottam a Miskolci Szimfonikusokkal, és nem utolsó sorban megismertem Hsin-Ni Liu zongoraművészt.
– Decemberben nem először állnak majd közösen színpadra, hogyan kezdődött a kapcsolatuk?
– Tavaly nyáron ismerkedtünk meg és kezdtünk el együtt dolgozni Philippe de Chalendar-nak köszönhetően, aki egyébként a mostani koncertet is vezényli. Ha jól emlékszem, Astor Piazzolla egy darabját játszottuk. Hamar kialakult közöttünk az összehang. Kiváló kamarapartner, hiszen tiszteli azokat, akikkel játszik, és figyel minden egyes rezdülésre, ami nagyon sokat segít abban, hogy a szólisták bele tudják vinni a saját elképzeléseiket, érzéseiket a játékba.
– A BMC-ben a Grammy-díjas Joseph Hallman darabjában közreműködik. Erről mit lehet tudni?
– Hsin-Ni Liu fontos szerepet játszott abban, hogy néhány hónapja rátaláltam a Tündérmesék című darabra. Imádom azt a légkört, amit ez a mű megterem, valahányszor játszom, valami különös, varázslatos érzés kerít hatalmába. Az öt tétel visszarepít bennünket a gyermekkorban, amely során az édes álmoktól, a drámai pillanatokig mindenben részünk van. A zongora és a szaxofon is nagyon komoly szerephez jut, bízom benne, hogy a darabbal kapcsolatos saját érzéseinket közvetíteni tudjuk majd a közönség felé.
– A szaxofon nem feltétlenül része a komolyzenei repertoárnak, mennyire érzi magáénak a műfajok közti átjárásokat?
– Kilenc éves voltam, amikor egy hangszerbemutatón hallottam a szaxofon hangját. A rózsaszín párduc motívuma szólt. Teljesen lenyűgözött. Magam is mielőbb ki akartam próbálni. Ez egy nagyszerű hangszer, hiszen tényleg nagyon sok műfajban megállja a helyét, a színek és az érzelmek hihetetlen skálája tud megszólalni rajta, ami számomra a szabadság érzetét nyújtja. Szünet nélkül tudnék beszélni ezekről a zenei élményekről.
– A mostani koncert után milyen tervei vannak?
– A következő hónapokat Svájcban és Franciaországban töltöm, több fesztiválon is játszom majd, Magyaroroszágon pedig március 24-én adunk ismét közös koncertet Hsin-Ni Liu zongoraművésszel, méghozzá a Gödölői Királyi Kastélyban.
