Borongós november helyett vizengős novemberünk első epizódja az operairodalom egyik legismertebb tündérmeséje, a kis hableány cseh feldolgozása Antonín Dvořák tollából. A szemfülesek már valószínűleg rájöttek, hogy a Ruszalkáról lesz szó.
Az 1901-ben bemutatott (rém)meseopera ha lehet, még tragikusabb, mint az Andersen-verzó, pedig az sem egy fáklyásmenet. A Disney cukormáz nélkül ugyanis sokkal szomorúbb a vízi létből az emberi világba, a látásból ismert herceg szerelmére vágyó lány története. A boszorkány segítségével földi világba segített, de egyúttal némaságra kárhoztatott Ruszalkát hamar egy beszédesebb hercegnőre cseréli a kevéssel korábban még fülig szerelmes herceg, ezután pedig az összes szereplő átkozottan és boldogtalanul éli tovább életét, és ha még mindez nem lenne elég szomorú, a herceg egy bűnbánó csókkal az ajkán elhalálozik az opera végén. (Ruszalka pedig tovább él a vízi birodalomban, de gyanítom, nem úgy, mint hal a vízben…)
Dvořák lírai mesének titulált operája a beteljesületlen szerelem, a vágyódás, a különböző világok összeférhetetlenségének szomorú balladája – soha rosszabb esti mesét! A keserves sztori ellenben csodálatos muzsikába bújtatott, melynek leghíresebb momentuma Ruszalka dala a Holdhoz, hallgassuk meg (és ha csehül áll a csehünk, bátran olvassuk mellé a feliratot) a száraz november első napján.
https://www.youtube.com/watch?v=YXHbSBwOXiI