Rajna Martin: „Sohasem szerettem a természetellenes szituációkat”

Rajna Martin - fotó: Felvégi Andrea

Rajna Martin, aki nemrég mutatkozott be Németországban, november 15-én a Nemzeti Filharmonikusok élen debütál, de ebben az évadban vezényli élete első operáját is. A Junior Prima díjas fiatal karmestert eddigi tapasztalatairól, zenekari kultúráról és a jövőbeni elképzeléseiről kérdeztük.

– A Junior Prima díj történetében a legfiatalabb karmester vagy, aki átvehette az elismerést. Mennyire motivál ez a figyelem?

– Nagyszerű érzés, de tudom, hogy nagyon sokat kell még tanulnom, hiszen érvényesnek tartom a mondást, hogy igazán csak negyven éves kora felett lehet valakit karmesternek nevezni. Örülök, mert az elismerésnek és leginkább Vásáry Tamásnak köszönhetem, hogy nemrég vezényelhettem a Magyar Rádió Művészeti Együtteseit.

Ide kapcsolódik:
Kovács Géza: „A Magyar Rádió Művészeti Együttesei megérdemlik, hogy újra az élvonalba tartozzanak”

Azt hiszem, hogy most a legfontosabb, hogy minél többféle tapasztalatot szerezzek különböző zenekarok élén, minél szerteágazóbb feladatokban próbáljam ki a képességeimet. Ezért is jöttem el a Győri Filharmonikus Zenekartól, ahol asszisztensként dolgoztam. Szerettem ott zenélni, sokszor eszembe jutnak a kollégák, de úgy éreztem, hogy váltanom kell.

– Beszélgetésünk előtt néhány nappal Németországban debütáltál. Milyen tapasztalatokat szereztél?

– Nos, ha valami igazán különleges élményt jelentett, az a német hozzáállás. A Brandenburgisches Staatsorchesterrel játszottunk két városban is, a szólista Ránki Dezső volt, akinek művészete és személye is nagyon közel áll hozzám. Az együttes tagjai rendkívül munkacentrikusak, mindent feljegyeznek, semmit nem bíznak a véletlenre, ami nagyon szimpatikus, ugyanakkor, ha lejár a próbára szánt idő, utána már szinte egy szót sem lehet ejteni a munkáról.

Rajna Martin – fotó: Felvégi Andrea

– Hogyan viszonyult az együttes egy ifjú karmesterhez?

– Itthon a fiatal karmesterek rendkívül edzettek, hiszen a hazai muzsikusok egyetlen lehetőséget sem mulasztanak el, hogy szóvá tegyék, ha hibát, vagy tapasztalatlanságot vélnek felfedezni, amik persze többségükben jóindulatú, segítő hozzászólások. A frankfurti együttes először szinte teljesen érzelemmentesen viszonyult hozzám, de a végén egyre közelebb engedtek. Olyannyira, hogy már az első koncert főpróbája után jelezte a zenekar vezetősége, hogy szívesen várnak vissza egy következő hangversenyre.

A bizalmat itt is, mint mindenhol, ki kell érdemelni, a kellő tiszteletet pedig csak a pontos és magas szintű munkával lehet kivívni.

– Hamarosan a Nemzeti Filharmonikusokat vezényled, ahol partnered szintén Ránki Dezső lesz.

– Ránki Dezső Haydn és Schumann műveit játssza majd, illetve előadjuk Beethoven II. szimfóniáját, ami nagyon kedves a szívemnek, és sajnos a kilenc szimfónia közül talán a legritkábban csendül fel. Hálás vagyok Hamar Zsoltnak, aki lehetővé tette, hogy vezényeljem a zenekart, ami szintén egy meghatározó tapasztalat lesz. Konzis korom óta nagy lelkesedéssel követem az együttes munkáját, és nem gondoltam volna, hogy – különösen ilyen fiatalon – lehetőségem lesz velük dolgozni. Ez nagy megtiszteltetés.

– Az idei évad valóban a változatosságról szól, hiszen először fogsz operát dirigálni. A jövőre nézve a tapasztalatszerzés mellett milyen terveid vannak?

– Az operavezénylés technikájának elsajátítása elengedhetetlen egy fiatal karmester számára, s hogy ez nekem mennyire fog menni, majd kiderül, mindenesetre mindent meg fogok tenni, hogy

a saját elvárásaimat a színpad igényeinek javára fordítsam.

Részt veszek a Győri Nemzeti Színházban februárban debütáló Szöktetés a szerájból című előadásban, és ugyanezzel a művel mutatkozom majd be májusban Budapesten, az Erkel Színházban. Ezekért a lehetőségekért többek között Silló Istvánt és Kocsár Balázst illeti a köszönet. Nagyon várom az előadásokat, mert amellett hogy zeneakadémistaként néha énekeseket kísértem, valóban ez lesz az első egész estés opera, amit több alkalommal dirigálok.

Rajna Martin – fotó: Felvégi Andrea

Ami pedig a jövőt illeti, a Zeneakadémia elvégzése után szeretnék posztgraduális képzésen részt venni Németországban. Bár valóban színes az idei évad, ez most az útkeresés időszaka, és ezt követően le kell majd vonnom a megfelelő konzekvenciákat magamat illetően.

– Az utóbbi időben számos nemzetközi karmesterverseny zajlott, ahol akár hazai körülmények között is megmérettethetted volna magad. Tudatosan kerülöd a versenyeket?

– Véleményem szerint ritka az olyan zenei megmérettetés, ahol tűpontosan fel lehet mérni valakinek a képességeit, tudását, gyakorlati rátermettségét. Arról nem is beszélve, hogy a karmesterek esetében ilyenkor a próbafolyamat a kirakatba kerül, és éppen az a kíméletlen diagnosztika veszik ki belőle, amihez a próba intimitása is szükséges.

Soha nem szerettem azokat a szituációkat, ahol természetellenes dolgokat kell csinálni, ezért egyelőre szükséges rosszként tekintek a karmesterversenyekre,

de tisztában vagyok azzal is, hogy elő tudja segíteni egy pálya alakulását. A zeneszerző és a műve érdekel, a legfontosabb feladatom pedig a lehető legközelebb kerülni hozzájuk. Én ebben hiszek, ez a hiteles végeredmény garanciája.